καὶ τὰ νῦν λέγω ὑμῖν, ἀπόστητε ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων τούτων καὶ ἄφετε αὐτούς· ὅτι ἐὰν ᾖ ἐξ ἀνθρώπων ἡ βουλὴ αὕτη ἢ τὸ ἔργον τοῦτο, καταλυθήσεται· εἰ δὲ ἐκ θεοῦ ἐστίν, οὐ δυνήσεσθε καταλῦσαι αὐτούς μή ͜ ποτε καὶ θεομάχοι εὑρεθῆτε.
A “ha” rövid szócska (mind a ógörögben, mind az angolban), de az ógörögben különösen nagy az exegetikai jelentősége. A Lukács-ApCsel műből vett három példával illusztrálhatjuk ezt. Az első osztályú feltétel azt a helyzetet mutatja be, mintha a helyzet igaz lenne (“Ha, és az érv kedvéért azt mondjuk, hogy ez így van…, akkor…”); az ilyen feltétel az ει-t használja a “ha” klauzulában. A másodosztályú feltétel ellentétes a ténnyel (“Ha, de az érv kedvéért ez az eset nem igaz…, akkor…”). Az ilyen feltétel az ει-t és és a “ha” klauzulán belül imperfectumot használ, amit egy αν és az “akkor” klauzulán belüli indicativus követ. A harmadosztályú feltétel az előbbiek egyikét sem reprezentálja (“If, és nem mondom, hogy melyik módon…, akkor…”). A harmadosztályú feltétel εαν-t használ; a legtöbb fordítás azonban nem jelzi ezeket a különbségeket, ezért ismerni kell az ógörögöt ahhoz, hogy észrevegyük. Nézzük meg, hogy miként működnek ezek!
A Lk 7,39-ben Jézus egy bűnös asszonynak megengedi, hogy elárassza a könnyeivel és olajjal. A farizeus, aki vendégül látja Jézust, látja ezt és ezt mondja: Ha [εἰ] ő próféta volna [ἦν], tudná [ἐγίνωσκεν ἂν], ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony. Ez a mondat egy másodosztályú feltételt reprezentál. A farizeus számára Jézus nem próféta, mert megengedi, hogy az cselekmény megtörténjen. De Jézus finom iróniával egy parabolát mond a farizeusnak, ami mutatja, hogy pontosan tudja azt, hogy mit is gondol a farizeus, és hogy mennyire szkeptikus. Egy pont Jézusnak és Lukácsnak.
Az ApCsel 5,38-39-ben Gamáliel két feltételes klauzulát használ egymás mellett. A zsidó vezetőket óvja attól, hogy Péterrel és Jánossal szemben bármit is tegyenek. Azt mondja ténylegesen, hogy ha az, amit Péter és János tesz, embertől van, akkor az a mozgalom, amelynek ezek az emberek a vezetői, el fog bukni. De ha ez Istentől van, akkor a zsidó vezetők semmit sem fognak tudni tenni a megállítására. A két klauzula a következőképpen néz ki: A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha [εαν] emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig [ει] Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. Az első feltételes klauzula harmadosztályú, tehát egyik irányban sem mutat elköteleződést. Ezzel szemben a második feltételes klauzula egy első osztályú feltétel, így ez sokkal kívánatosabbnak tűnik, mint az első eset.
Lukács itt játszik Gamáliellel, mert Gamáliel valószínűleg vagy arámi, vagy héber nyelven beszélt, és egyik nyelv sem képes az olyan finom különbségek kifejezésére, mint az ógörög a feltételes klauzulák esetében. Más szavakkal: Gamáliel a két opciót inkább egyenrangúként mutatja be. Lukács mindenesetre az esemény leírásában világossá teszi, hogy inkább a második eset áll fenn (amint azt az ApCsel egész szövege is mutatja). Egy második pont Lukácsnak. Amint azt otthont adó államomban mondani szoktuk: Ne piszkáld Texast!, Gamáliel is figyelmezteti a vezetőket, hogy olyan mozgalmat ne zaklassanak, amely akár Istentől is eredhet. Azt üzeni, hogy majd az idő megmutatja.
És az idő azt mondta, hogy a mozgalom sohasem halt ki. Lukács feltételes klauzulákat használt arra, hogy egy nagyon erős teológiai üzenetet közvetítsen a keresztyén mozgalom tartósságával kapcsolatban.
Forrás: Devotions on the Greek Testament – 52 Reflections to Inspire & Instruct, 52-53.
Fordítás: Halász Zsolt
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?