BEVEZETÉS A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉLHEZ

Halász Zsolt

SZERZŐ
Ennek a levélnek a szerzője nem mutatkozik be, de valószínűleg jól ismert volt az eredeti címzettek körében. Bár mintegy 1200 évig (Kr.u. 400-tól 1600-ig) a levelet Pálnak a zsidókhoz írt leveleként tartották számon, nem volt konszenzus már a legkorábbi századokban sem az irat szerzősége tekintetében. A reformáció óta széles körben felismerték, hogy Pál nem lehetett a szerző. Bár nincs diszharmónia a Zsidókhoz írt levél (továbbiakban: Zsid) tanítása és Pál tanítása között, de a speciális tematikus hangsúlyok és az írói stílus jelentősen különböznek. Pál gyakorlatával ellentétben a Zsid szerzője sehol sem említi saját magát a levélben. Az olvasók mindenesetre biztosan tudták, hogy ki ő, amint azt személyes megjegyzései is bizonyítják (13,18.22.24). Tudjuk a 11,32 alapján, hogy a szerző egy férfi volt. Ezen felül az állítás, hogy …ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először? Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra (2,3) azt jelzi, hogy a szerző sem nem volt együtt Jézussal földi szolgálata során, sem nem kapott speciális kijelentést a feltámadott Jézustól, mint Pál (Gal 1,11-12).

A szerzőség legkorábbi meghatározási kísérlete Tertullianus De Pudicitia (kb. Kr. u. 200) c. művéből származik, amelyben idéz a “zsidókhoz írt levélből Barnabás neve alatt”. Magából a levélből kitűnik, hogy a szerző tekintéllyel bírt az apostoli gyülekezetben és intellektuálisan művelt zsidó-keresztény volt, aki kiválóan ismerte a zsidó Bibliát (Ószövetség). Barnabásra illik ez a leírás, aki zsidó, papi származású, Lévi törzséből való volt (ApCsel 4,36), aki szoros barátja lett Pálnak, annak megtérése után. A Szent Lélek vezetése alatt az antiochiai gyülekezet kijelölte Barnabást és Pált az evangelizálás szolgálatára és misszió útra küldte őket (ApCsel 13,1-4).

A szerzőség szempontjából a másik komoly jelült Apollós lehet, aki először Luther Mártonnál jelenik meg szerzőként, és akit manapság több bibliamagyarázó is szerzőként fogad el. Apollós alexandriai születésű zsidó-keresztény volt, aki kitűnő intellektuális és szónoki képességekkel rendelkezett. Lukács elmondja nekünk, hogy Apollós ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt (ApCsel 18,24). Azt is tudjuk, hogy Apollós Pál társa volt a korinthusi gyülekezet korai éveiben (1Kor 1,12; 3,4-6,22).

Két dolog bizonyított: a szerző kora görög nyelvének mestere volt, és alaposan ismerte a zsidó Biblia kereszténység előtti görög nyelvű fordítását, a Septuagintát, amit gyakran idéz is.

DATÁLÁS
A Zsid valószínűleg Jeruzsálem és a templom Kr.u. 70-es pusztulása előtt keletkezett, mert

1. ha az ezen időpont után íródott volna, akkor a szerző minden bizonnyal megemlítette volna a templom pusztulását és a zsidó áldozati kultusz megszűnését;
2. a szerző tendenciózusan a görög nyelv jelenidejét használja, amikor a templomról és az azzal összefüggésben álló papi tevékenységekről ír (lásd 5,1-3; 7,23.27; 8,3-5; 9,6-9.13.25; 10,1.3-4.8.11; 13,10-11), bár a pusztai szent sátrat írja le és nem a jeruzsálemi templomot.

CÍMZETTEK
A levelet első sorban olyan zsidó megtérteknek címezték, akik ismerték a zsidó szent iratokat és akik számára komoly kísértést jelentett a judaizmushoz való visszatérés, vagy az evangélium judaizálása (ld. Gal 2,14). A levél célpontja valószínűleg a Szent Földön vagy Rómában volt – ez utóbbi a legvalószínűbb. A levelet először római Kelemen (Kr.u. 96 táján) említi, és az állítás, miszerint “Az Itáliából való küldik üdvözletüket” (3,14) úgy hangzik, mintha a máshol élő rómaiak küldenék köszöntésüket haza.

TÉMA
Jézus Krisztus abszolút fensége és alkalmassága, mint kijelentő és Isten kegyelmének közvetítője képezi a Zsid témáját. A prológus (1,1-4) Krisztust mint Isten végső és teljes kinyilatkoztatását mutatja be messze kiemelkedve és meghaladva az ószövetségi kijelentést. Az Ószövetség próféciái és ígéretei beteljesültek az “új szövetségben”, melynek a Krisztus a közvetítője. A szerző magából az Ószövetségből mutatja ki, hogy a Krisztus a régi próféták, az angyalok, Mózes (a régi szövetség közvetítője) és Áron, illetve papi leszármazottai felett álló személy. A Zsid-et nevezhetjük “a jobb dolgok könyvének” is, mivel a “jobb” és a “nagyobb” szó a levélben 15-ször fordul elő. Az evangélium bemutatásának feltűnő jellegzetessége az az egyedi képesség, ahogy a szerző alkalmazza az Ószövetség kilenc specifikus szakaszának a magyarázatát:

1. 2,5-9: a Zsolt 8,4-6 magyarázata
2. 3,7-4,13: a Zsolt 95,7-11 magyarázata
3. 4,14-7,28: a Zsolt 110,4 magyarázata
4. 8,1-10,18: a Jer 31,31-34 magyarázata
5. 10,1-10: a Zsolt 40,6-8 magyarázata
6. 10,32-12,3: a Hab 2,3-4 magyarázata
7. 12,4-13: a Zsolt 3,11-12 magyarázata
8. 12,18-24: az Ex (2Móz) 19,10-23 magyarázata

A téma gyakorlati alkalmazásai az egész könyvben megtalálhatók. Az olvasóknak azt üzeni, hogy nem lehet visszafordulni, illetve folytatni a régi zsidó vallási rendszert, amit a Krisztus egyedi papsága kiszorít. Isten népének most egyedül őrá kell néznie, akinek a helyettes halála, feltámadása és felemeltetése megnyitotta az utat Isten jelenlétének igazi, mennyei szentek szentjébe. Ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel (2,3), vagy ha feladjuk a szentségre való törekvést (12,10.14), akkor szembe kell néznünk az “élő Isten” haragjával (10,31). A szerző ötször helyezi el evangélium-megjelenítésében komor figyelmeztetéseit, és emlékezteti olvasóit az isteni ítéletre, ami a pusztában vándorló izráeliták lázadó generációjára jött (ld. 3,16-19).

IRODALMI FORMA
A Zsid-et általában levélként aposztrofálják annak ellenére, hogy nem hordozza magán a tipikus levél jellemzőit (13,22-25), hanem inkább egy esszé vagy igehirdetés karakterisztikumait (1,1-4). A szerző nem azonosítja sem magát, sem címzetteit, amit egy levélíró normális esetben megtenne. Nem is jelenik meg köszöntés, mint amilyeneket az ókori levelek elején találhatunk.. Ehelyett Jézus Krisztussal kapcsolatos szép állításokkal kezdődik. A szerző munkáját “intő szó”-nak (13,22) nevezi, ahogy a zsinagógai istentiszteletben az igehirdetést nevezték (lásd ApCsel 13,15). Az igehirdetéshez hasonlóan a Zsid tele van bátorítással, buzdítással és komor figyelmeztetésekkel. Inkább olyan, mintha a szerző prédikációs anygaokat használt volna fel és azt küldte volna ki levél formájában.

Mindent összevetve a Zsidókhoz írt levél komoly háttérmunkán, igemagyarázaton alapuló teológiai mű (ahogy az egész Biblia egy teológiai műnek, teológiai írások egybefoglalt egységének számít), melynek egyik nagyon fontos erénye az akkor rendelkezésre álló zsidó Biblia görög nyelvű változata néhány szakaszának exegézise. Vitathatatlan a szerző magas szintű műveltsége, amit az is mutat, hogy az újszövetségi iratok közül a Zsid-nek van a legszebb, legválasztékosabb ógörög nyelvezete.

Halász Zsolt