Halász Zsolt
15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni. 16 Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? 18 Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem? 19 Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20 Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? 21 Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.
22,15-22: A farizeusok szemben álltak Palesztina római megszállásával. A herodiánusok (Heródes-pártiak) olyan politikai pártot alkottak, akik Heródes Antipaszt támogatták, és a Róma által intézményesített politikát. A mindennapokban ez a két csoport elkeseredett ellensége volt egymásnak, de itt egyesítették erőiket Jézussal szemben. Ez is mutatja, hogy milyen erős volt Jézus hatása, és hogy mennyire veszélyeztetve érezték magukat a befolyásos körök. Azt hitte ez a két csoport, hogy “bolondbiztos” tervük van arra, hogy Jézust sarokba szorítsák a Rómának fizetendő adóról szóló kérdéssel. Ha Jézus azt válaszolja, hogy kell adót fizetni a cézárnak, akkor a farizeusok mondhatták volna, hogy Jézus Isten-ellenes, akit a farizeusok egyetlen királynak ismertek el. Ha Jézus azt mondat volna, hogy nem kell adót fizetni, akkor a herodiánusok átadhatták volna őt Heródesnek lázadás és lázítás vádjával. Ebben az esetben a farizeusokat nem az Isten törvénye iránti szeretet és lelkesedés vezette, és a herodiánusokat nem a római jog iránti szeretet és lelkesedés vezette. Jézus válasza nemcsak feltárta a gonosz motivációkat, hanem zavarba is hozta őket. Ami szintén érdekes motívum, hogy a farizeusok már nem kockáztattak újabb megszégyenülést, hanem a szadduceusokat és a saját tanítványaikat uszították az igazra.
17: A zsidóknak adót kellett fizetniük a római kormányzat támogatására. Gyűlölték ezt az adóztatást, mert a pénz közvetlenül a császár kincstárába folyt be, ahonnan a pogány templomok építését és a római arisztokrácia dekadens életmódját finanszírozták. A császár képe az érmén folyamatosan emlékeztette Izráelt arra, hogy alávetett helyzetben van (denáriusz: a római birodalomban akkoriban általánosan használt pénzérme, amelynek egyik oldalán Tiberius képmása volt látható, a másikon pedig egy latin nyelvű felirat: “Tiberius Ceasar Augustus, az isteni Augustus fia”; a pénzérmét Tiberius bocsájtotta ki és kifejezetten az adó megfizettetésére használták).
Úgy tűnik, hogy Jézus az állam támogatását az Istennek való engedelmesség egyik elemének tartja (ld. Róma 13,1), de ha a kettő – Isten és állam – konfliktusba kerül, akkor Isten akarata mindig kiszorítja az emberi hatalmat (ApCsel 5,29).
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?