2Thessz 2

A NAGY HITEHAGYÁS

1 Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, 2 hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem prófécia, sem beszéd, sem nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már itt volna. 3 Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5 Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt?

1.  a hozzá való gyülekezésünk – A közvetlen hivatkozásban a vigasztaló gondolat az, hogy hogyan fog minden hívő – élő és már meghalt – Jézushoz gyűjtetni az ő visszatértekor (1Thessz 4,16-17; 5,10). De ez a gondolat arra az ósz-i reménységre vezethető vissza, hogy a szétszórt száműzöttek összegyűlnek saját földjükön az Úr napján (ld. Zsolt 106,47; Ézs 11,10-12; 27,13; 43,4-7; Jer 31,8; Joél 3,1-2).

2. rémít – Jézus ezzel azonos értelmű parancsot adott (Mk 13,7). Pál nem az olvasók végidőkkel kapcsolatos érdeklődését kívánja kielégíteni, hanem a szükséges pásztori vigasztalást akarja megadni egy olyan gyülekezetnek, amely fél az Úr napjától és bizonytalan saját üdvösségével kapcsolatban – olyan félelem, amely az 1Thessz 5,1-11 mögött is meghúzódik.

prófécia … beszéd … levél – Pál láthatólag azt állítja, hogy az Úr napjával kapcsolatos hamis tanítás a fenti hármas első tagjából származik, vagyis egy próféciából.

már itt volna – Állítás, miszerint a nap már jelen van, megtörtént, vagyis nem a küszöbön áll. Lehet, hogy a thesszalonikaiak bizonyos események alapján úgy látták, hogy ezek egyik eseménye volt a Krisztus visszajövetele. Bár az állítás hamis, mégis a thesszalonikai gyülekezet – már nyugtalan az Úr napjával kapcsolatban (1Thessz 5,1-11) – már megrémült. A félelelm gyakran irracionális és ragadós.

3. Két esemény fogja megelőzni az Úr napját: (1) a lázadás, vagy a hittől való elszakadás. Nem a keresztények lázadnak Isten ellen (Pál elvárja olvasóitól, hogy kitartsanak hitük mellett a legvégsőkig; ld. 13-14; 1,3-4.10-12; 1Thessz 1,3.6; 2,14; 3,6-8; 5,4.9), hanem az emberiség fennmaradó része. Ez a lázadás természetében vallási jellegű lesz, de az Isten elleni bármilyen lázadás magába fogja foglalni a társadalmi szabályok és morál elleni lázadást is. (2) megjelenik a törvénytipró – Ő nem a sátán, amint azt a 9. vers világossá is teszi, hanem tipikusan az antikrisztussal szokták azonosítani (1Ján 2,18.22; 4,3; 2Ján 7). Ennek a figurának a leírása a 3b-4 szakaszban feltűnő hasonlóságot mutat az ósz-i szövegekkel (Ézs 14,12-14; Ez 28,2; Dán 6,7) és a második templom időszakának az eseményeivel (IV. Antiochos Epiphanes megszentségteleníti a jeruzsálemi templomot Kr.e. 167-ben; Pompeius római tábornok belép a jeruzsálemi templomba Kr.u. 63-ban; Caligula római uralkodó megpróbálja felállíttatni saját szobrát a jeruzsálemi templomban Kr.u. 40-ben). Pál ismert témát használ az eljövendő törvénytelenség leggonoszabb jellegére bemutatására.

Veszélyes bárkit is antikrisztusnak bélyegezni és megpróbálni megjósolni a Krisztus visszajövetelét mindenféle következtetésekre hivatkozva. Pál egy személyt nevez meg törvénytipróként (az antikrisztus), de mi ne próbáljuk meg azonosítani őt valakivel, aki fenyegeti a hitünket (vagy hitünkre fenyegetőnek vélünk). Ha a hitünk erős, nem kell félnünk attól, ami előttünk áll, mert tudjuk, hogy ezt a törvény nélküli és törvényt tipró személyt Isten már legyőzte, és nem számít, hogy milyen hatalmassá válik, vagy mennyire látszik helyzetünk rémisztőnek. Isten irányít, és ő győzedelmes. A mi feladatunk, hogy felkészüljünk a Krisztus visszajövetelére és az evangéliumot kell mindenkinek hirdetnünk, hogy mások is egyre többen felkészültek lehessenek.

4. Isten temploma – Általában a történeti jeruzsálemi templom (ld. Mt 24,15), és nem a mennyei templom vagy az egyház. De Pál metaforikusan használja ezt a szentséget az idegen uralkodók által elkövetett deszakráció (megszentségtelenítés) témájának alkalmazásával. Így ez többet mond el a törvénytipró jellegéről, mint az, hogy meg fog jelenni.

5. megmondtam nektek – Ez az ige (ἔλεγον) megvilágítja a cselekedet többször megismételt jellegét: Pál thesszalonikai tartózkodása során több igehirdetésben is beszélt az Úr napjához kapcsolódó eseményekről.

6 És tudjátok, hogy mi az, ami most még visszatartja, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 7 A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. 8 És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. 9 Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával 10 és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11 Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12 és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.

6-7. A törvénytiprás titokban – Egy Isten és az ő akarata elleni lázadás, ami rejtett és nem megfigyelhető a hitetlenek számára, de Isten felfedi azt a hívők számára, ami így válik számukra ismertté.

már folyik – (gör. ἤδη ἐνεργεῖται) Elkülönül attól a jövőbeli lázadástól, ami az Úr napját fogja megelőzni (ld. 3. vers).

aki  – (hímnem) Ez is nehezíti a “visszatartó” személye azonosításának az amúgy is nehéz feladatát. Lásd lentebb: Ki a visszatartó? c. exkurzust.

8. meg fog ölni szájának leheletével – (ἀνελεῖ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ) Pál a törvénytipró leírását a gonosz személy Jézus általi végső elpusztításának a leírásával, miáltal vigasztalni szeretné olvasóit. Ez az Ézs 11,4-ből vett kép nem annak a könnyűségét akarja hangsúlyozni, ahogyan a visszatérő Jézus “meg fogja semmisíteni” (a görög szöveg a megsemmisítés erős tettét hordozza, mintsem a lehelet gondolatát; ἀναιρέω) a törvénytipró személyt, hanem az Úr leheletének a hatalmát, mint ami egy lehetséges harcban használatos félelmetes fegyver.

10-12. Pál a törvénytipró leírásáról áttér az általa becsapott követőkre, “akik elvesznek“. Az ő ítéletükről szóló üzenet végső soron a thesszalonikai gyülekezetet vigasztalja, mivel ez erősíti a hitüket és azt demonstrálja, hogy Isten igazságos (1,5-10).

akik nem szerették az igazságot – Szó szerint: ὧν τὴν ἀγάπην ⸂τῆς ἀληθείας⸃ οὐκ ἐδέξαντο = akik az igazság szeretetét nem fogadták el. Az ő pusztulással kecsegtető végüknek egyedül csakis ők maguk az okai, mert visszautasították, visszadobták az evangélium üzenetének igazságát, amit Pál prédikált.

Ezért – (emiatt; ebből az okból fakadóan) Isten tette nem oka annak, hogy az emberek visszautasítják az igazságot, hanem az az ő előzetes visszautasításuknak a következménye.

szolgáltatja ki őket Isten – (gör. πέμπει αὐτοῖς ὁ θεὸς = Isten küldi őket) Pál máshol hasonlóan beszél arról, hogy a bűnösöket Isten átadja az ő bűneiknek (Róm 1,24.26.28; 11,8; 2Tim 4,4). AZ apostol itt található szavai nehezen értelmezhetők, de nem az a célja, hogy teológiailag megmagyarázza Isten szerepét a bűnösök megítélésében, hanem hogy vigasztalja az üldözött thesszalonikai keresztényeket.

Megtéveszti-e Istene az embereket? Hogy megértsük, hogy Isten miért engedi meg az ilyen megtévesztést, először meg kell értsük Isten természetét:

(1) Isten maga jó (Zsolt 11,7).

(2) Isten jó világot teremtett, ami az emberiség bűne miatt bukott el (Róm 5,12).

(3) Egy napon Isten újjáteremti a világot ami újra jó lesz (Jel 21,1).

(4) Isten erősebb, mint a gonosz (Mt 13,41-43; Jel 19,11-21).

(5) Isten megengedi a gonoszt és van hatalma a gonosz felett. Nem Isten teremtette a gonoszt, és Isten segít azoknak, akik le akarják győzni a gonoszt (Mt 11,28-30).

(6) Isten mindent felhasznál  – jót és gonoszt egyaránt – a saját jó céljaira (Gen 50,20; Róm 8,28).

A Biblia egy olyan Istenről szóló kijelentés, aki minden gonoszságot gyűlöl, és egy napon teljes mértékben és örökre leszámol vele (Jel 20,10-15). Isten nem téveszt meg senki annak érdekében, hogy az gonosszá váljon. Azokat, akik a gonosz elkötelezettjei, Isten mindenesetre felhasználhatja arra, hogy egyre több bűnt kövessenek el saját ítéletük meggyorsítása érdekében (lásd Ex 11,10). Nem kell Isten munkálkodásának minden részletét ismernünk annak érdekében, hogy tökéletes bizalmunk legyen az ő gonosz feletti abszolút hatalmában és a felénk irányuló teljes jóságában.

---

KI A VISSZATARTÓ?

Sokféle javaslat született a “visszatartó” személyének a megfejtésére, hogy azonosítsák azt a dolgot és/vagy személyt, amire/akire Pál személytelenül hivatkozik a 2Thessz 2,6-ban, illetve személyként a 2Thessz 2,7-ben:

1. a római birodalom és a római császár;

2. általában véve a törvényes és politikai rend;

3. Pál és az evangélium proklamációja;

4. az egyház és a Szent Lélek jelenléte;

5. a gonosz és a sátán hatalma;

6. a hamis prófécia és a hamis próféta;

7. Mihály arkangyal tevékenysége és személye.

Az utolsó javaslatot – amit nem túl széles körben fogadnak el – a Dán 10-12. utalásai viszont erősen alátámasztják. Mihály – Isten népének patrónusa – ellenáll a gonosz angyalainak, vagyis “visszatartja” őket (Dán 10,13.20-21) és így védelmezi Isten népét. Pál hivatkozása az eltávolítandó visszatartóra (“az útból eltétetik”, 2Thessz 2,7) alapvetően a Dán 12,1a-ból eredeztethető, ahol Mihály és az ő visszatartó ereje eltávolíttatik, miáltal Isten népe számára páratlanul nyomorúságos időszak kezdődik el (2Thessz 2,3-4,8a; Dán 12,1b), amit az ő összegyűjtetésük és ellenségeik megbüntetése fog követni (2Thessz 2,8b-14; Dán 12,1c-3).

---

ÁLLJATOK SZILÁRDAN!

13 Mi pedig hálával tartozunk Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. 14 Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. 15 Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. 16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, 17 vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.

13. akiket szeret az Úr … kiválasztott titeket Isten … a Lélek megszentelő munkája – A Szentháromság mindhárom személye benne van ebben: a Fiú szeret, az Atya kiválaszt és a Lélek megszentel.

kezdettől fogva – Egyes bibliafordítások “első zsengeként”-tel fordítják. Az ÓSz-ben ez a kifejezés a föld első termésére vagy az állatok első ellésére vonatkozik, amit Istennek áldoznak. Isten a thesszalonikaiakat – más, Isten által kiválasztottak között – első zsengeként választotta ki a nagy végidei aratásra.

az üdvösségre … az igazságba vetett hit által – Ez kontrasztban áll a hitetlenekkel, akik visszautasították, visszadobták az igazságot, ami megmenthette volna őket (lásd 10. vers).

a Lélek megszentelő munkája – Helytelen lenne a Lélek megszentelő munkáját úgy aposztrofálni, mint amikor Michelangelot megkérdezték, hogy miként készít olyan szép szobrokat, és azt a választ adta, hogy a kőtömbről csak a fölösleget fejti le. Az ember azon részét, amit a világ és a gonosz eltorzított, kificamított, Isten a Szent Lelken keresztül helyreteszi, meggyógyítja, korrigálja. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a korrekció, a gyógyulás hosszú (élethosszig tartó) folyamatát mi magunk is tudatosan vállaljuk fel. Isten nem csak elvesz az ember lelkéből és életéből, hanem tesz is a helyére szent, megszentelt lelki dolgokat, és nemcsak az elvettek helyére tesz, hanem többet is ad, meggazdagít lelkiekben. Ez azt jelenti, hogy soha, még idős korban sem szabad lemondanunk a Szent Lélek bennünk végzendő megszentelő, meggazdagító munkájáról.

A megszentelődés tehát a keresztény növekedés azon folyamata, mely során a Szent Lélek Krisztushoz hasonlóvá tesz bennünket (Róm 8,29).

14. hívott el – Mindkét thesszalonikai levélben fontos téma a kiválasztás, illetve Istennek az olvasókban végzett kezdeményező munkája (13. vers; 1Thessz 1,4; 2,12; 3,3b; 4,7; 5,9.24).

dicsőségében – Isten végső célja megmentő munkája során a hívők életében nem az ő megigazításuk, hanem az ő megdicsőítésük (Róm 8,30)

Isten Pálon és társain keresztül munkálkodott az evangélium elmondásakor, hogy az emberek osztozhassanak Krisztus dicsőségében. Fura kijelentésnek tűnhet, hogy Isten rajtunk esendő, hitetlen, (Istenhez) hűtlen, megbízhatatlan emberi lényeken keresztül működik. Ő viszont nekünk adta azt a fantasztikus előjogot, hogy kísérhetjük őt az ő nagy küldetésében: el kell mondani a világnak, miként találhatja meg üdvösségét.

15. álljatok szilárdan – Megfelelő ellenpontja a 2. versben található ne veszítsétek el és ne rémítsen kifejezésnek.

ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz – Görögül: παράδοσις = tanítás, hagyomány. Azt tisztázza, hogy a thesszalonikaiaknak HOGYAN kell szilárdan állniuk: erősen ragaszkodni kell azokhoz a tanításokhoz, amelyeket Pál személyesen akár élőszóban, akár írásban, levelek formájában adott nekik. Jellegzetes az a kihagyás, amit az átadás módjai között tett: “prófécia által” (2. vers), amit Pál alapvetően hamis kijelentésnek tart az Úr napjával kapcsolatban.

16-17. vigasztalással … vigasztalja meg – Ez a két vers egy olyan imádságot tartalmaz, ami arra irányul, hogy Isten akarata szerint vigasztalja meg a thesszalonikaiakat. Pál egy olyan imádsággal zár, ami azt a kívánságát hangsúlyozza, ami az egész szakasz témája volt. Az imádság a megerősítésre vonatkozó kettős hivatkozást tartalmaz, ami Pál legfontosabb célját tükrözi, hogy megvigasztalja az üldözött és megfélemlített thesszalonikai gyülekezetet.

Pál tudta, hogy thesszalonikaiak azért szenvednek el üldözést, hamis tanítókat, világiasságot és apátiát, hogy elforduljanak az igazságtól és elhagyják a hitet. Emiatt sürgeti őket, hogy ÁLLJANAK SZILÁRDAN és minden körülmények között ragaszkodjanak ahhoz az igazsághoz, amit az apostoltól személyesen hallottak és leveleiben olvastak. Azért ragaszkodj a Krisztus tanításához, mert az életed függ attól. Soha ne felejtsd el Krisztus életének és szeretetének realitását!

Halász Zsolt