1Thessz 1

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikaiak gyülekezetének az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem nektek és békesség.

Pál az ókori levelek szokásos formáját követi megadva először a levél íróját, másodszor a címzetteket, és egy rövid köszöntő formulát. Pál megnevezi Szilvánuszt, Szilász római nevét, és Timóteust, aki viszont a levél (le)írója (4,9). Amikor Pál a többes szám első személyt használja, akkor valószínűleg Szilászra és Timóteusra hivatkozik a levél szerkesztésében közreműködő partnereiként. Miután Pál elvált Barnabástól (ApCsel 15,36-40), Szilász lett Pál utazótársa a második missziói úton, és valószínűleg Pál titkáraként szolgált. Ő a jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetője volt (ApCsel 15,22.23), és elkísérte Pált és Barnabást Antióchiába, hogy átadja a jeruzsálemi konzílium nyilatkozatát. Ő és Pál együtt elszenvedtek Filippiben egy verést is (ApCsel 16,22-24), és ő segítet a thesszalonikai gyülekezet megalapításában (ApCsel 17,1-4). Timóteus szintén Pállal volt a második missziói úton. Pál úgy hivatkozik rá, mint fiára, akit nagyon szeretett (ApCsel 16,3; ld. 1Tim 1,2). Ez a levél válasz Timóteusnak a thesszalonikai gyülekezettel kapcsolatos beszámolójára. A thesszalonikaiak gyülekezetének: Az ekklészia görög szó mindenféle gyülekezést vagy összegyűlést jelent. A szó újszövetségi használatában ez az általános görög szó átalakul azzá a fogalommá, amely a hívők egymással és a Krisztussal való kapcsolatát jelenti. Megjegyzendő, hogy Pál a thesszalonikaiakat egy “testként” szólítja meg és nem mint egyes hívőket. A kegyelem nektek és békesség kifejezés bár hasonlít az általánosan használt köszöntésekhez, mégis sokatmondóan fejezi ki a keresztény hit fő koncepcióját. A kegyelem szó a “ki nem érdemelt jóindulatot és áldást” jelenti, a békesség szó azt a viszonyt fejezi ki, ami a hívők és Isten között áll fenn, illetve amit más emberek felé is kultiválniuk kell. A két fogalom sorrendje az Újszövetségben mindig ugyanaz, mivel Isten kegyelme az egyetlen és elsődleges alap népe békessége számára.

A JÓ PÉLDA

2 Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül3 emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; 4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. 7 Példává is lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában, 8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, 9 mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.

2-3. Pál hálás a thesszalonikai hívőknek az egymás iránti szeretetükért, a gyakorlatba áttett hitükért és a Krisztusban való bizalmukért. A hit, szeretet és remény hármasa a keresztény élet összefoglalása (ld. 1Kor 13,13). A mindenkor hatalmas Istenben való hitet az egyszerre egy nap megélése demonstrálja. Az igazság alapelveként működő szeretetet a mások felé való áldozatos szolgálat mutatja meg. A remény átvisz bennünket a kemény időszakokon, amennyiben Istenen függünk.

4-6. A thesszalonikaiak példák lettek Isten országa hűséges polgáraiként. Szabadokká váltak a bálványimádástól, mivel Jézus Krisztusban hittek és megtapasztalták életükben az ő átalakító, megváltoztató hatalmát. Az ő hatalma jelenti a különbséget! Ha átadjuk, átengedjük életünket Istennek, ő képes megmenteni bennünket és szeretete és kegyelme világító példáivá tesz bennünket.

7-9. A thesszalonikai hívők megtapasztalták a lelki ébredést a Jézus Krisztusban való hit által. Amint követték az ő útját az üldözések dacára, olyan példává váltak, ami a környezetükben élők közül sokakat a Jézus Krisztusban Isten által adott gyógyulásra vezetett el.

Nekünk is olyan módon kell megváltoznunk, hogy mások lássák azt, és meg kell osztanunk a Krisztusban való hitünket is. Ennek az üdvösségünk megéléséből fakadó természetes kiáradásnak kell lennie. Reményt adhatunk másoknak azáltal, hogy elmondjuk saját történetünket. Amint így teszünk, nemcsak reményt kelthetünk másokban, hanem megtapasztalhatjuk a személyes bátorítást, ahogy felidézzük mindazokat a nagy eseményeket, amelyeket Isten tett az életünkben.

Halász Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s