AZ IMÁDSÁG SZÜKSÉGESSÉGE
1 És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket Isten szeretetére és Krisztus állhatatosságára.
1.: terjedjen az Úr igéje – (gör.: τρέχω = futni, gyorsan fejlődni, kipróbálttá válni) Az ige kombinálódik a dicsőíteni igével, ami azt sugallja, hogy Pál az üzenetet (evangélium) olyan győztes futóként írja le, aki egyedül nyeri el a tiszteletet és dicsőséget.
ahogyan nálatok is – Pál a fentieket parancsolja olvasóinak, és ezzel hajlandóvá, fogékonnyá teszi őket a 6-15. szakasz specifikus buzdításaira.
2-3.: Okos kontraszt: Pál azért imádkozik, hogy megmeneküljön az elvetemült és gonosz emberektől, mivel nem mindenkié a hit, vagyis nem mindenkinek adatik hit. De ő újra megerősíti olvasóit, hogy hűséges az Úr, így ő megvédelmezi őket a gonosztól. Ilyen módon Krisztus hűsége éles kontrasztban áll az emberek hitetlenségével.
A mindennapok felületes rutinja mellett a láthatatlan erők elleni ádáz küzdelmeket is meg kell vívni. A mi fő védekezésünk az azért való imádság, hogy Isten védelmezzen meg bennünket a gonosztól, és hogy Isten erősítsen meg bennünket a küzdelmekre (ld. Ef 6,10-19 a lelki fegyverzet témájában). Az alábbi irányelvek segíthetnek a gonosz támadásaira felkészülésben és a túlélésben:
- Vedd komolyan a lelki támadások fenyegetését!
- Imádkozz az Istentől való erőért és segítségért!
- Tanulmányozd a Bibliát, hogy felismerd a sátán stílusát és taktikáit!
- Tanuld meg a meghatározó bibliai igeverseket, hogy segítségül legyenek számodra, bárhol is vagy!
- Csatlakozz azokhoz, akik az igazságot mondják!
- Tedd az életedben gyakorlattá azt, amit megbízható lelki vezetők mondanak!
4.: Bizalmunk van – Pál idején ezt a nyelvi fordulatot gyakran használták a levelezésekben, hogy meggyőzzék az olvasót a levél írójának kérése felől, és ezáltal felélesszék azt a bizalmat, amit a levél írója érez az olvasó(k) felé. Pál nem a thesszalonikaiak veleszületett tehetségében bízik, hanem az Úrban, aki hűséges.
azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni – Ez nem a thesszalonikaiak általános megerősítése, hanem az előző levélhez hasonlóan (ld. 1Thessz 4,1.10; 5,11) egy olyan specifikus dolog elismerése, amit a gyülekezet jól csinál: munkálkodni és nem a semmittevés vétkébe esni. Ez a plusz dicséret tovább gerjeszti az olvasókat, hogy engedelmeskedjenek a 6.15. szakaszban foglalt későbbi lelkesítésének.
amit elrendelünk – Nem visszafelé hivatkozik az arra a rendelkezésre való emlékezésre, ami Pál imádságában van (1.), hanem előrefelé a munkálkodással és a semmittevők intésére vonatkozó instrukciókra (6-15. vers), ahol a kulcsige a parancsolni három alkalommal jelenik meg (6., 10., 12.).
5.: Pál egy más helyen hasonlóan alkalmazza az imádságot az adott téma lezárására és a következő témára való átvezetésként (2,16-17; 1Thessz 3,11-13); Róm 15,5-6.13).
Isten szeretetére és Krisztus állhatatosságára – Ha a thesszalonikaiak emlékeznének arra, hogy Isten miként szereti őket (ld. 2,16), és hogy Krisztus miként tartott ki értük, akkor készek lennének a Pál által nekik adott utasításoknak engedelmeskedni.
FIGYELMEZTETÉS A SEMMITTEVÉS ELLEN
6 Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él. 7 Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8 nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12 Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13 Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15 De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.
14-15. megszégyenüljön – A fegyelmezésnek nem a büntetés a célja, hanem a helyreállítás, korrigálás: a bántóan, sértően viselkedő hívő szégyelleni fogja magát és remélhetőleg bűnbánatra jut és helyreáll az egészséges viselkedés (ld. 1Kor 5,5).
ne tekintsétek ellenségnek, hanem … mint testvéreteket – A fegyelmezést szeretettel kell végezni (ld. Gal 6,1), sohasem haragból és durván.
Pál azt tanácsolja a gyülekezetnek, hogy ne finanszírozza tovább, illetve ne társuljon a semmittevéssel. Az éhség és a magány nagyon hatékony módszer lehet a semmittevő személy aktivizálására. Pál nem elhidegülést vagy kegyetlenséget tanácsol, hanem “kemény” szeretetet annak érdekében, hogy az illető vállalja hétköznapi felelősségét. A 14. vers nem szakítható ki a szövegösszefüggésből, mert az csak a fenyegető hatalmi viselkedést szolgálja a “fegyelmező” oldalán. A 14. és 15. vers szorosan összetartozik. Egyébiránt a konkrét thesszalonikai esetre vonatkozó fegyelmezési iránymutatással kapcsolatban a szeretet parancsa erősebb – amennyiben általánosítani akarjuk ezt az eljárásmódot.
ÁLDÁS
16 Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17 A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel minden levelemen, így írok. 18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
16. békesség … békességet – Egy fajta visszatekintés Pálnak a lázadó semmittevő gyülekezeti tagokkal és az abból fakadó belső feszültséggel kapcsolatos intéseire.
17. saját kezemmel – Pál “titkárra” (Timótheus?) bízza a levél megírását, de a záró köszöntést és áldást ő maga írja – ez az “autografa” (ld. 1Thessz 5,27).
hitelesítő jel – Pál autografájának a funkciója az volt, hogy a teljes levelet páliként htelesítse, de azt is magában hordozza, hogy a levél megírásakor az apostol teljes tekintélyében jelen volt. Különösképpen szól ez a tétlenkedőknek, akikkel kapcsolatban az a félelme Pálnak, hogy nem fognak engedelmeskedni intéseinek. (4,14a).
mindnyájatokkal – Ennek a szónak a kegyelmi áldáshoz való hozzáadása (máshol csak a 2Kor 13,13-ban; Ef 6,24-ben és Tit 3,15-ben) az apostol azon szándékából fakad, hogy a gyülekezet minden tagját belefoglalja az áldásba, még a tétlenkedőket is (lásd 2Thessz 3,16b.t is).
A 2Thessz különösen nagy jelentőségű azok számára, akik üldözést, félretételt szenvednek el környezetüktől, társaiktól hitük, meggyőződésük miatt. Az 1. fejezet arról szól, hogy miért hasznos számunkra a szenvedés. A 2. fejezetben biztosíttatunk a végső győzelemről. A 3. fejezetben arra buzdíttatunk, hogy életünket a nehéz körülmények dacára is felelősen éljük. Krisztus visszatérése több, mint teológiai doktrína; ez egy ígéret. Nemcsak a jövőre vonatkozik, hanem életbevágó hatással van arra, hogy miként élünk most.
Halász Zsolt
Vélemény, hozzászólás?