Halász Zsolt
15Κατὰ δὲ ἑορτὴν εἰώθει ὁ ἡγεμὼν ἀπολύειν ἕνα τῷ ὄχλῳ δέσμιον ὃν ἤθελον. 16εἶχον δὲ τότε δέσμιον ἐπίσημον λεγόμενον * Βαραββᾶν. 17συνηγμένων οὖν αὐτῶν εἶπεν αὐτοῖς ὁ Πειλᾶτος Τίνα θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν, * [τὸν] Βαραββᾶν ἢ Ἰησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστόν; 18ᾔδει γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν. 19Καθημένου δὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ βήματος ἀπέστειλεν πρὸς αὐτὸν ἡ γυνὴ αὐτοῦ λέγουσα Μηδὲν σοὶ καὶ τῷ δικαίῳ ἐκείνῳ, πολλὰ γὰρ ἔπαθον σήμερον κατ᾽ ὄναρ δι᾽ αὐτόν. 20Οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἔπεισαν τοὺς ὄχλους ἵνα αἰτήσωνται τὸν Βαραββᾶν τὸν δὲ Ἰησοῦν ἀπολέσωσιν. 21ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ἡγεμὼν εἶπεν αὐτοῖς Τίνα θέλετε ἀπὸ τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν; οἱ δὲ εἶπαν Τὸν Βαραββᾶν. 22λέγει αὐτοῖς ὁ Πειλᾶτος Τί οὖν ποιήσω Ἰησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστόν; λέγουσιν πάντες Σταυρωθήτω. 23ὁ δὲ ἔφη Τί γὰρ κακὸν ἐποίησεν; οἱ δὲ περισσῶς ἔκραζον λέγοντες Σταυρωθήτω. 24ἰδὼν δὲ ὁ Πειλᾶτος ὅτι οὐδὲν ὠφελεῖ ἀλλὰ μᾶλλον θόρυβος γίνεται λαβὼν ὕδωρ ἀπενίψατο τὰς χεῖρας κατέναντι τοῦ ὄχλου λέγων Ἀθῷός εἰμι ἀπὸ τοῦ αἵματος τούτου· ὑμεῖς ὄψεσθε. 25καὶ ἀποκριθεὶς πᾶς ὁ λαὸς εἶπεν Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ᾽ ἡμᾶς καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. 26τότε ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν, τὸν δὲ Ἰησοῦν φραγελλώσας παρέδωκεν ἵνα σταυρωθῇ.
15 Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. 16 Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17 Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak? 18 Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki. 19 Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. 20 A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig ítéljék el. 21 A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást. 22 Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele! 23 Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele! 24 Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! 25 Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! 26 Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.
15. szabadon szokott bocsátani – Erről az amnesztia-szokásról az evangéliumon kívüli forrásból semmit sem tudunk, de jól illik a zsidók kiengesztelésének gondolata az egyiptomi elnyomásból való szabadulás ünnepéhez. Pilátus azt hiszi, hogy a tömeget fel tudja hergelni saját vezetői ellen és szabadon engedheti az ártatlan Jézust, de a tömeg az egyik szabadságharcosára szavaz (ld. Jn 18,40).
16. nevezetes foglyuk – Az itt használt görög szó επισημον = kiemelkedő, notórius, hírhedt jelentéssel bír. (ld. Róma 16,7). Barabbás egy lázadásban vett részt (Lk 23,19; Jn 18,40) valószínűleg a rómaiakkal szemben. Így ő valószínűleg a zsidók között népi hősnek számított. Némely kézirat Barabbás teljes nevét – Jesus bar Abbas – nevét használja a 16-17. versben. Amennyiben ez a korrekt olvasat, akkor az Pilátusnak a 17. versben olvasható kérdését még élesebbé teszi. Ironikus, hogy a Jesus bar Abbas név jelentése: Jézus, az atya fia, míg Jézus a mennyei Atya Fia. És az is ironikus, hogy Jézust abban azzal a bűnnel kapcsolatban ítélték halálra, amelyben Barabbás tényszerűen bűnös volt.
19. Máté az egyetlen, aki lejegyzi ezt az incidenst. / álmomban – Máté evangéliumában az álmok nagy szerepet játszanak Jézus élete kapcsán. A római uralkodók is gyakran tulajdonítottak nagy jelentőséget az álmoknak, mint ómennek. Ez magyarázza, hogy Pilátus miért próbálta viszonylag hosszan elengedni Jézust mindhiába, pedig a római jog kifejezetten kimondja, hogy ártatlan embert nem lehet halálra ítélni semmilyen körülmények között.
22-24. A zsidó hatóságok valószínűleg előre felhergelték a tömeget Jézus keresztrefeszítése érdekében azzal, hogy rábeszélték őket Barabbás szabadon engedésére.
22. Keresztre vele – A keresztrefeszítés általában egy személynek kereszt alakban egymáshoz illesztett fa gerendákra kötelekkel vagy szögekkel a kéznél vagy a csuklónál kiterjesztett karral való rögzítését jelentette, amit azután függőleges alakban felemeltek. Ez az állapot addig tartott, amíg a keresztrefeszített személy annyira elfáradt, hogy már a fejét sem tudta felemelni a saját mellkasáról, hogy elegendő levegőhöz jusson. Ehhez járult még a tüdőben időközben felgyülemlő vizenyő is. A keresztrefeszített személy tulajdonképpen fulladásos halált szenvedett. Ez a kivégzési mód a rómaiak általános és kegyetlen kivégzési módszere volt a lázadó rabszolgák és a legelvetemültebb bűnözők számára.
24. megmosta kezét – Ld. Deut (5Móz) 21,6; Zsolt 26,6. Pilátus először hezitált, hogy a vallási vezetőknek megadja Jézus kivégzésére az engedélyt, mert pontosan átlátta, hogy azok egyszerűen csak féltékenyek voltak arra a tanítóra, aki népszerűbb volt, mint ők maguk. Amikor viszont a zsidók (vezetők) megfenyegették Pilátust azzal, hogy ezt jelentik Caesarnak (Jn 19,12), Pilátus megijedt. A történeti feljegyzések arra engednek következtetni, hogy a zsidók már egyszer megfenyegették Pilátust azzal, hogy bepanaszolják őt a hagyományok elleni rendszeres gúnyolódásai miatt, és egy ilyen panasz nagy valószínűséggel Róma általi azonnal visszahívást eredményezte volna. A pozíciója romokban hevert. A római kormányzat nem tudta magának azt megengedni, hogy nagy létszámú csapatokat állomásoztasson a birodalom minden régiójában. Emiatt Pilátusnak az volt a feladata, hogy minden szükséges eszközzel biztosítsa a békét.
Azzal, hogy Pilátus nem hozott döntést, lehetővé tette a tömegnek, hogy megfeszítsék Jézust. Bár ő kezeit mosta, a felelősség megmaradt. Amikor egy ilyen helyzetben mosod kezeidet, az nem szünteti a felelősségedet és bűnödet. Inkább a hamis békesség érzetét kelti benned. Ne keress mentségeket – vállald fel a döntéseiddel együtt járó felelősséget!
25. Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! – A nép elfogadja a felelősségét a választása kapcsán. Sajnálatos módon ezeket a szavakat gyakran használták a zsidó nép üldözésére. Ha létezett beteljesülés az ő nyilatkozatukra, akkor az leginkább Jeruzsálem Kr.u. 70-es pusztulásában keresendő. A következő szakaszok mindegyikét a Krisztus kereszten való halálával kapcsolatos felelősség fényében kell olvasnunk: Ézs 53,10; ApCsel 2,23; Jn 10,17-18; Zsid 9,14 stb. Az ilyen és ehhez hasonló írások miatt az igazán biblikus hívő sohasem lehet antiszemitizmussal vádolható. A tömeg tulajdonképpen csak magára és a következő generációra vette az ártatlan vérért járó átkot. Emiatt ez a vers nem minden idők zsidóira vonatkozik, de még csak nem is az adott történelmi kor minden zsidójára.
26. megostoroztatta – A római ostorozás annyira brutális volt, hogy az áldozat gyakran meghalt még a keresztrefeszítés előtt. A flagellációban használt korbács ágain fém karmok voltak, amelyek mély sebeket ejtettek, illetve darabokat szakítottak ki a megkorbácsolt testből.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?