Mt 23,13-39: HÉT JAJ A TÖRVÉNYTANÍTÓKON ÉS A FARIZEUSOKON

Halász Zsolt

13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. 14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra. 15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. 16 Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. 17 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18 Ezt is mondjátok: Ha valaki az oltárra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. 19 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. 21 Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakozik. 22 Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónusára esküszik, és arra is, aki azon ül. 23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. 24 Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. 25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. 26 Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen! 27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28 Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. 29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, 30 és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. 31 Ezzel csak azt bizonyítjátok magatokról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. 32 Cselekedjetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! 33 Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? 34 Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, 35 hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig, akit meggyilkoltatok a templom és az áldozati oltár között. 36 Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.

23,13-32: A szakasz a vallási vezetőknek mondott ún. hét jaj-t tartalmazza. Ezzel kapcsolatban érdemes még elolvasni a hat jaj-t Ézs 5,8-25-ben és az öt jaj-t Hab 2,6-20 szakaszban. A törvénytanítók (írástudók) és a farizeusok a zsidó népesség nagyon kicsi százalékát tették ki, és Jézus a mondanivalóját a templomban jelenlévő képviselőiknek címezi. A vezetők eme kis csoportja – nem az egész nép – volt álszent képmutató.

Jaj – “sajnos” vagy “mennyire szerencsétlen” valaki számára, aki felé közelít a végzet vagy az ítélet. Azzal, hogy nem segítenek másoknak Isten akaratát megtenni és/vagy keményebbé teszik azt, mint az eredetileg Isten szándéka volt, nem mentik meg sem magukat, sem másokat.

23,13-14: Jeruzsálemben akkoriban vallási vezetőnek lenni lényegesen különbözött attól, amit manapság a szekuláris társadalomban a pásztori lét jelent. Izráel története, kultúrája és napi élete az Istennel való viszony körül forgott. A vallási vezetők voltak a legismertebbek, legnagyobb hatalommal bírók és leginkább tiszteltek az összes vezető közül. Jézus azért mondja ezeket a kemény vádakat, mert a vezetők nagyobb hatalomra, több pénzre és magasabb státuszra éheznek, és emiatt az éhség miatt elvesztették Isten látását, ismeretét, a vele kapcsolatos tudást. Ez a vakság pedig szétterjedt az egész népen, mint egy járvány.

23,15: A zsidók nem törekedtek széles körben folytatandó prozelita misszióra, de ha azt látták, hogy valamely pogány érdeklődést mutat a vallásuk iránt, keményen dolgoztak a meggyőzésén (különösen olyan “istenfélők” esetében, akik jártak zsinagógába). Viszont, ha valaki a judaizmus olyan formáját fogadta el, ami nem menti meg őt (nem jut üdvösségre), akkor az a megtért még mindig elveszett volt – “a gyehenna fia”. Jézus a farizeusokat nem az evangélium iránti lelkesedésükért kritizálta. Ő a következményeket ellenzi. A megtértek inkább a pokol gyermekeivé váltak (ld. a gyehenna fiaivá teszitek), és ugyanúgy maguk a tanítóik is.

térítsetek – προσήλυτος = prozelita, aki a judaizmusba tért meg; maga a szó csak kétszer fordul elő az Újszövetségben: itt és az ApCsel 2,11-ben.

pokol – γεεννη = gör. pokol; eredetileg egy Jeruzsálemtől délre lévő völgyet vagy földalatti árkot jelent, amit Gé Hinnomnak neveztek és büntetőhelyként funkcionált.

A farizeusok által megtérítettek nem Istenhez tértek, hanem egy vallásnak lettek toborozva. Azáltal, hogy a farizeusok az Isten törvényén felül kitalált törvények és előírások csapdáját alakították ki, teljes mértékben elvesztették Istent, akire a törvény mutatott. A tettek vallásával nyomást gyakoroltak az emberekre úgy, hogy tudásukkal és tetteikkel túl kell tenniük mindenki máson. Ilyen módon egy képmutató tanítónak valószínűleg olyan tanítványai voltak, akik még álszentebbek lettek, mint tanítójuk. Biztosaknak kell lennünk abban, hogy nem farizeusokat nevelünk családunkban és gyülekezetünkben azzal, hogy hangsúlyozzuk a külső engedelmességet a belső megújulás rovására.

23,16-26: vak vezetők … bolondok és vakok (vak bolondok) … vak farizeus; a látás fogalma nemcsak a fizikai látást jelentette az ókorban, hanem ugyanilyen erővel átvitt értelemben az ismeret és tudás meglétét is (ld. a mai angol idiómát: “I see” = “Értem”). Tehát Jézus a vak jelzővel arra utal, hogy azok, akik a nép spirituális vezetői szeretnének lenni, tulajdonképpen semmit nem értenek az Isten igéjéből és semmit nem tudnak a spirituális (lelki) dolgokról.

ha valaki esküszik – Amikor a törvénytanítók és a farizeusok esküdtek, akkor megkülönböztették a kötelező és a nem kötelező elemeket. Ha Istenre esküdtek, akkor az teljes mértékben kötelező volt, ha egyéb más szent dolgokra, akkor az esküt tevő személyek kibúvókat találhattak a kötelezettségek alól. Ez lehetővé tette a kitérő jellegű eskütételt. Jézus visszautasított minden ilyen kifinomult bonyolultságot azzal, hogy megmutatta, mennyire bolondok voltak a törvénytanítók és farizeusok azáltal, hogy ő maga ragaszkodott az egyszerű igazmondáshoz (ld. 5,33-37, ahol Jézus lényegében eltöröl mindenféle esküt).

23,23: Jézus nem azt kritizálta, hogy a törvényre aprólékosan figyeltek, (…azokat sem elhagyni…), hanem az ezzel gyakran együttjáró képmutatást ítélte meg.

23,24: kiszűritek – A szigorú farizeus az ivóvizét ivás előtt gondosan átszűrte egy erre szolgáló szöveten, hogy biztos lehessen abban, nem nyel le egy szúnyogot sem, ami a zsidó tisztasági törvények szerint a legkisebb tisztátalan állat. De – képletesen – lenyelne egy tevét, ami az egyik legnagyobb állat volt akkoriban a galileai és júdeai környezetben. Ha arámi nyelven, eredetiben hallhattuk volna Jézus ezen szavait, akkor egy szójátékot is felfedezhetnénk benne: szúnyog = ‘kalmá’; teve = ‘gamlá’.

23,26: tisztítsd meg … a belsejét – teljes morális megújulás, ami az igaz életmódban fog megjelenni.

23,27: fehérre meszelt sírok – az a személy, aki sírra lépett, istentiszteleti szempontból tisztátalanná vált (ld. Num 19,16). Ezt elkerülendő a sírokat fehérre meszelték, hogy könnyen észrevehetők legyenek még különösen éjszaka is. Kívülről tisztának és szépnek tűntek, de belül mocsok és rothadás volt.

23,25-28: Jézus azért kárhoztatta a farizeusokat és vallási vezetőket, mert külsőleg igaznak és szentnek tűntek, de belülről tele voltak korrupcióval, romlottsággal és mohó kapzsisággal. Saját kereszténységünk megélésekor inkább csak másoknak bemutatott show az, amikor csak kívülről tisztogatjuk az ivókelyhet (= életünket). Ha tiszták vagyunk belülről, akkor a külső tisztaságunk sem lesz csalás.

23,31: a próféták gyilkosainak fiai – a gyilkos őseik tetteit utánozzák.

23,32: (ld. Gen 15,16; 1Thessz 2,14-16) Jézus ironikusan beszél: beteljesítik őseik bűnét azzal, hogy Isten Fiát keresztre feszítik.

23,35: Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig – Jézus összefoglalja az ószövetségi mártíromságok történetét. Ábel meggyilkolása a Gen 4,8-ban van leírva és Zakariásé (aki fia vagy inkább unokája volt Barakiának), Jehojada (Jójádá főpap) fiáé pedig a 2Krón 24,20-22-ben (a Krónikák könyve a héber kéziratok szerint a zsidó Biblia – Ószövetség – záró irata). A kifejezés olyasmit jelent, mintha azt mondanánk “Genezistől Jelenésig”, vagyis Ábel volt az első, Zakariás pedig az utolsó mártír a héber Bibliában.

a templom és az áldozati oltár között – Jézus hivatkozása lényegesen specifikusabb, mint a krónikásé Zakariás meggyilkolásával kapcsolatban; valószínűleg az oltár alatt az áldozat helyére gondol.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s