Zsid 6

1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, 2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, 5 akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit, 6 de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől; 8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés. 9 Felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, 12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.

AZ EGY HELYBEN TOPORGÁS VESZÉLYE

1-2.a Krisztusról szóló elemi tanítás – A tanítás három páros példája van megadva:

  1. a keresztény megtérés a bűnbánaton keresztül (pl.: elfordulni) azokból a cselekedetekből, amelyek nem tudnak megmenteni, és Istenben való hit által;
  2. mosakodások (a görög βαπτισμός többes száma), ahol a többes szám a zsidó tisztulási rituálék és a keresztény bemerítkezés közti különbségekre vonatkozhat, és kézrátételek, ami a bemerítkezés/keresztség idején gyakorolt beavató rituálé lehet, vagy más kézrátételi gyakorlat a gyógyulásért való imádság és az egyének szolgálatba való beavatása idején;
  3. a hívők jövőbeli reménye a feltámadás és a minden emberre vonatkozó örök ítélet tekintetében.

4-8. Ezt a szakaszt már sokféleképpen és gyökeresen különböző módokon magyarázták. A lényegi vita arról szól, hogy a 4-5. vers (ld. “megvilágosodtak”, “megízlelték a mennyei ajándékot”, “részeseivé lettek a Szentléleknek”, “megízlelték Isten felséges beszédét”) azokra a személyekre vonatkozik-e, akik valaha valódi keresztények voltak?

(1) Némelyek úgy érvelnek, hogy a kifejezések, amelyek az igazi keresztények leírására szolgálnak, magukba foglalják azt is, hogy ezek a keresztények “eleshetnek” és elveszíthetik üdvösségüket. Mindazonáltal a legtöbb ezen elvet valló azt tartja, hogy ha valaki elszakadt is, visszatérhet a keresztény hithez, bár a 4-6. vers a hitehagyás keményebb eseteiben lehetetlennek tartja az újbóli megtérést vagy megújulást.

(2) A legtöbben azzal érvelnek, hogy bár ezek az emberek teljes mértékben részesei voltak a keresztény szövetségi közösségnek (ahol megtapasztalhatták Isten igéjének a megvilágosító tanítását, ahol nyilvános bűnbánat történhetett, és ahol a Szentlélek hatalmas módokon munkálkodott), amikor “elestek”, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy nem valódi keresztények, mert ők nem adtak az evangéliumra igazi, üdvösségre vivő választ, aminek teljes hit, szeretet és állhatatosság az eredménye. Jellemző módon ők olyanok, mint az a föld, amelyik sok esőt kapott, de nem adott egyetlen jó gyümölcsöt sem, hanem csak tüskebokrot és bogáncskórót termett. Lehet hogy külsőséges módon tagjai voltak a keresztény közösségnek, de mint a mag, amely köves-sziklás helyre esett, nem lettek gyökereik, és amikor az üldözéssel néztek szembe, akkor “elestek” a kegyelemtől.

(3) Egy másik vélemény szerint ezek a figyelmeztetések a valódi hívőknek lettek címezve, és az ilyenek sohasem esnének el teljesen. A figyelmeztetés az a mód, ahogy Isten megpróbálja a hívők hitét, hogy megtartsa azokat, akiket ő kiválasztott.

(4) A negyedik véleménycsoport azzal érvel, hogy a Zsid 6,6-ban leírt “elesésnek” a mennyei jutalmak elvesztéséhez van köze. Mindenesetre a szerző elismeri, hogy kevesen bár, de lehetnek olyanok a gyülekezetben, akik megfelelnek a 4-8. vers leírásának, általában viszont nem hiszi, hogy igaz lenne ez annak a gyülekezetnek az egészére, amelyhez a levelet írja, mivel azt mondja a 9. versben, hogy felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is.

6. elestek – A Krisztus tartós, elkötelezett elutasítását és a keresztény közösségből való tartós távozást jelenti.

7-8. …a föld, amely beissza a …ráhulló esőt – Egy közismert mezőgazdasági metaforát használva, melyet mind az ÓSz, mind az ÚSz kedvel, a szerző az elesőket figyelmezteti arra, hogy olyanok, mint a föld, amely nem hoz hasznos termést, viszont csak tüskét és bogáncsot terem. Egy az utolsó ítéletet és kárhozatot magában hordozó képben a szerző azt mondja, hogy az ilyen föld megvetett, átok vár rá és végül megégetés.

Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy “a bűn megkeményítette” őket, mert a bűn, a bűnök elkövetése elsősorban valaminek a következménye, lecsapódása. Ez a szakasz egyrészt azokra a hívőkre vonatkozik, akik elfordultak az üdvösségüktől, illetve azokról a hitetlenekről, akik közel kerültek az üdvösséghez, de azután elfordultak attól. Bármelyik is legyen a helyzet a kettő közül, a fenti mezőgazdasági analógia azt az igazságot emeli ki, hogy ha jelen van a valódi lelki élet, akkor annak lesz is bizonyítéka. Keressük és gondozzuk a növekedés bármely, sőt minden jelét még akkor is, még ha azok csak kis zöld hajtások is azon a helyen, ahol előzőleg szárazság, repedezett föld volt! Ha keressük a Krisztus-hiten keresztül való növekedés lehetőségét, biztosak lehetünk abban, hogy gyümölcsök fognak teremni a megfelelő időkben.

9. A borzalmas figyelmeztetést követően  a szerző kifejezi a hallgatósága üdvösségében való bizalmát. Bár figyelmeztet, hogy egyesek elesnek, általánosságban úgy gondolja, hogy olvasói nem fognak így tenni, mert ők jobb dolgokkal rendelkeznek, mint a 4-6. versben leírtak; életük valódi lelki megújulást mutat, mert ők közel vannak (velük együtt jár; őket kíséri) az üdvösséghez.

11-12. A 4-8. versben található figyelmeztetés célja – és az egész levélé – a beteljesedésig tartó komoly állhatatosságra való bátorítás. Ehhez reményre van szükség, ami szorosan kapcsolódik a hithez és a kitartó türelemhez. …kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket – A 6,13-15-ben erre Ábrahám lesz az azonnali példa; más példákat a 11. fejezetben lehet találni az (ÓSz szentjei) és a 13,7-ben (a gyülekezet vezetői).

A levél (vagy igehirdetés) írója konfrontálódik olvasóival spirituális letargiájuk tekintetében. A szerző szavai erősek és közvetlenül a témát érintik, de még mindig pozitívan gondolkodik a gyülekezetről és a legjobbat gondolja felőlük. A múltból tudja, hogy milyen fontos és jó dolgok megtételére voltak képesek az Úr nevéért. Néha szükségünk van arra, hogy halljuk a korrekció és a kihívás kemény szavait. Ez a szakasz egyaránt példa arra, hogy miként kell konfrontálódni, ha szükséges, illetve arra a kihívásra, hogy nyitottak maradjunk a kiigazításra azoktól a személyektől, akik valóban szeretnek bennünket.

13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra, 14 és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” 15 És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret. 16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü. 17 Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. 18 Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, 20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.

ISTEN TÖKÉLETES CÉLJAI A KRISZTUSBAN

13-14. Az Isten által Ábrahámnak adott ígéreteket a Gen 12,1-3-ban, 17,1-22-ben és 22,16-18-ban találjuk meg. A szerző itt az Ábrahámnak és leszármazottainak a Gen 22,16-17-ben megígért áldásokra fókuszál, különösen azokra, amelyeket – mivel nincs nagyobb személy, aki biztosíthatná az ígéretek teljesülését – önmagára tett esküvel erősített meg (lásd Gen 22,16; Zsid 6,16-18).

13-20. Isten ígéreteinek bizonyossága: Ábrahám olyan példaként áll itt, aki a türelem és hit által örökölte az ígéreteket. Isten ígéreteit garantálja az ő saját tökéletesen hiteles személye. Emiatt a Jézus főpapsága általi üdvösség ígérete biztos és hiteles reménység.

15. Ábrahám 25 évig várt Izsák születésére (ld. Gen 12,4 és Gen 21,5), és nem láthatta a megszámlálhatatlan leszármazottját saját életében. Az ő hitbeli türelmét kell nekünk is gyakorolnunk (6,12; 11,8-19). Ábrahám életében megkapta az ígéretet Izsák megszületésével és az Izsák helyett feláldozott kos (Gen 22) által. De most az Ábrahámnak adott ígéret nagyobb beteljesülése jelenik meg azon tény által, hogy Ábrahám leszármazottai valóban túl sokan vannak ahhoz, hogy megszámlálhassák őket.

16. Az eskü az ókorban általánosan alkalmazott jogi eszköz volt. Az eskü során általában valamilyen nagyobb tekintélyre hivatkoztak – gyakran egy istenségre – az esküben foglaltak teljesülése érdekében.

17-18. A két változhatatlan dolog Isten ígérete/célja és az ő esküje. Isten személye szent és ő nem hazudik. Emiatt amikor ő kihirdet egy ígéretet, az biztos, és duplán biztos, ha az Isten esküjével kombinálódik. Ez bátorít minket arra, hogy szorosan kapaszkodjunk Isten ígéreteinek a reménységébe (3,6; 6,11; 7,19; 10,23).

Ábrahám, a zsidó nép atyja a türelmes hit klasszikus példája. Miután sok-sok évig várt, megkapta a neki ígért fiút, Izsákot, a sok leszármazott közül az elsőt. Ábrahám kitartó hite Isten ígéreteiben volt lehorgonyozva, ami Isten változhatatlan természetén alapult. Ábrahámhoz hasonlóan, mi is bízhatunk Isten ígéreteiben és abszolút biztonságban lehetünk a feltámadott Krisztusban, aki a mi főpapunk, és aki összekapcsol minket az élő Istennel.

Halász Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s