Zsid 7

MELKISÉDEK NAGYOBB MINT ÁBRAHÁM

1 Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta. 2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya. 3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké. 4 De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából. 5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. 6 De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta. 7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. 9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, 10 mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.

1-3. A téma tárgyalása itt visszatér Melkisédek jelentőségéhez. Lehet, hogy ezek a gondolatok túl mélyek voltak az eredeti olvasók számára ahhoz, hogy lelki letargiájukban megértsék azokat, de az írójuk úgy gondolta, hogy kritikus fontosságúak ahhoz, hogy felfogják. Melkisédek életének az aspektusai (ld. Gen 14,18-20) meglepően párhuzamos jellegűek Krisztus életének eseményeivel. Emiatt kellett tisztázni, hogy Krisztus valóban Melkisédek rendje szerinti papként fogadható el, és mint ilyen a mi üdvösségünk és megbékélésünk közbenjárójaként, közvetítőjeként.

4-10. Ez az egész szakasz amellett érvel, hogy Ábrahám elismerte Melkisédeket magánál nagyobbnak, és mint ilyen nagyobbnak, mint minden leszármazottja, beleértve Lévit és az ő minden papi leszármazottját is. Azt is megalapozott állítás, hogy a Krisztus papsága tartósabb – Melkisédek rendje szerint -, és tulajdonképpen régebbi (nagyobb állandóságot tartalmazva), mint Ároné. Az ilyen állandóság komoly vigasztalást jelent számunkra. Szembesülhetünk olyan körülményekkel, melyek állandóan változnak, de Krisztus sohasem fog változni.

ÚJ PAPSÁGRA VAN SZÜKSÉG

11 Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? 12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. 15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap, 16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. 17 Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 18 A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan, 19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá. 20 Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –, 21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.” 22 Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé. 23 És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban; 24 az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. 25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. 26 Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.

11-19. A Krisztus új papságára nagyon nagy szükség volt, mert a lévita papság és Mózes törvénye alkalmatlan volt a valódi lelki érettség megvalósítására. Szükség volt egy jobb papságra, egy jobb törvényre és egy jobb reményre az Istennel való élet és kapcsolat fejlődése, bővülése érdekében, mert a papság már nagyon régóta korrupt volt és kompromisszumokat kötött a világgal. Krisztus “kvalifikációja” a főpapságra nem törzsi leszármazásból ered, hanem az új életre való feltámadásából. Mózes törvénye nem képes az embereket az Isten szerinti igaz állapotra vinni. Egyedül Krisztus képes erre. Fontos Krisztusra néznünk ahhoz, hogy tartós változások következzenek be az életünkben.

20-28. Isten megváltozhatatlan esküje Krisztus papságával kapcsolatban – ami a Zsolt 110,4-ben jelenik meg – azt jelenti, hogy Krisztus szolgálata egy jobb és végső szövetséghez kapcsolódik. A tartósság ezen felfogása többek között azt jelenti, hogy Krisztus látni fog bennünket mindvégig, hogy ő mindig elérhető, ha segítségre van szükség, és hogy ő mindig a mi tökéletes példaképünk az (Isten előtt) igaz életre.

Halász Zsolt