Deuteronomium

(Crossway, ESV Study Bible-ből fordította Halász Zsolt; eredeti szöveg fellelhető: http://www.esvbible.org/resources/esv-study-bible/introduction-to-deuteronomy/)

Szerző és cím

A Deuteronomium megnevezés görögül a „második törvény” kifejezést fedi, ami a „törvény másolata” kifejezés félrefordítása a 17,18-ban. Valójában a Deuteronomium (továbbikaban: Deut vagy 5Móz) hangsúlyozza is, hogy a benne foglalt törvények nem új törvények, hanem az Izráelnek a Sínai-hegyen adott eredeti törvény kihirdetése.

A Deut 31,9 feljegyzi, hogy Mózes „ezt a törvényt” írta le, főként a 1-30. fejezetekre hivatkozva. Ezen fejezetek halmaza bizonyára Mózesnek a 40 éves vándorlás végén Moáb pusztájában Izráel népéhez intézett beszédét tartalmazza, közvetlenül a Józsué-féle kémkedés utáni időszakban. Későbbi ószövetségi és újszövetségi kijelentések is a mózesi szerzőséget erősítik meg (ld. Józs 23,6; 1Kir 2,3; Mal 4,4; Mt 19,7-8; Róm 10,19).

Datálás

Ennek a bibliai könyvnek a datálása tekintetében két probléma is felmerül. Az egyik magának a kémkedésnek a datálása, és ezzel együtt Mózes életének a datálása. A kémkedés datálása vitatott: két fő időpontot szoktak emlegetni – az első a 15.sz. vége (Kr.e. 1406 körül) vagy a második 13. sz. (Kr.e. 1330 körül; a téma további tárgyalását lásd a történeti könyvek bevezetőjében).

A második probléma a könyv keletkezésének a datálása. Ha valóban Mózes a szerző, akkor a két probléma többé-kevésbé egy. Mindenesetre széles körben tartja magát az a nézet, hogy a könyvet Mózes életénél sokkal későbbre kell datálni. Némelyek a könyvet Jósiás király időszakára datálnák, a Kr.e. 7. sz. második felére (2Kir 22,8-13). Jósiás reformjai minden bizonnyal lendületet kaptak egy könyvnek a templomban való megtalálásával, ami talán a Deut. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a könyv akkor is íródott. Mások azzal érvelnek, hogy a Deut-ban lehetnek olyan szövegrészek, melyek Józsué idejéből származnak, amelyeket aztán a Kr.e. 6. sz-i fogság idején szerkesztettek.

Jegyzeteinkben azt a nézetet követjük, hogy a könyv alapvetően magától Mózestől datálható, a belső bizonyítéknak megfelelően (ld. Deut 31,9.24). Az ókori szerződésekkel való párhuzam – különösen a 2. évezred hettita vazallusi szerződéseivel – szintén a korai datálás irányába mutatnak, a 15. vagy 13. század körüli időszakra.

Szerkezet

Vannak hasonlóságok a Deut szerkezete és az ókori szerződések között. A Kr.e. 2. évezred hettita szerződései és a Kr.e. 9. sz. asszír szerződései világos rokonságot mutatnak a Deut szerkezetével, bizonyos eltérésekkel. Ez azt jelenti, hogy a Deut nem felel meg tökéletesen a hettita szerződések szerkezetének, és hogy sokkal közelebb áll a késői asszír vazallusi szerződésekhez.

Az alábbi táblázatban foglaltuk össze a szerződési szerkezet jellemzőit a Deut verseinek feltüntetésével:

Ókori szerződési struktúra Deuteronomium
Preambulum 1,1-5
Történeti prológus 1,6-4,43
Általános feltételek 4,44-11,32
Speciális feltételek 12,1-26,19
Áldások és átkok 27,1-28,68
A dokumentum zárása 31,9-29
Tanúk 32,1-47

Téma

A Deut – Mózes életrajzának utolsó eleme – Mózes utolsó három nagy beszédét tartalmazza és két olyan prófétai költeményt, amelyek Izráel jövőjéről szólnak. A nép múltbeli tévedéseire reflektálva Mózes arra sarkallja a népet, hogy amikor birtokba veszik a megígért földet, akkor ne ismételjék meg ugyanezeket a hibákat, tévedéseket. Izráel bevonulása beteljesíti a nép pátriárkáinak adott ígéreteket, de ha a nép bálványimádásba esik vagy elfelejti megtartani a törvényt, akkor fogságba kerülnek.

Cél, alkalom és háttér

A Deut szélesebb értelemben egy prédikáció, vagy prédikáció-gyűjtemény, amelyet Mózes mondott Izráelnek röviddel halála és nem sokkal a föld Józsué vezetése idején történő kikémlelése előtt. Lényegében intő beszéd, amely sürgeti az Izráelnek a Sinai-hegyen negyven évvel azelőtt adott törvényekkel szembeni engedelmességét.

A beszéd körülményei további jelentőséggel is bírnak Izráel – egy generációval korábbi – elkövetett bűnei, hibái miatt a föld elfoglalásában, ami Kánaán déli határainál található Kádes-Barneából indult (ld. 1,19-46). Most, amikor visszatértek a megígért föld keleti határához, a 5Móz biztosítékot keres arra, hogy ez többé nem fordul elő. A beszéd retorikai stílusa azzal kíván engedelmességre motiválni, hogy folyamatosan biztosítja a hallgatóságot Isten hűségéről és az ígéret földjén megtartó hatalmáról. Isten hűsége megmarad Izráel folyamatos hűtlensége ellenére is, amit hosszan részletez a szöveg (ld. 1,19-46; 9,1-29). Így a Deut azt demonstrálja, hogy Isten hűsége bűnös népe iránti kegyelemből fakad, az Ábrahámnak adott ígéretek megtartása alapján.

Az 5Móz teológiája arra fókuszál, hogy meggyőzze Izráelt a bizalom és engedelmesség szempontjából, és hogy foglalják el a földet. Isten egyediségével és összehasonlíthatatlanságával kapcsolatban tisztán érvel a szöveg (ld. 4. fejezet). A más népek és hadseregek feletti hatalma magától értetődő (ld. 2,1-23). Az Ő kegyelme és hűsége szintén nyomatékosan jelenik meg az arra vonatkozó gyakori emlékeztetéssel együtt, hogy a földet esküvel ígérte meg, és nem kiérdemelte a nép (9,4-6), és tele van jó dolgokkal (ld. 6,10-12).

Az, hogy a könyv hangsúlyozza a Sinai-hegynél, az előző generációval kötött szövetség folytatólagosságát azt húzza alá, hogy Isten törvényének jelentősége Isten népe számára állandó és maradandó (ld. 5,1-3). A Deut nagy központi szakasza (12,1-26,19) a törvényt idézi és folyamatosan arra sarkallja Izráelt, hogy tartsa is meg azt. A törvény szélesen kiterjedve foglalja magába az élet minden területét – gazdasági, családi, szexuális kapcsolatok, vallási előírások betartása, vezetés, jog, irányítás, étkezés, tulajdon és háborúzás. Bizonyos mértékben a törvény a 6,5 nagy parancsát részletezi, miszerint Izráelnek szeretnie kell Istent teljes szívével, lelkével és erejével.

A Deuteronomium funkciója a Bibliában

Az ószövetségi törvény etikai alkalmazása összetett probléma. Nem létezik olyan szabály, amely az 5Móz összes szabályának az etikai alkalmazhatóságát lefedné; minden egyes törvényi előírást eseti alapon kell kezelni. Miközben sok ószövetségi törvényt a keresztények nem tartanak be szóról szóra, addig a törvények fontos és maradandó elveket foglalnak magukban az etikus keresztény magatartásra vonatkozóan is. Némely esetben ezek az ószövetségi elvek módosulnak az Újszövetségben; mások viszont megerősítést nyernek. Például, az áldozati rendszer beteljesülése a Krisztus keresztjében történik meg, ugyanakkor viszont az ószövetségi áldozatok elvei tanulságosak a keresztyének számára is.

További példaként hozhatjuk fel azokat a törvényeket is, amelyek a szexuális morált szabályozzák, mert ezek a szabályok az Újszövetségben változatlanok. Valójában Jézus a hegyi beszédben a szexualitásra vonatkozó törvények mélyebb intencióit tárja fel (Mt 5,27-30). Mindenesetre a Deut-ban foglalt háborús törvények nem ismétlődnek meg az újszövetségi gyülekezet számára, mert Isten népe többé már nem egységes eredetű nemzet és a birtokba veendő föld már mennyei (1Pét 1,4). Mindazonáltal változatlan maradt az Isten népe szentségének a fenntartására és a bűn Isten általi elítélésére irányuló elv.

Fontos annak a felismerése, hogy az 5Móz-ben különféle típusú törvények és szabályok vannak. Sok speciális törvény, különösen azok, amelyek olyan – a bírák által meghozandó – ítéleteket részleteznek, nem kíván az Isten népe számára etikai ideálokat közölni; ezek fő funkciója, hogy meghatározzák azt a minimális magatartási sztenderdet, ami ahhoz szükséges, hogy megőrizzék Izráel teokráciáját. Ezeknek a törvényeknek a „beteljesedése” (Zsolt 19,7) annyiban történik meg, amennyiben azok biztosítják a teokrácia társadalmi konstruktumának fennmaradását. Isten népe számára az etikai ideálok végső soron a teremtési rendből („Isten képére és hasonlatosságára”) és a közösség szentségéből erednek. (Példaként lásd az 5Móz 24,1-4-t.) Azonkívül, a Deut állandóan a hallgatóság „szívéhez” címzi mondanivalóját: ennek a törvénynek az elfogadása – a nép javának a keresése – az egyetlen helyes válasz Isten kegyelmére, ami magát az erényt testesíti meg.

Kulcstémák

  1. Isten egysége (4,1-40).
  2. Izráel kiválasztása (4,5-9; 7,6; 10,14-15; 14,1-2.21).
  3. Az a föld jó, amelynek Izráelnek adását Isten ígérte meg (1,25; 6,10-11; 8,7-13; 11,8-15).
  4. Isten hűsége – Izráel bűnei ellenére – annak a földre vonatkozó ígéretének a megtartására, amit eredetileg Ábrahámnak adott (1,8.19-46; 7,1-26; 8,1-20; 9,1-10,11).
  5. Isten hatalma az ellenségek legyőzősére a földön (2,1-3,11; 4,1-40; 7,1-26).
  6. Izráel buzdítása Isten szeretetére, szolgálatára, félelmére és a neki való engedelmességre (6,5; 10,12-13; 13,4).
  7. Figyelmeztetés a bálványimádás ellen és Isten makulátlan tiszteletére vonatkozó instrukciók (4,9-31; 5,6-10; 7,1-5; 8,19-20; 12,1-32; 13,1-18).
  8. Isten törvényeinek széleskörű jellege, melyek a földön való élet minden elemét érintik (12,1-27,26).
  9. Mózes közelgő halála (1,37; 3,26; 4,21; 32,51; 34,1-12).

Az üdvtörténet összefoglalása

A Deut nemcsak az ószövetség teológiájának megértésében fontos könyv, hanem mindkét szövetség teológiai egységének megértése szempontjából is. Az 5Móz elismeri azt, hogy Izráel szívében Istennek kell cselekednie annak érdekében, hogy elérhesse a hűséges engedelmességet Isten szövetsége iránt. A nép minden egyes tagja és az egész nép számára a földön az az ideális élet, ha Isten iránta való szeretetére válaszként Istent hevesen, belső tűzzel szereti. Ez az a mód, ahogyan a világ többi népe megismeri az igazi Istent (4,5-8) – ez Izráel létezésének legfontosabb oka. Izráel hibáinak és bűneinek a 5Móz-ben található lajstroma is ezt az igényt közvetíti. A 4,29-31-ben és 30,1-20-ban található projekcióban az 5Móz előre tekint arra az időszakra, amikor majd Isten megváltoztatja Izráel szívét. Az erre irányuló igény aztán visszatér később az Ószövetségben (ld. Jer 31,31-34; Ez 36,24-28). Ennek a folyamatnak a végpontja Jézus halálában és a Lélek kiáradásában ismerhető fel (ld. Róm 2,25-29; Kol 2,11-14). …

Irodalmi jellemzők

A Deut alcíme is lehetne: „Instrukciók búcsúzóul a nép számára”. Az 5Móz anyagát két fő esemény alakítja: (1) a Mózes által mondott hosszú beszéd, ami a szövetség megújítását vonja maga után, és (2) Mózes vezetői tisztének átruházása Józsuéra, ezzel megadva a könyvet lezáró narratívát. Ezzel a könyv Mózes életrajzának végső kötetét képezi, amely Mózes születésével a Exodus (2Móz) kezdődik, és halálával a Deut 34-ben zárul.

Mint a Pentateuchos előző könyvei, a Deut is keveri a narratívát (elbeszélést) azokkal az előírásokkal és törvényekkel, amelyek segítségével Isten életben akarta tartani szövetségi népét. A Deut viszont annyiban különbözik a Pentateuchos előző könyveitől, hogy olyan búcsúelőadásként van megszerkesztve, melyben Mózes a nemzethez beszél. Az előző három könyvben ismétlődő formula: „Isten szólt Mózeshez”, de az 5Móz-ben a retorikai helyzet alapján Mózes szól a néphez. Mivel a törvényadás Mózesnek a néphez intézett szavaiként fogalmazódik meg, ezért ennek a szövetséghez való hűségre vonatkozó kiterjedt intés a következménye. Mózes szenvedélyesen könyörög követőinek a megígért földre való bevonulást megelőző történelmi pillanatban. A Deut kevesebb narratív anyagot tartalmaz az előző könyvekhez képest, de Mózes beszédeit esetenként narratív kontextusba ágyazza. A könyvben később két nagy előadást is találunk verses formában („Mózes éneke”, 31,30-32,47; Mózesnek a népre kimondott áldása, 32,48-33,29).

Ez formailag inkább a háttérben meghúzódó ókori Közel-keleti vazallusi szerződésekre hasonlít. Egy vazallusi szerződésben a király vagy fejedelem (hűbérúr) felsorolja, hogy mit tett a nemzetéért és meghatározta, hogy mit igényel cserébe. Van benne egy kezdeti megjegyzés a viszonzásról, ami úgy értendő, hogy a nép számára olyan instrukciók jelennek meg, melyek egy utópiának az ígéret földjén történő megvalósítása határait súrolják: jó társadalom, a melyet jól behatárolható intézmények és gyakorlat kormányoz.

A Deuteronomium elhelyezése időben és térben

Kr.e. 1406/1220

A Deut könyve Mózes izráelitákhoz intézett szavait beszéli el, amint azok Móáb pusztáján várakoztak arra, hogy bevonulhassanak Kánaánba. Mózes elkezdi áttekinteni azokat az eseményket, amelyek Izráel Sínai-hegytől (vagy Hóreb-hegytől) a Móáb-síkságig való vándorlása során történtek.

cannandeut

Szerkezet

  1. Prológus (1:1–5)
  2. Mózes első beszéde: Történeti prológus (1:6–4:43)
    1. Bevezető az első beszédhez (1:6–8)
    2. Bátorítás az ígéret földján való hitre (1:9–18)
    3. Izráel bűne Kádesben (1:19–46)
    4. Izráel átmegy Edom, Moáb és Ammon földjén (2:1–23)
    5. Izráel legyőzi Hesbont (2:24–37)
    6. Izráel legyőzi Básánt (3:1–11)
    7. A transordáni területek kiosztása (3:12–17)
    8. Minden izráelita utasítása a harcra (3:18–22)
    9. Annak megismétlése, hogy Mózes nem léphet be a földre (3:23–29)
    10. Buzdítás Izráel számára (4:1–40)
    11. A menedékvárosok meghatározása (4:41–43)
  3. Mózes második beszéde: A szövetség általános feltételei (4:44–11:32)
    1. Bevezető Mózes második beszédéhez (4:44–49)
    2. A Tízparancsolat (5:1–21)
    3. Izráel igényli, hogy Mózes közvetítse a törvényt (5:22–33)
    4. A legnagyobb parancsolat (6:1–25)
    5. Kizárólagos kapcsolat, amelyet a.föld meghódításában és az istentiszteletben kell kimunkálni (7:1–26)
    6. A pusztai lecke megtanulása (8:1–20)
    7. Az aranyborjú-incidens újbóli említése (9:1–10:11)
    8. Buzdítás (10:12–11:32)
  4. Mózes második beszéde: A szövetség speciális feltételei (12:1–26:19)
    1. Az igaz istentisztelet (12:1–32)
    2. Fenyegetés a bálványimádás esetére (13:1–18)
    3. Teszta és tisztátalan ételek (14:1–21)
    4. Tized (14:22–29)
    5. A szombatév (15:1–18)
    6. Elsőszülött állatok (15:19–23)
    7. Ünnepek (16:1–17)
    8. Vezetők (16:18–18:22)
    9. Az élet védelme (19:1–21:14)
    10. A szexuális morál védelme (21:15–23:14)
    11. A tulajdon védelmének különféle törvényei (23:15–24:22)
    12. Az igazságosság, házasság és üzleti élet törvényei (25:1–16)
    13. Amálek (25:17–19)
    14. Zsenge és tized (26:1–19)
  5. Mózes harmadik beszéde: Áldások és átkok (27:1–28:68)
  6. Mózes harmadik beszéde: Záró intések (29:1–30:20)
  7. A vezetés átruházása (31:1–34:12)
    1. Józsuá megbízása és a törvény leírása (31:1–29)
    2. Mózes éneke (31:30–32:47)
    3. Mózes áldása (32:48–33:29)
    4. Mózes halála (34:1–12)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s