Halász Zsolt
26. 1 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: 2 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? 3 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? 4 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? 5 Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. 6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye. 7 Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött. 8 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk. 9 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. 10 Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. 11 Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől. 12 Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot. 13 Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót. 14 Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!
27. 1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, 3 hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, 4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. 5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. 6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret. 7 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. 8 Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? 9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül? 10 Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent? 11 Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét. 12 Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot? 13 Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól: 14 Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik. 15 Maradékukat dögvész viszi sírba, özvegyei nem siratják őt. 16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát: 17 összehordta, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak. 18 Háza, amelyet épített, mint a molyfészek, vagy mint a lombsátor, melyet a csősz készít. 19 Gazdagon fekszik le, de többé ezt nem teszi: mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije. 20 Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél. 21 Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy, elragadja őt lakóhelyéről. 22 Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle. 23 Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.
26,2-4. Nagy szarkazmussal támadja Jób Bildád megjegyzését. Jób barátainak teológiai magyarázatai nem voltak képesek bármilyen enyhülést is hozni, mert barátai képtelenek voltak tudásukat segítséget jelentő tanáccsá formálni. Amikor emberekkel foglalkozunk, sokkal fontosabb szeretni és érteni őket, ahelyett hogy analizálnánk őket vagy tanácsokat osztogatnánk nekik. A részvét jobb eredményeket produkál, mint a kritizálás vagy a szemrehányás.
26,1-14. Jób megengedte magának, hogy a könyv leghosszabb beszédét mondja el – hat fejezet -, összekötve az Isten titkaival és hatalmával kapcsolatos képeket a hit és bizalom csodálatos költeményévé. Azzal kezdte, hogy Bildád legutolsó válaszát (25. fejezet) irrelevánsnak írja le, azután Jób Bildádnak és barátainak azt mondja, hogy egészen egyszerűen nem tudhatnak mindent Istenről. A bölcsesség nem ebből az életből vagy az emberi elméből ered – Istentől jön (28,27-28). Jób azután igaz és becsületes életét védelmezi. Ténylegesen igyekszik Isten szerint igaz életmódot folytatni. Miközben bevallja, hogy ő nem tökéletes, Jób állítja, hogy az ő motivációi helyesek, igazak.
Cófár hiányzó beszéde azt sugallja, mintha Cófár kifogyott volna érvei arzenáljából, és nincs már mit Jóbnak mondjon. Vannak, akik úgy hiszik, hogy Cófár beszéde elveszett a többi beszédben, pl. 26,1-4; de ha iróniaként nézzük, akkor ezek a szavak tökéletesen illeszkednek Jób hangulatába és hangvételébe. Az író utal arra, hogy Jób tudatosan várja Cófár beszédét, de az nem történt meg, ahogy azt Jób következő megszólalásának a bevezetője is mutatja, mert a többi beszédeitől eltérő bevezető formulát használ: Jób folytatta beszédét (27,1). Ebben az is benne rejlik, hogy Jób kétszer is megállt, hogy Cófár megszólalhasson, de ő nem tette, tehát Jób folytatta.
27,2. Az élő Istenre mondom – Egy esküt vezet be, ami az első ebben a könyvben.
27,6. Minden vádaskodás középpontjában Jób képes azt kijelenteni, hogy lelkiismerete tiszta. Csak Isten megbocsájtása és az Isten előtt igaz életben való eltökéltsége hozhat tiszta lelkiismeretet. Mennyire fontossá vált Jób kijelentése, amikor vádaskodtak ellene! Jóbhoz hasonlóan mi sem dicsekedhetünk bűntelen élettel, de dicsekedhetünk megbocsájtott élettel. Ha beismerjük és megvalljuk Isten előtt a bűneinket, megbocsájt nekünk. Akkor tiszta lelkiismerettel élhetünk (1Jn 1,9).
27,7-10: Lehet, hogy Jób reméli, barátait fogja Isten gonosznak nyilvánítani rágalmazó és becsületsértő szavaikért (bűnös ember … ellenem támad … álnok).
27,13-23. Jób egyetért barátaival abban, hogy a gonosz ember vége szerencsétlenség lesz., de nem ért egyet abban, hogy ő maga gonosz lenne és megérdemelné a büntetést. A legtöbb Jób által felsorolt büntetés sohasem történt meg vele. Így hát nem is érti bele magát a gonoszok körébe. Ellenkezőleg! Folyamatosan kéri Istent, hogy tisztázza őt.
Vélemény, hozzászólás?