Halász Zsolt
1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Meddig kínozzátok még lelkemet, és zúztok-tiportok szavaitokkal? 3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök? 4 Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem. 5 Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot, 6 akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem. 7 Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény. 8 Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, sötétbe burkolta ösvényeimet. 9 Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát. 10 Letördelt körös-körül, elpusztulok; kitépte reménységemet, mint valami fát. 11 Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem. 12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül. 13 Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem. 14 Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek. 15 A házamban élők és szolgálóleányaim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé. 16 Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki. 17 Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem. 18 Még a kisgyermekek is megvetnek, kicsúfolnak, ahogy föltápászkodom. 19 Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak. 20 Csont és bőr már csak az egész testem, ínyem is elsorvadt a fogaim körül.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! 22 Miért üldöztök, mint Isten, miért nem unjátok még a marcangolást? 23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, 24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! 25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, 26 és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. 27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. 28 Ha ezt kérdezitek: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét, 29 akkor rettegjetek a fegyvertől! Mert a harag fegyveres büntetést szül, hogy megtudjátok, van ítélőbíró.
3-5. Már tízszer is gyaláztatok engem – Nem volt tíz beszéd a barátoktól, ezért ezt szimbolikusnak vehetjük (ld. Gen 31,7; Num 14,22). Nem feltételezve a vétkességet, feltételes állítás a Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem.
Nagyon könnyű mutogatni mások hibáira és bűneire. Jób barátai hibáztatták őt a bűnei miatt, hogy érezze magát vétkesnek, és nem azért, hogy bátorítsák vagy korrigálják. Ha azt érezzük, hogy valakit meg kell intenünk, biztosnak kell lennünk abban, hogy úgy konfrontálódunk az adott személlyel, hogy szeretjük az illetőt és nem azért, mert bosszankodunk, háborgunk, vagy az illető lejáratását szeretnénk elérni.
Van olyan magát kereszténynek valló, aki mindig szapulja a körülötte lévőket a bűneik miatt. Sőt ehhez még a pszichológiát is segítségül hívja – ha a Biblia nem lenne elég -, és gyakorlatilag pszichésen zavartnak akarja beállítani a saját testvéreit. Nem lehetséges, hogy az ilyen ember minden erejével takargatni akar valamit és/vagy így akarja visszaverni a bírálóit (legjobb védekezés a támadás), illetve tűzzel-vassal meg akarja őrizni a hatalmát?
6. Jób úgy érzi, hogy Isten ellenségként kezeli őt, pedig Isten valójában a barátja volt és nagyra becsülte őt (1,8; 2,3). A nehézségeiben nem a megfelelő személyre mutogatott Jób. A sátán és nem Isten volt az, aki Jób ellensége volt. Mivel végső okokat emelték ki, ezért a legtöbb zsidó úgy hitte, hogy mind a jó, mind a gonosz Istentől jön. Azt is hitték, hogy az emberek a felelősek a saját sorsukért. De az ebben a világban szétterjedő gonosz hatalom felelős az általunk tapasztalt legtöbb szenvedésért. A 7. versben Jób folytatja az azért való kiáltást, hogy Isten hallgassa meg őt.
25-27. A Jób könyvének közepén a bizalom megerősödése cseng vissza: “Tudom, hogy az én megváltóm él.” Az ókori Izráelben a megváltó az a családtag volt, aki a rabszolga szabadságát megváltotta, vagy aki gondoskodott az özvegyről (ld. Ruth 3,1-9). Micsoda hatalmas bizalma van Jóbnak, különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük azt, hogy Jób nem tud Isten és a sátán közti megállapodásról. Jób azt hiszi, hogy Isten hozta mindezt a szerencsétlenséget őrá. A halállal és rothadással szembenézve Jób még mindig szeretné látni Istent, és ráadásul még a testében élve. Amikor a Jób könyvét írták, Izráelnek még nem volt a szabadítással kapcsolatos jól kidolgozott doktrínája. Mindenesetre Jób küszködik a gondolattal, hogy Isten vele szemben áll, de szilárdan hiszi, hogy a végén Isten az ő oldalán fog állni. Ez a hit annyira erős, hogy Jób az, aki az első között volt, akik a test feltámadásáról beszélnek (lásd még Zsolt 16,10; Ézs 26,19; Dán 12,2.13).
26. Jób azt mondja: “Testemben fogom meglátni Istent.” Jób helyzetében, valószínűtlennek látszik számára, hogy életében-testében meglássa Istent. És Jób hitében ez csak a jéghegy csúcsa! Bízott abban, hogy Isten igazságossága győzni fog, még akkor is, ha a feltámadás csodája teljesíti azt be.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?