Jób 30-31: JÓB LELKIISMERETE TISZTA

Halász Zsolt

30. 1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. 2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. 3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. 4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. 5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. 6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. 7 A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek. 8 Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból. 9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket. 10 Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. 11 Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul. 12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik. 13 Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket. 14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám. 15 Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg. 16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. 17 Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. 18 Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva, 19 és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. 20 Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel. 21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. 22 Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. 23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. 24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? 25 Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? 26 Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. 27 Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai, 28 feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben. 29 A sakálok testvére lettem és a struccok társa. 30 Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt. 31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.

31. 1 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. 2 Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? 3 Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! 4 Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. 5 Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett, 6 mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. 7 Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, 8 más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül! 9 Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, 10 másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. 11 Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn. 12 Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el. 13 Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem, 14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? 15 Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? 16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, 17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, 18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való, 19 ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, 20 ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, 21 ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, 22 akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! 23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. 24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, 25 ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak, 26 ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, 27 ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel, 28 ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. 29 Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, 30 nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. 31 Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. 32 Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az átutazó előtt. 33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkeim, keblembe rejtve bűnömet, 34 bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki. 35 Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot mint vádlóm! 36 Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát. 37 Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék elé. 38 Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak, 39 ha termését fizetség nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam: 40 tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett!Itt végződnek Jób beszédei.

30,1-31. A szélsőséges veszteség elszenvedése – ahogy Jób is tette -, megalázó. De elszenvedni a fiatal parvenük sértéseit és mocskolódásaival szembenézni a sebekhez még több bántalmazást adott. Jób elvesztette családját, vagyonát, egészségét, pozícióját és jó hírnevét. Még azt sem tartják tiszteletben, hogy méltósággal szenved. Sajnálatos módon fiatal emberek gúnyolják és kihasználják az idősebb embereket, illetve azokat, akik valamilyen módon korlátozva vannak. Ehelyett meg kellene érteniük, hogy az ő fizikai képességeik és tulajdonságaik is rövid életűek, és hogy Isten minden embert egyformán szeret.

31,1-4. Jób nemcsak a házasságtörés nagy bűnének elkövetését utasítja el; ő az első lépést sem tette meg a bűn felé azzal, hogy másik nőre nézett a kéjes gondolat kedvéért. Jób azt mondja, hogy ártatlan a külső és belső bűnök területén. A 29. fejezetben felsorolja jó tetteit. Itt a 31. fejezetben felsorolja mindazokat a bűnöket, amelyeket nem követett el. – szívében sem (31,1-12), felebarátai (31,13-23) vagy Isten ellen (31,24-34).

24-48. Jób megerősíti, hogy a boldogság keresésén való függés bálványimádásnak számít és ez elutasítja a mennybéli Istent. Megbocsájtjuk társadalmunk pénzzel kapcsolatos megszállottságát és a birtoklás megszállottságát szükséges rosszként vagy “a dolgok már csak így vannak”-ként kezeljük a modern világban. De az a helyzet, minden társadalom minden korban a társadalom tisztelte a hatalmat és presztízst, amit a pénz tulajdonosának adni képes. Az igazi hívőnek meg kell tisztítania magát a hatalom, a presztízs és a birtoklás mélyen befészkelődött kívánásától. Nem szabad megtagadniuk erőforrásaikat a közeli és távoli felebarátaiktól, akiknek kínzó szükségeik vannak.

33-34. Jób kijelenti, hogy ő nem rejtette el bűneit, ahogy az emberek gyakran teszik. A félelem, hogy bűneinket felfedezik, a megtévesztés és csalás viselkedési mintáihoz vezet bennünket. Hazugságokkal fedjük be magunkat, hogy jónak látsszunk mások felé. De Isten elől nem tudjuk elrejteni a bűnöket. Lehet, hogy igyekszel elrejteni valós énedet mások elől? Ha elismered végre bűneidet, magadat szabadítod fel a bocsánat és új élet elfogadására.