1Thessz 2

PÁL MAGATARTÁSA

1 Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. 2 Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben. 3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. 4 Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 5 Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: 6 nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. 7 Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. 8 Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 9 Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát. 10 Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 11 Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként 12 intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.

1-12. Ez a szakasz lényegében a szolgálat kézikönyve:

(1) az ő üzenete Isten jó híre (evangélium, 2.);

(2) a motivációjában nincs semmi tisztátalan (3.), semmi embereknek tetszeni akarás (4.); semmi kapzsi pénzsóvárság (5.), vagy emberi dicséret keresése (6.), hanem Istennek való tetszeni akarás (4.);

(3) magatartása nem trükközés vagy játszmázó manipulálás (3.), nem hízelgés (5.), vagy leplezés, hanem bátorság (2.), kedvesség (7.), szeretet (8.11), erőfeszítés (9.) és szentség (10.).

9. fáradozás és vesződség – A görögök megvetették a kétkezi munkát, és a rabszolgák számára rendelt dolognak tartották. De Pál nem szégyellt semmilyen kétkezi munkát, ha az az evangélium terjedését szolgálta, mert nem akart másokon indokolatlanul élősködni (ld. 2Thessz 3,8).

Szavaival és példájával Pál arra bátorította a thesszalonikaiakat, hogy olyan módon éljenek, ami méltó Istenhez. Van-e valami a mindennapi életedben, ami zavarja Istent? Mit gondolnak az emberek Istenről, ha téged néznek. Pál nem követelt a gyülekezettől az ő személyéhez való feltétlen hűséget, hálát és szeretetet, csak, hogy Istenhez, Krisztushoz és az evangéliumhoz méltó életet éljenek. Nem hibáztatta őket semmiért, nem keresett bűnbakokat a gyülekezetben, hanem minden erejével képes volt őszintén buzdítani őket a hit megőrzésére és az igaz életvitelre.

MEGTÉRÉSÜK

13 Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. 14 Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. 15 Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy, mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek, 16 akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De végül utol is érte őket Isten haragja.

13. Pál és társai hálásak azért, ahogy a thesszalonikaiak az Isten igéjét fogadták. Ereje munkálkodik – A thesszalonikai pogány-keresztények élesen megmutatják Isten tiszta szavát, annak átalakító hatását az immorális pogány vallásokhoz képest, amelyek az embereket csak jobban megrontották. Ehhez hasonlóan a zsidó Krisztus-hívők is élesen megmutathatják az evangéliumon át ható Isten szeretetét és kegyelmét a zsidó vallás által produkált legalizmushoz és önteltséghez képest.

14. Amikor a júdeai gyülekezetet üldözték a hitetlen zsidók, a thesszalonikaiakat mind a zsidók, mind a pogányok üldözték, így a thesszalonikaiak a júdeai hívőkhöz váltak hasonlóvá (ld. 1,6). Néha a szenvedés a saját hibáink és bűneink miatt következik be (1Pét 4,15), de ezek a hívők azért szenvedtek, mert Isten igazságában álltak (1Pét 4,16).

Amikor Pál a zsidókra hivatkozik, akkor ő azon zsidókról beszél, akik ellenálltak az ő evangélium-hirdetésének. Nem minden zsidóról beszél tehát. A Pál igehirdetésére megtértek között sok volt a zsidó származású. Pál maga is zsidó volt (2Kor 11,22).

15. Üldöztek minket is – Pál azt mondja a thesszalonikaiaknak, hogy nem szabad meglepődniük a Krisztusért való szenvedésen, amióta a júdeai hívők – Pált is beleértve – is szenvedtek az evangélium ügyéért. Az ilyen ellenséges érzület az egyházzal szemben a Krisztussal szembeni ellenségességet reprezentálja (lásd Krisztus szavait Pálhoz az ApCsel 9,4.5-ben).

Az evangéliumban való hit által és a Krisztusban való új élet elfogadása által nyilvánvalóan sok thesszalonikai úgy gondolta, hogy Krisztus visszatéréséig nem fognak meghalni. Amikor az üldözések idején keresztények haltak meg , néhány thesszalonikai keresztény elkezdte megkérdőjelezni a hitet. Pál sok, ebben a levélben megjelenő megjegyzése ezekhez az emberekhez szól, amikor elmagyarázza, hogy mi történik akkor, amikor az emberek meghalnak (ld. 4,13-18).

16. így teszik teljessé … bűneiket – Ebben az az üzenet rejtőzik, hogy Isten egy népnek, csoportnak vagy egyéneknek megengedi, hogy egy bizonyos mértékig halmozzák a bűnt mielőtt az ő ítéletet mondana felettük (lásd Gen 15,16). Ebben az esetben Pál azt mondja, hogy az ítélet közel van. Amint a Krisztusban való járás, a Krisztus-követő életmód vezet el a teljes üdvösségre és a jutalomra, úgy a gonoszok bűnei a végső büntetésre vezetnek el.

Miért ellenkezett olyan sok zsidó a kereszténységgel? (1) Bár a zsidó vallást törvényesnek nyilvánították a római birodalomban, mindig gyenge lábakon állt a római vezetéssel fennálló kapcsolata. Ekkoriban a kereszténységet a judaizmus egyik szektájának tartották. A zsidók attól féltek, hogy a kereszténység elleni szankciókat rájuk is kiterjesztik. (2) A zsidó vezetők szerint Jézus hamis próféta volt, és emiatt nem akarták, hogy terjedjen a tanítása. (3) A vezetők azt gondolták, hogy ha túl sok zsidót vonz a kereszténység, akkor az ő politikai pozíciójuk gyengülhet. (4) A zsidók büszkék voltak az Isten kiválasztott népeként létrejött speciális státuszukra, és visszautasították azt a tényt, hogy a pogányok a keresztény egyház teljes jogú tagjai lehetnek.

1-16. A fejezet eddig tartó szakaszát úgy foglalhatjuk össze, hogy Pál védelmezi thesszalonikai szolgálatát. Pál ellenfelei a gyülekezeten kívülről jöttek: nem hívő thesszalonikai polgárok (saját népetek; 4.) azzal vádolták Pált, hogy kétszínű, csak abban érdekelt, hogy dicsőítést és pénzt kapjon másoktól. Emiatt Pál néhány érvet sorol fel, amelyek védik az ő és munkatársai – Szilász és Timóteus – becsületességét, melyet a thesszalonikai szolgálatuk során tanúsítottak.

VÁGYAKOZIK, HOGY LÁTHASSA ŐKET

17 Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. 18 Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. 19 Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

17-18. Vádlói érveivel ellentétben Pál hőn vágyik visszatérni Thesszalonikába. De valószínűleg akadályoztatva van (ld. Dán 10,13), többek között a kötelékek miatt, melyeket Jászón okozott neki (ApCsel 17,9). Ha Pál visszatért és lázadás volt a következménye, Jászón bilincsei elévültek (ApCsel 17,1-9). Az elszakadtunk tőletek szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy “elárvultunk”, amint a szülőt elkülönítik a gyermekétől (2,7; 2,11). Pál szíve megszakadt, hogy elválasztották a gyülekezettől, különösen a Krisztusban való csecsemő (kezdő hívő) állapotuk miatt. A levélben található sok gyengéd és kedveskedő kifejezés azt sugallja, hogy Pál állandóan aggódott ezekért az új megtértekért.

20. Az üldöztetések és a gonosz ellenállása dacára Pál az aktuális próbákon túlra látott (ld. 2Kor 4,16-18) és látta a Jézus Krisztus színe előtt való lét örömét, és a thesszalonikai keresztényekkel való együttlétét is, akik az Urat Pálon keresztül találták meg. A thesszalonikaiak Pál koronáját (babérkoszorú, amit a görög atlétikai versenyek során a győztes fejére helyeznek) alkotják, mert ők igazolják Pál Krisztusban való munkáját.

Pál szolgálatának jutalma nem pénz, presztízs vagy hírnév volt, amit világiak módjára némely hívő is hajszol, hanem azok az új hívők, akiknek az életét Isten megváltoztatta az evangélium prédikálásán keresztül. Ez volt az ok, ami miatt Pál látni akarta őket. Lényegtelen, hogy Isten milyen szolgálatot ad neked, a te legnagyobb jutalmad és örömöd azok legyenek, akik hitre jutnak a Krisztusban és benne is növekednek tovább.

Halász Zsolt