Halász Zsolt
36. 1 Azután így folytatta beszédét Elíhú: 2 Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről. 3 Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát, 4 mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted. 5 Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős. 6 Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat. 7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. 8 Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, 9 ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. 10 Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. 11 Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban. 12 De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt. 13 Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. 14 Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak. 15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten. 16 Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel. 17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet. 18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. 19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed? 20 Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről! 21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett! 22 Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? 23 Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? 24 Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! 25 Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja. 26 Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. 27 Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, 28 amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. 29 Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka? 30 Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. 31 Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. 32 Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire. 33 Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.
37. 1 Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből. 2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön. 3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. 4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja. 5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. 6 Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. 7 Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik! 8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. 9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. 10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik. 11 Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek. 12 Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. 13 Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből. 14 Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! 15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn? 16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái? 17 Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? 18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? 19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. 20 Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt? 21 Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. 22 Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. 23 A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el. 24 Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.
36,1 – folytatta .. Elíhú: Ez a bevezető formula csak itt jelenik meg Elíhú beszédei sorában, jelezvén azt a tényt, hogy tudatában volt annak, hogy sokkal tovább megy, mint a barátok három beszéde.
36,2 – Légy egy kis türelemmel: Elíhú szándékosan mondja el hosszú és fárasztó beszédeit, de azzal legitimálja azokat, hogy azt mondja: “Isten oldalán” beszél.
36,4 – Tökéletes tudás áll előtted: Itt Elíhú saját magára alkalmazza a mondatot,míg a 36,16-ban Istenre alkalmazza – ebből látszik, hogy saját magát Istennel teszi egyenlővé. Következésképpen Elíhú felfuvalkodott önteltsége áll minden mondanivalója mögött. De a “tudás” héber szava az itt nem ugyanaz, mint a 37,16-ban. Lehet, hogy Elíhú itt a kommunikátori, szónoki képességeire hivatkozik, vagyis a beszédben való jártasságának tökéletességét bizonygatja?
36,8-11 – Ez a magyarázat, miszerint a szenvedés fegyelmező, javító-fejlesztő célzatú, Elíhú fő “hozzáadott értéke” az eddig felsorolt érvek sorában.
36,13-15 – Elíhú érti, hogy az emberi lények alapvető szükséglete szívük keménységéből ered; Istennek való önátadásuktól, a nehézségeikben Istenhez való kiáltástól (ld. Zsolt 107,6) és a szenvedések idején Isten hangjának meghallásától való vonakodásukból. Ez az érv összegzi Elíhú teljes doktrínáját.
36,26 – A Biblia költői irodalmában az egyik téma az, hogy Isten határtalan és felfoghatatlan; mi nem ismerhetjük meg Őt teljes mértékben. Lehet róla valamilyen tudásunk, mert a Biblia tele van Isten lényével kapcsolatos részletekkel, hogy miként ismerhetjük meg és miként lehet vele örökkévaló kapcsolatunk. De sohasem tudhatunk eleget, hogy megválaszolhassuk az élet minden kérdését (Préd 3,11) ahhoz, hogy előre megmondhassunk a saját jövőnket, vagy hogy Istent manipulálhassuk a saját érdekünkben. Az élet mindig több kérdést vet fel, mint amennyi válaszunk van rá, és állandóan Istenhez kell mennünk az élet dilemmáival kapcsolatos friss intuícióért, betekintésért (ld. 37,19-24).
37,2 – Semmi sem hasonlítható Istenhez. Hatalma, ereje és jelenléte csodálatos, és amikor ő beszél, nekünk figyelnünk kell. Túl gyakran vélekedünk úgy, hogy Isten helyett kell beszélünk (ahogy Jób barátai is tették), szavakat tulajdonítunk neki, természetesnek vesszük őt, vagy úgy értelmezzük az ő csendjét, hogy távol van vagy közönyös. De Isten gondoskodik. Ő irányít, és ő szólni fog. Légy arra kész, hogy meghalld az üzenetét – a Bibliában, az életedben a Szent Lelken keresztül és a körülményeken, kapcsolatokon keresztül.
37,21-24 – Elíhú azzal az óriási igazsággal zárja beszédét, hogy az Istenben való hit messze fontosabb, mint Jóbnak a saját szenvedésével kapcsolatos magyarázat iránti igénye. Annyira közel volt ahhoz, hogy segítsen Jóbnak, de aztán tévútra lépett. Jellemző módon itt van az a pont, ahol maga Isten tör be a vitába, hogy a helyes következtetések kerüljenek felszínre ebből a fontos igazságból fakadóan (38,1-41).
37,23 – Elíhú kiterjeszti Isten szuverenitását a természet minden elemére, mintegy emlékeztetőül a mi életünk felett meglévő szuverenitására is. Isten irányít – ő vezérel, megtart és fenntartja teremtett rendjét. Bár őt nem látjuk, az Úr isteni módon kormányozza az emberek morális és politikai ügyeit is – megenged és megszüntet, elindít és lezár. Ha időt töltünk Isten teremtése magasztos és bonyolult elemeinek szemlélésére, az emlékeztethet bennünket az életünk minden egyes aspektusában megnyilvánuló hatalmára.
Jóbnak nem együttérzésre volt szüksége, hanem válaszokra. Ez az egész elbeszélés nem érzésekről, érzelmekről szól, hanem a feltett kérdésekre adandó válaszokról. A válaszok területén Elíhú is csak egy pontig jutott el, mert féligazságokat tudott közölni önteltségében.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?