ZSID 5

Halász Zsolt

1 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. 3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. 4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. 5 Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” 6 Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. 8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, 9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. 10 Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.

A FŐPAPI TISZT ÉS AZ ÖRÖK FŐPAP

1-4. Együtt tud érezni a tudatlanokkal – A főpapok emberek és értik az emberi gyengeséget; bűnért való áldozatokat mutatnak be másokért és magukért; őket Isten hívja el (mint Áront és az ő családját – Ex 28,1; 29,1-46; ld. Zsid 7,11). Jézus megfelel mindezeknek a magas papi kritériumoknak (5-10) egyet kivéve: nem Áron családjából származik. Ellenben ő a tökéletes főpap, mivel ő bűn nélkül való (5,15) és emiatt nem kell önmagáért áldozatot bemutatnia (7,26-28).

5-6. Az Atya hívta el és “nevezte ki” Jézust a főpapságra, amint az a Zsoltárok könyvében is megjelenik. A Zsolt 2,7-et itt is idézi a szerző, és azt közeti a Zsolt 110,4. Jézusban egyesül a főpapi szerep az Isten Fia státuszával (Zsid 4,14; 5,8-10). A 110. zsoltárban Dávid az “uráról” beszél, aki Isten jobbján ül és pap a Melkisédek rendje szerint.

7. Jézus a földi élete során sokszor imádkozott. Az evangéliumokban sok jézusi imádságot jegyeztek fel (különösen a Getsemane-beli  imádsága; Lk 22,39-46). …esedezésekkel (gör: ἱκετηρία) – ritkán használt szó mind az Újszövetségben, mind a Septuagintában, ami behódoló kérést jelent (különösen az imádságban). …akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból – A szerződ teljes mértékben tudatában van Jézus halála valóságosságának (ld. Zsid 9,11-14), Jézus feltámadásáról beszél, és hogy ki lett mentve (az Atya által) a halálból (gör. ἐκ; lásd 13,20). …meghallgattatott (az Atya által). Még Isten Fia esetében is helyes azt mondanunk, hogy emberré lett állapotában Jézus alávetette magát az Atyának és várt az Atya válaszára (Lk 22,42). …istenfélelméért (gör. εὐλάβεια) Ez a szó itt egy tiszteletteljes figyelmet vagy félelmet jelent Isten jelenlétében (lásd Péld 28,14 lxx; Zsid 12,28). Jézus kegyessége, lelkisége adta azt az alapot imádságainak, ami alapján választ is kapott azokra. Most pedig ő közbenjár és segít minden kereszténynek (4,16; ld. Róm 8,34).

9-10. …miután tökéletességre jutott – Gyermekkora idején sem hiányzott Jézusból egyetlen isteni  minőség sem, de hiányzott belőle a tökéletes emberi élet tapasztalata: engedelmeskedni az Atyának bűn nélkül. Jézus élethosszig tartó tökéletes engedelmessége (8.v.; 7,26-28) biztosítja az alapot az örök üdvösséghez (2,10; 9,23-28) és az végső “tökéletességéhez”, akik hitben és engedelmességben válaszolnak.

11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. 12 Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. 13 Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. 14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.

A LELKI ÉRETTSÉG

11. Bár a szerző folyamatosan bátorítja olvasóit (pl.: 6,9-10; 10,32-34), itt leszidja őket. …nehéz megmagyarázni – Mindazonáltal később (7. fejezet) meg fogja “magyarázni” a Melkisédekre való hivatkozást. Korábban a szerző sürgette olvasóit, hogy szenteljenek sokkal nagyobb figyelmet a hallottakra (2,1). Most eltompult hallásúaknak nevezi őket.

12-14. A Zsid megdorgálja az olvasókat, mivel ez idő szerint már olyan tapasztaltnak és kiforrt hitűnek kellene lenniük a hitben, hogy másokat kellene tanítaniuk. …Isten beszédeinek alapelemei – Isten legelemibb – szóban megfogalmazott – igazságai (gör. λόγιον; ld. ApCsel 7,38 és Róm 3,2, a törvényre értve). Tej versus kemény eledel mutatja az olvasók éretlenségét, fejletlenségét a hitben. Olyanok, mint a csecsemők, pedig érett felnőtteknek kellene már lenniük, a hitben jól képzetteknek és begyakorlottaknak.

A lelki növekedés, a tulajdonképpeni érettség és egyensúly csak az “alkalmazáson” keresztül érhető el: azon munkálkodni, hogy amit tudunk, az a gyakorlatban is igaz legyen. Folyamatosan azon kell lennünk, hogy a helyes dolgokat tegyük, és minél inkább ezeket tesszük, annál inkább válik az második természetünkké. Mint az atléta tréningje a fizikai edzettség érdekében, úgy a mi lelki megújulásunk is a helyes döntések meghozatalán keresztül magába foglalja morális kondicionálásunkat, ami aztán a spirituális és emocionális érettségünkhöz vezet.

*** SZÓTANULMÁNY ***

MELKISÉDEK (5,11)

Az Ószövetség egyik legtitokzatosabb szereplője Krisztus illusztrációjaként szerepel itt. Melkisédek a Gen (1Móz) 14,18-20-ban és a Zsolt 110-ben jelenik meg. Valóságos személy volt, Sálem (Jeruzsálem) városának királya és Isten papja. Nyilvánvalóan ebben a papi szerepében találkozott először Ábrahámmal, aki Lót megmentéséből tért vissza.  Melkisédek dicsőítette az Urat, hogy győzelmet adott Ábrahámnak. Ezt azt mutatja, hogy más népek is voltak Ábrahámon és családján kívül, akik az ókori időkben az igaz Istent szolgálták. A Zsid szerzője felidézi az Ábrahám és Melkisédek közti eseményt, és kimutatja a közte és Krisztus közti párhuzamokat. Mindketten az igazság és béke királyai, mindketten főpapok a lévita rend szerint. A Zsolt 110-ben – Dávid által írt messiási zsoltár – Melkisédek szintén Krisztus tüposzaként jelenik meg.