Halász Zsolt
34. 1 Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta: 2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti, tudósok! 3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. 4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. 5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. 6 Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nekem van igazam! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. 7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, 8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! 9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. 10 Azért ti, okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. 11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. 12 Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. 13 Ki bízta volna rá a földet, és ki adta át neki készen a világot? 14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, 15 egyszerre kimúlna minden élőlény, és az ember visszatérne a porba. 16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, szavaimra jól figyelj! 17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? És te bűnösnek tartod az igazat, a hatalmast, 18 aki megmondja a királynak is, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök, 19 aki a vezetők javára sem lesz részrehajló, és nem helyezi a gazdagot a nincstelen elé, mert mindenki az ő keze alkotása?! 20 Meghalnak hirtelen, az éjszaka közepén. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által. 21 Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. 22 Nincs az a sötétség és az a sűrű homály, ahol elrejtőzhetnének a gonosztevők. 23 Mert nem szokta senkivel közölni előre, hogy mikor kell ítéletre megállni előtte: 24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre, 25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. 26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja: 27 mert elfordultak tőle, és útjaival semmit sem törődtek. 28 Hisz miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását. 29 Ha tétlen is marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg? De ő őrködik a népen és az embereken: 30 nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalnák a népet. 31 De ha valaki azt mondja Istennek: Megbűnhődtem, többé nem teszek rosszat; 32 te taníts meg arra, amit én nem látok: ha álnokságot követtem el, nem teszem többé! 33 Talán büntesse meg őt is, csak mert te megveted? Most neked kell döntened, nem nekem; mit tudsz hát felelni? 34 Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: 35 Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. 36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok! 37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, gúnyolódva csapkod itt közöttünk, és egyre csak Isten ellen beszél.
35. 1 Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta: 2 Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben? 3 Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”, 4 én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is. 5 Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! 6 Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? 7 Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled? 8 Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod. 9 A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. 10 De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka, 11 aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál? 12 Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. 13 Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja. 14 Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell. 15 Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, 16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.
34,2. Ez egyértelműen példabeszéd. Jób szavai más idézésének tükrében (33,9-11), Elíhú jól figyelt.
34,5. Jób ártatlanságával kapcsolatos állítását idézi a 27,2a-ból.
34,7-9. Itt egy más leírást olvashatunk Jóbról. Ez teljes mértékben az ellentéte annak, hogy kicsoda Jób a prológus szerint. Annak ellenére, hogy Elíhú azzal dicsekedett, hogy Jóbnak nem a barátok érveivel fog megválaszolni (32,14), máris megszegi saját ígéretét.
34,10-15. Inkább a barátoknak, mintsem Jóbnak címezve Elíhú védelmezi Isten igazságosságát. Ez azt is magába foglalja, hogy a barátok félreértelmezték az isteni igazságosságot, vagy hogy ők Jóbot megtévesztésekkel traktálták: Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. Az elv a megtorló igazságosság: Tettei szerint fizet az embernek. Isten sohasem követ el bűnt és nem igazságtalan – mondja Elíhú. Végig az egész könyvben Elifáz, Bildád, Cófár és Elíhú igazságokat, az igazság egyes elemeit mondják ki a beszédeik során. Szerencsétlen módon azonban az igazság rögöcskéi a fals feltételezések és következtetések rétegei alatt eltemetve maradnak. Ha jó bibliai ismereteink és élettapasztalataink vannak is, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy feltételezéseink és következtetéseink egybeesnek Isten Igéjével, és nemcsak a részei annak.
34,31-32. Elíhú – a 33,27-hez hasonlóan – indirekt módon javasolja Jóbnak, hogy ismerje be bűnét, ami a vétkesség beismerése volna. Mindenesetre a dialógus részben megint csak arra épül, hogy Jób ártatlanságát állítja, amit a prológus is leír. A bűnösség beismerése, hamisság lenne Jób részéről.
34,33. Elíhú azzal vádolja Jóbot, hogy saját fogalmait használja az Istennel való kapcsolatában. Most neked kell döntened, nem nekem – Rövidítve ezt mondja: “Azt hiszed, hogy Isten azt fogja mondani: »Neked kell döntened, nem nekem«?”
35,2. Az indok az, hogy Jób azt állítja, hogy ő ártatlan.
35,6. Jób kérdése a 7,20-ban.
35,7-8. Sem Jób bűne, sem igazsága nem számít Istennek; csak másokat érint.
35,9-16. A kérdés az, hogy Isten miért nem válaszol az imádságra; ebben az esetben Jób imádságára? Elíhú válasza: Jób imádságai üresek, amelyeket egy arrogáns lélek imádkozik. Elíhú azon kívánsága, hogy Jób a végsőkig legyen tesztelve azon a feltételezésen alapul, hogy ismeret nélkül szaporítja a szót. Isten Jób felé való némasága a próbához kapcsolódik, de Elíhúnak erről fogalma sincsen.
35,1-16. Néha csodálkozunk, amikor meggyőződéseinkhez való hűségünkből valami jó is származik. Elíhú éppen ehhez a témához szól hozzá. Az ő végkövetkeztetése, hogy Isten még mindig törődik, még akkor is, ha nem avatkozik be azonnal az egyes helyzetekben. Az idő hosszabb szemléletével Isten igazságot szolgáltat. Ígéretünk van tőle erre vonatkozóan. Ne veszítsd el a reményt! Várj Istenre! Ő észreveszi az igaz életedet és a hitedet.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?