Az ÚR “igazolja” az embert?

paul_and_snake-8184252_std

A minap olvastam egy „lelki” magyarázatot az ApCsel 28,5-tel kapcsolatban, melyben a bibliai szöveget magyarázó személy azzal magyarázza a Pállal történt csodát, hogy „az Úr mellette volt, igazolta őt”. Sajnálatos módon ez a gondolkodási minta mélyen gyökerezik és igen elterjedt a magyarországi protestáns és neo-protestáns kereszténységben, pedig ez is csak a személyes befolyásolási és hatalmi motiváció terméke.

Sehol nem olvasható a Bibliában (Isten Igéjében), hogy az Atya, a Fiú, vagy a Szentlélek egy emberi személyt igazolt volna. Ez csak egyetlen emberi személy esetében igaz rekurzív módon, méghozzá Jézus esetében, de az ő esete speciális, mert ő egyszerre volt valóságos Isten és valóságos ember. Az alábbiakban szeretném az „igazolni” ige jelentést kifejteni, illetve a fenti állítást a Szentírás alapján alátámasztani.

Az „igazolni” ige jelentése

Az „igazolni” ige jelentése a wikiszotar.hu szerint: Valóságosnak állít, jogosnak tüntet fel. Érvényesnek, hitelesnek, igaznak állít, (megalapozott) bizonyítékkal alátámaszt (https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Igazol). A magyar nyelvi jelentés mélyebb kifejtéséhez is segítséget nyújt a fenti url:

  1. Érvekkel bizonyít; egy személy igaznak, helyesnek föltételezett, de még nem bizonyosnak tekintett, esetleg kétségbe vont állítást, tényállást megbízható adatok vagy ismert összefüggések alapján igaznak mutat ki. A vitában a szakértő adatokkal igazolja állítását. A vitapartner ugyanezeket az adatokat saját szemszögéből értékelve a maga állítását igazolja válaszában. A matematikatanár a táblánál igazolja a tételt.
  2. Helyesnek ismer el; a valóságnak később megismert egy vagy több tényére, illetve különféle tényezőire hivatkozva egy korábbi magatartást, tettet, vélekedést jónak ismer el. Kossuthnak a Kiegyezésre vonatkozó nézeteit később a történelem igazolta. A kormány döntését a gazdaság fellendülése igazolta.
  3. Helyesnek állít be; egy kifogásolható cselekedet vagy magatartás védve, azt egy (értelmesnek látszó) indítékkal menti, kimagyarázza, elfogadhatónak, jogosnak tünteti fel, és ezzel a helytelen tettet állandósítja. A tettes egy mesével igazolja a bűncselekményt a bíróságon. Az alkalmazott azzal igazolja a hibáját, hogy keveset aludt.
  4. Egy személyt kiment; egy személyről kimutatja, hogy nem részes egy rossznak minősülő cselekedetben, nem felelős érte. A vizsgálat igazolta a könyvelőt a sikkasztás vádja alól. A nyomozás igazolja a lopással gyanúsított személyt.
  5. Iskolai: Hiányzást jogosnak állít be. A szülő igazolja a gyereke hiányzását az iskolából. A tanuló orvossal igazolja, hogy beteg volt két napig.
  6. Hivatalos: Kilétét okmánnyal bizonyítja; személyazonosságát vagy ottlétének okát, célját (egy hatósági személy vagy ügyintéző előtt) egy hivatalos irattal, igazolvánnyal vagy mások tanúskodásával kétségtelenné teszi. Az ügyfél személyi igazolvánnyal és lakcímkártyával igazolja magát a bankban. A gépkocsivezető igazolja magát az őt megállító rendőrnek.
  7. Hivatalos: Aláírással hitelesít; egy szövegben, számadásban egy módosítást, illetve ennek jogos, helyes, indokolt voltát tanúsítja; javítást, hibakiigazítást, törlést névaláírásával hitelessé tesz. A könyvelő igazolja a pénztárkönyvbe írt javítást. A számlakiállító aláírásával igazolja a rontott számlát.
  8. Hivatalos: Kijelentést tesz; felelőssége tudatában vagy felelős személyként tanúskodik állítása mellett, annak érvényességét hitelt érdemlően tanúsítja. Az írásbeli meghatalmazáson a meghatalmazó igazolja a meghatalmazásban foglaltakat. A tanúk igazolják a papíron levő aláírás hitelességét.
  9. Sport: Egyesületnél nyilvántartásba vesz egy sportolót; egy játékost, versenyzőt egy egyesület, szövetség játékra, versenyzésre jogosultnak elismer, illetve mint ilyet nyilvántartásba vesz. A híres focistát egy másik egyesülethez igazolják. A sportolót a bajnokságon való részvételkor az egyesülete igazolja.

A fentiek alapján eléggé nehéz lenne a magyar nyelvi jelentés alapján ezt a szóhasználatot értelmezni, de ha az azt használó vallásos/hívő személy meg akarná azt magyarázni, akkor valami olyasmit kellene mondania, hogy Isten „hitelesíti” Pál személyét, vagyis Pál hiteles személyiség. Mivel az ember Isten teremtményeként is a keletkező, változó és elmúló világ része, ezért ez a hitelesség is keletkezhet, változhat (?) és elmúlhat. Adott esetben még Pál apostol személye esetében is igaz ez (ld. athéni események).

Bibliai háttér

Az alapvető, a Bibla által bemutatott elv az, hogy az Isten Igéjében leírt jelek és csodák, az epifánia és a teofánia nem az emberi szándékot, és főleg nem egy adott személyt „igazolják”, hanem egyedül, csakis és kizárólag Isten szavának a valóságát és erejét-hatalmát.

Vegyünk példának néhány kiemelkedő bibliai személyt!

MÓZES: Az ő esetében a fáraó előtt bemutatott jelek és csodák nem Mózes hitelességét voltak hivatottak alátámasztani, mivel Mózes nem azért jelent meg a fáraó előtt, hogy cirkuszi produkciókat mutasson be, hanem konkrét üzenettel ment a fáraó elé. Bár az üzenet mindig ugyanaz volt, de Jahve különféle jelekkel és csodákkal (csapásokkal) bizonyította mindannyiszor, hogy az ő szava minden emberi hatalmat és mágiát végtelenül felülmúl, és képes az emberi ellenállással szemben is végrehajtani akaratát. Isten szuverén Úr, vagyis akkor jelenti ki magát, amikor ő akarja, és úgy, ahogyan ő akarja. Ha Isten Mózest „igazolta” volna, akkor – többek között – őt nem tiltotta volna el az ígéret földjére való belépéstől.

SÁMUEL: Sámuel esetében klasszikusan az 1Sám 3,19-et hozhatnánk fel, ami a Károli-fordításban a következőképpen hangzik: Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni; a RÚF2014 alapján pedig így: Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül. Ez a bibliai szöveg is azt mutatja, hogy Isten az, aki a saját beszédéből, kimondott határozataiból és parancsaiból egyetlen egyet sem mond ki hiába, vagy Jhvh nem beszél a levegőbe. Itt sem Sámuel személye a lényeges, hanem Isten Igéje, amely egyszerre hangzik és cselekszik. Sámuel sem volt egész személyében Istennek tetsző, mert a bibliai leírásból tudjuk, hogy az Istennek való elkötelezettséget valamilyen módon félreértelmezte és nem fordított figyelmet a fiai nevelésére. Ha úgy vesszük, ez komolyan csorbítja az „isten embere” hitelességét.

DÁVID: Dávidról azt olvashatjuk, hogy ő „Isten szíve szerint való ember” volt. Ez sem azt jelenti, hogy bármit is tett Dávid, minden helyes volt és igaz Isten előtt. Aki ismeri Dávid történetét és az általa írott zsoltárokat, az tudhatja, hogy ez a kifejezés tulajdonképpen azt jelenti, hogy Dávidnak alapvető tulajdonsága volt az, hogy ha hibázott, vétkezett, bűnt követett el, akkor azt hajlandó volt beismerni és bűnbánatra jutni az adott bűnnel kapcsolatban Isten előtt, illetve tudatosan és alázattal viselte a bűn következményeit is. Nem próbálta ezer bika feláldozásával „megvesztegetni” Istent, hanem lelke legmélyéig komolyan vette Isten minden szavát, és belátta, hogy (pl. Betsabé esetében) a hatalom és a nemi vágy hatására elnyomta magában Isten parancsát és rendelkezéseit.

SAUL-PÁL: Pál esetében is (mint ahogy más bibliai versek esetében is) a teljes szövegösszefüggést kell figyelembe vennünk: 1 Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. 2 A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. 3 Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, a meleg miatt egy vipera bújt ki belőle, és a kezébe mart. 4 Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem engedi, hogy életben maradjon. 5 Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. 6 Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.

Ebben az esetben nem Isten nyilvánította istennek, vagy isteninek Pált azzal, hogy gyakorlatilag egy csodából fakadóan mégis életben maradt. Lukács esetében megszokhattuk, hogy alapossága, akkurátus szövegösszeállítása miatt soha semmit sem ír le véletlenül, vagy ad hoc sorrendben. A kígyómarás kapcsán a Pál körül lévő emberekben egyből kialakult az ítélet Pállal – és a zsidók Istenével – kapcsolatban: (1) Pál gyilkos; (2) Jhvh bosszúálló Isten. Akkor mit igazolt itt Isten? Hol van az ő Igéje, utasítása, szava, amit igazol? Egy kissé messzebb kell mennünk ezekért a szavakért visszafelé, méghozzá az ApCsel 27-be, a 22-26. szakaszig: 22 Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. 23 Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. 24 Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. 25 Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 26 Egy szigetre kell kivetődnünk.

Tehát Isten ebben az esetben is (mint minden esetben) egyedül és kizárólag az általa mondottakat vagy üzenteket támasztotta alá jellel/csodával, ami azt jelenti, hogy az aki ebben az esetben (is) cselekszik, az az egyedül igazi Isten, akinek hatalma van életet adni, megtartani és elvenni.

Halász Zsolt