Jób 40-41: JÓB MEGALÁZKODIK

Halász Zsolt

40. 1 Majd tovább beszélt az Úr, és ezt mondta Jóbnak: 2 Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki! 3 Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak: 4 Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. 5 Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer is, többé már nem teszem.

6 De tovább beszélt a viharból Jóbhoz az Úr, és ezt mondta: 7 Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 8 Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? 9 Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? 10 Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! 11 Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! 12 Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! 13 Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! 14 Akkor még én is magasztallak téged, mert jobbod megsegített téged.

15 Nézd a Behemótot! Én teremtettem, akárcsak téged. Füvet eszik, mint a marha. 16 Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! 17 Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. 18 Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. 19 Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta Alkotója, 20 mégis a hegyek adják táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vadja. 21 Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. 22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti fűzfák. 23 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. 24 Be lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? 25 Ki tudod-e fogni horoggal a Leviatánt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? 26 Tudsz-e kötelet húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát? 27 Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden? 28 Köt-e veled egyezséget arra, hogy fogadd fel örökös szolgádnak? 29 Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért? 30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők? 31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és a fejét halászszigonyokkal? 32 Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!

41. 1 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad. 2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? 3 Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt. 4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. 5 Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé? 6 Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik. 7 Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva. 8 Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük. 9 Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul. 10 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír. 11 Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. 12 Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. 13 Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell. 14 Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. 15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. 16 Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. 17 Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik. 18 Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl. 19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. 20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. 21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. 22 Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. 23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. 24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. 25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen. 26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.

40. FEJEZET

2-5. – Hogyan küzdesz, vitatkozol Istennel, vagy akár hibáztatod őt? Kérdőre vonod, amikor a dolgok nem a te elképzeléseid szerint zajlanak, elveszíted az állásod, valamely közeli rokonod vagy ismerősöd megbetegszik vagy meghal, a pénzügyek rosszul állnak, vagy váratlan változások történnek? Legközelebb, amikor az a kísértésed támad, hogy Istent okold bármiért is, vedd észre, hogy mennyire szeret téged. És emlékezz Jób reakciójára, amikor lehetősége volt  a beszédre. Rosszabb vagy, mint Jób vagy igazabb, mint ő? Adj Istennek lehetőséget, hogy kijelentse nagyobb céljait neked, de emlékezz, hogy lehet, hogy a te életed idején is túlmutat azok megvalósulása, és nemcsak a kívánságaid pillanatában érvényesek.

3-5. Jób első válasza: Jób válasza nem egy fajta védekezés, amire készült; ez tulajdonképpen egy apológia amiatt, mert nincs válasza (5).

8. Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? – Az Úr inkább személyesebbé teszi a beszélgetést Jóbbal és inkább barátnak tűnik a párbeszédben (ld. 8,3; 15,4) és Elíhú is, aki haragos volt Jóbbal, mert igazabbnak tartotta magát Istennél (32,2).

15. – A behemót egy nagy szárazföldi állatra való hivatkozás lehet, talán elefánt vagy víziló.

41. FEJEZET

1. – Míg a leviatán általában a régi kánaánita mítoszokban egy hétfejű tengeri szörnyre vonatkozik, lehet hogy itt, ebben a szakaszban a krokodilra használják.

9-11. Eléggé ostoba dolog, amikor emberek azt hiszik, hogy ellent tudnak állni Istennek, amikor egy krokodillal sem tudnak megküzdeni. Mennyivel hatalmasabb Isten! Jobb, ha Isten szerető tekintélyének vetjük magunk alá, mint hogy szembesüljünk haragjával. “Akkor ki képes nekem ellenállni?” Ha nincs ember, aki leküzdhetné ezt a teremtményt, akkor ki az a személy, aki azt gondolhatná, hogy Istennek ellenállhat?