Zsid 2,5-18: A FIÚ JELENLEGI ÉS JÖVŐBELI URALMA

Halász Zsolt

Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. 6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? 7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, 8 mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, 9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. 10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, 12 amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.” 13 És ismét: „Én őbenne reménykedem”, majd újra: „Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem.” 14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, 15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. 16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. 17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. 18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.

5-18. Jézus és az emberiség sorsa – A szerző idézi a Zsolt 8,4-6-ot és elmagyarázza annak Jézus megtestesülésében, szenvedésében és megdicsőítésében való teljesülését. Bevezeti és idézi a zsoltárt az 5-8a szakaszban, röviden elmagyaráz bizonyos kifejezéseket (8b-9), és reflektál azok teológiai jelentésére, mint Krisztusban való beteljesülésre (10-18). Jézus teljes mértékben osztozott emberi természetünkben és megtapasztalta a halált mindenkiért úgyannyira, hogy mi pedig osztozhatunk teljes mértékben az ő halál és gonosz feletti dicsőséges győzelmében.

6b-8a Ez a szakasz idézi a Zsolt 8,4-6-ot közvetlenül a Septuagintából (a zsidó Biblia kereszténység előtti görög nyelvű fordítása) azért, hogy kimutathassa az emberiség megdicsőült szerepét, melyet Isten már a teremtéskor (Gen 1,26-28) az embernek szánt, és hogy ennek beteljesülése azon a Jézus Krisztuson keresztül fog eljönni, aki osztozott a mi emberségünkben.

12-13. Két ószövetségi idézet erősíti meg Jézus azokkal való szolidaritását, akik a megváltásért jöttek ( 12.: testvéreim) és a gyermekek, akiket Isten adott nekem (13.). Mindegyik ószövetségi szakasz szélesebb összefüggései mély messiási jelentéssel bír: Zsolt 22,22 (a 12. verben idézve) követi a Jézus kereszten való szenvedéséről szóló próféciákat (Zsolt 22,1.6-8.16-18; lásd Mk 15,24.29.34; Jn 19,24). Az Ézs 8,17-18 (a 13. versben idézve) a prófétának az Úrban való “reményéről” ír a többi izráelita ellenében, akik “elesnek” hitükben (Ézs 8,14; lásd Róm 9,33; 1Pét 2,8).

Tudjuk, hogy Krisztus miután elszenvedte a fájdalmat és szembenézett a a kísértéssel, segít nekünk a próbáinkban. Jézus érti a mi küzdelmeinket, mert szembenézett ő is emberi természetében. Bízhatunk Krisztusban, hogy segít nekünk túlélni a szenvedést és átjutni a kísértésen. Ha szembekerülsz egy próbával, folyamodj Jézushoz erőért és türelemért, mert ő érti a szükségeidet és képes segíteni neked (ld. 4,14-16).


SZÓTANULMÁNY

2,10 ἀρχηγὸς (gör. archégosz) Ennek a görög szónak a jelentése “úttörő” vagy “vezető”. Szó szerinti jelentése: az első, aki az úton vezet. Szóösszetétel az arché (= az első) és az agó (= vezetni) szavakból. A vezetés ezen gondolatát kifejezendő az ApCsel 3,15; 5,31 szakaszokban “fejedelemnek”, a Zsid 12,2-ben “szerzőnek” lett lefordítva. A Zsid szerzője  azt hangsúlyozza, hogy Jézus elviselte a szenvedést és a kísértést ezen a földön, hogy tökéletes vezetővé váljon. Ő nemcsak bűntelen, hanem képes együttérezni velünk nehézségeinkben az ő tökéletes útján járva, ami a dicsőségbe vezet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s