Halász Zsolt
38. 1 Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak: 2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? 3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! 5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? 6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, 7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? 8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, 9 amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, 10 amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, 11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! 12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, 13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? 14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. 15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. 16 Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? 17 Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? 18 Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! 19 Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? 20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? 21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! 22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? 23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. 24 Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre? 25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, 26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, 27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? 28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? 29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra? 30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. 31 Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani? 32 Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted? 33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? 34 El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? 35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? 36 Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet? 37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, 38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? 39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, 40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? 41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?
39. 1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? 2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje? 3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. 4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. 5 Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? 6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. 7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. 8 A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. 9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? 10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? 11 Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? 12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? 13 Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! 14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. 15 Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. 16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. 17 Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. 18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. 19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? 20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. 21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. 22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. 23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. 24 Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. 25 Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. 26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? 28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. 29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. 30 Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.
38. FEJEZET
1. – megszólalt az ÚR – Az Isten-beszédek Izráel Istenének szövetségbeli nevét használják, JHWH (Jahwe, amit “Úr”-ral helyettesítenek a bibliafordítások), amiképpen a prológusban (ld. 1,6) és az epilógusban (ld. 42,7) is történik. Összahasonlításképpen, a dialógusok során az istenségre való hivatkozás az általános megnevezéssel – elohim, él, eloah, ill. saddaj – történik. Ez nem véletlenszerűen történik, hanem a könyv teológiai szerkezetének a része; az író/szerkesztő nem használná az istenség szövetségi nevét olyan szavak kontextusában, amelyek az istenséget negatív fényben tüntetné fel. Ilyen módon az általános nevek sokkal inkább megfelelnek a dialógusokban való használatra.
megszólalt – Úgy is lehetne fordítani, hogy válaszolt (ez jelenik meg a 40,1-ben), mert Jób ezt akart a dialógusok során mindvégig.
a viharban (a viharból) – Ez az a “teofánia”, amit Jób remélt, még akkor is, ha a “teofánia” technikai értelemben Isten megjelenése, és nem éppen Isten hangja.
1-41. – Isten hatalmas viharból szól. Meglepő módon Jób egyetlen kérdésére sem válaszol, mert Jób egyetlen kérdése sem célozza probléma lényegét. Ehelyett Jóbnak a természetes renddel kapcsolatos ignoranciáját használ fel annak kimutatására, hogy Jób mennyire ignorálja Isten erkölcsi rendjét. Ha Jób nem értette meg Isten fizikai teremtményeinek működését, miként lenne lehetősége megérteni Isten gondolkozását és karakterét? Nincs magánál Istennél nagyobb sztenderd vagy kritérium, amely alapján megítéltethetnek a dolgok és emberek. Maga Isten a sztenderd. A mi egyedüli lehetőségünk, hogy ennek a tekintélynek vetjük alá magunkat és az ő gondviselésében maradunk.
22-23. – Isten azt mondja, hogy ő tartja fenn a hó raktárait és az üdvöt a nehézségek idejére. Isten az üdvöt használta, hogy segítsen Józsuénak és az izráeliták csatát nyertek (Józs 10,11). Amiképpen a hadseregek a fegyvereket a fegyvertárban tartják, Isten a természet minden erejét saját irányítása alatt tartja. Néha arra használja ezeket, hogy összezavarja azokat, akik az ő vagy népe ellenségei. Jób még csak el sem kezdheti megismerni Isten erőforrásait.
22-35. – Isten állítja, hogy a természet minden erejének parancsot adhat, és akarata szerint kiengedheti vagy visszahívhatja azokat. Senki sem értheti az ilyen eseményeket, mint az eső vagy a havazás, és senki sem tud parancsolni ezeknek – csak Isten, aki teremtette azokat, rendelkezik ilyen hatalommal. Amit Isten megmutat az az, hogyha Jób nem tudja megmagyarázni az ilyen mindennapos természeti eseményeket és jelenségeket, akkor miként tudná elmagyarázni vagy megkérdezni Istent? És ha a természet felfogóképességünkön ennyire túltesz, Isten erkölcsi céljai jóval messzebb lehetnek a mi elképzelésünk horizontjánál.
31-32. – Vannak csillagállások, és azok is mind Isten kontrollja alatt vannak.
39. FEJEZET
1. – Tudod-e…? – Isten továbbra is préseli Jób tudását az univerzummal kapcsolatban, ami persze teljes mértékben elégtelen ehhez.
“tudni” – Mind igei, mind főnévi származékai megjelennek Isten beszédeiben és Jób válaszaiban mintegy 14 alkalommal, ami megmutatja, hogy ez mennyire centrális téma Jób univerzummal kapcsolatos tudása elégtelenségének kimutatása során; ld. Cófár kérdései Jób felé Isten ismeretével kapcsolatban (11,7-12).
13-18. – A strucc (13) nem illik éppenséggel az érzékeny állatok kategóriájába, de Isten adott neki erőt és gyorsaságot, tehát nevet a lovon és annak lovasán (18).
1-30. – Isten néhány kérdést tesz fel Jóbnak az állatvilággal kapcsolatban azért, hogy demonstrálja, valójában mennyire korlátos Jób ismerete. Isten nem akar válaszokat kapni Jóbtól. Ehelyett azt szeretnél elérni, hogy Jób ismerje fel Isten hatalmát és szuverenitását, és vesse alá magát annak. Csak akkor hallhatja, hogy mit is mond neki Isten valójában.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?