Szerző és cím
A kézirat tanúsága szerint az irat nem névtelen, vagyis valaki, akit Jánosnak hívtak, írta ezt a kis értekezést, melyet konzisztensen „első”-ként címkéznek meglévő leveleinek fellelhető ókori másolatai között. De ki ez a János? Egy sor okból kifolyólag János a Zebedeus fia lehet a legvalószínűbb jelölt, a negyedik evangélium szerzője (ld. Bevezetés a János evangéliumához).
Eőször is, a János evangéliumának (Jn) és a János első levelének (1Ján) a stílsa és szókészlete annyira hasonló, hogy a közös szerzőség nagyon valószínű. Ez részben bizonyítható a szóban forgó iratok nyitó versei alapján, de az egész levél visszhangozza az evangélium nyelvezetét. Például, a „hinni” esetében csak verbális formák jelennek meg (mintegy száz esetben) Jn-ben, míg a „hit” főnév sohasem jelenik meg. Az 1Ján alkalmasint követi az evangéliumot a „hinni” verbális forma kilenc előfordulásával és a „hit” főnévi formájának egyetlen előfordulásával (5,4). Másodszor, az iratok fő témái és hangsúlyai átfedik egymást. Ezek magukban foglalják Krisztus párhuzamos teljes emberségét és istenségét, a hit (doktrína) és az Isten parancsainak való engedelmesség (etika) szoros kapcsolatát, és a szeretet primátusát, mint az igaz Istennek a Fiában való hit általi ismerete hitelességének a jelzőjét.
Míg a negyedik evangéliumban nem jelenik meg János név szerint, valószínűleg ő volt a „szeretett tanítvány”, aki az utolsó vacsorán Jézushoz hajolt (Jn 13,23; azok az érvek, melyek amellett szólnak, hogy ez Lázár – egy „vén”, „presbiter” János – lett volna, nem meggyőzőek). Ő ott állt a kereszt lábánál, amikor Jézust megfeszítették; Jézus őreá bízta anyját, Máriát, hogy gondoskodjék róla (Jn 19,26-27). Péterrel együtt tanúskodtak az üres sírról húsvét első reggelén (Jn 20,2-10). Látta is, beszélt és reggelizett is a feltámadott Jézussal a tóparton rakott tűz mellett (Jn 21,7.20). Ebből fakadóan ő „magasan képzett” volt abból a szempontból, hogy írhasson arról, amit ő és mások hallottak, láttak, megfigyeltek és tapintottak (1Ján 1,1). Jézus „szeretett tanítványaként” ő maga is kiválóan alkalmas volt Jézus eljövetele értelmének és mélységének (1,2; 4,9), életének (2,6; 4,14), feltámadásának (5,11; „örök életet…az ő Fiában” magában foglalja azt, hogy a halála nem volt végleges), az Atya jobbján való közbenjáró szolgálatának (2,1), és a visszatérésének (2,28) közvetítésére – mindez fontos a tanú, tanító és intő szerepben.
Datálás
Korai post-apostoli személyek, mint Polycarpos és Papias (Kr.u. 100. körül) feltételezik vagy idézik is 1Ján-t írásaikban. Ez a kompozíció szempontjából Kr.u. 90-nél nem későbbi dátumot feltételez. Ez kiválóan passzol a az egyházatyák azon bizonyságtételével, miszerint Kr.u. 67 előtt nem sokkal János csatlakozott a Jeruzsálemet elhagyó keresztényekhez a római tűzvészt megelőzően. János apostoli szolgálatát állítólag a nagy, de annál inkább bálványimádó város, Efézus környékén folytatta (a mai Nyugat-Törökország területe). Az 1Ján-t valószínűleg a hit államférfiaként írhatta a az 1. sz. utolsó harmadában az Efézus körüli területek gyülekezeteinek. Ezen a területen minden bizonnyal olyan városok voltak Efézus mellett, mint a Jelenések könyve (Jel) nyitó fejezeteiben található Szmirna, Pergamum, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia és Laodicea (Jel 2,8-322).
Műfaj
János első leveléből hiányzik a tipikus hellenisztikus levél több ismérve is. Például: a szerző nem nevezi meg magát a bevezetőben (ahogy azt Pál minden esetben tette), és az irat hangvétele inkább igehirdetésszerű. Sok esetben viszont sokban hasonlít egy levélre, ami a közös öröm motívumának megjelenéséből (1,4), a levél írása puszta eseményének és céljának a többszöri említéséből (13-szor fordul elő az „írom”) és az olvasók közvetlen megszólításából is látható. Az 1Ján-nal kapcsolatban az ókori írók, mint Irenaeus, Alexandriai Dionysios és Eusebios (akik valószínűleg ismerték a levélírás legtöbb konvencióját) azt írják, hogy levélként íródott.
Stílus és tartalom
Az 1Ján retorikájában van kihívás. János ritkán tartja fenn az érvek világos sorát néhány verssornál tovább. Tárgyról tárgyra, témáról témára halad felismerhető logikai váz kötelékei nélkül. Még ha nem is tervezte meg előre, mégis csak követett valamilyen mintát: miután elhagy egy-egy témát, később némelyikhez visszatér. Gondolkodásának a stílusa inkább mondható cirkulárisnak, mint lineárisnak. Mások „szimfonikus”-nak nevezték, amennyiben témákat vet fel, eltávolodik azoktól és aztán valamilyen variációban visszatér hozzájuk (ld. az 1Ján kulcstémái c. táblázatot).
Míg az 1Ján retorikája nehézségeket vet fel, anyaga tele van doktriner mondanivalóval, etikai kihívásokkal és hitbeli buzgalommal. János rendíthetetlen abban, hogy senki sem látta Istent, az Atyát közvetlen dicsőségében (4,12; ld. Jn 1,18), és az is ugyanennyire megingathatatlan tétel, hogy ha valaki ismeri Jézust, az megegyezik az „igaz Isten és az örök élet” ismeretével (5,20). Ennek a dialektikának a misztériuma elejétől végéig bevonja a levelet, és magát Jánost is arra sarkallja, hogy éleslátóan, konzisztensen, intenzíven és mélyen írjon. Mindezek ellenére nyelvezete nagyobb részt egyszerű, szókészlete visszafogott. Sorról sorra láthatjuk, hogy kevés olyan bibliai írás létezik, amely túl tudna tenni az 1Ján-on annak az impozáns igénynek a szintjén, ami az olvasóban kél azon gazdag jutalom nyomán, amit a magyarázat tanulmányozása eredményez.
Téma
Az 1Ján-ban a szerző visszahívja az olvasókat a keresztény élet három alapeleméhez: igaz tanítás, engedelmes élet és buzgó kegyesség. Mivel „Isten a világosság” (1,5), Krisztus követői legyőzik azokat a gonosztevőket, akik megpróbálják összezavarni őket. Az egyetlen, aki bennük és közöttük él – Isten Fia – nagyobb, mint az „antikrisztus lelke” a mostani világban (4,3-4). Isten Fia nevében hinni egyenlő az örök élet bizonyosságának ismeretével (5,13).
Cél, alkalom, háttér
Szokás az 1Ján-t a korai gnoszticizmusra adott válaszként értelmezni. Ez az irányzat olyan vallási miszticizmus volt, amely keresztény motívumokkal kalózkodott annak érdekében, hogy az üdvösség egy ezoterikus tudásra épülő felfogását terjessze (gör. γνωσις). Eszerint a szellemi irányzat szerint a megváltás az isteni fénynek az emberi lélekben való megerősödése által történik meg, és nem a bűnök megbánása és a Krisztus halálában való hit által, ami spirituális újjászületést eredményez. Írások, melyeket ezekben az években széles körben láttak napvilágot — mint például a Tamás evangéliuma és Júdás evangéliuma — mind gnosztikus írók termékei voltak. A gnosztikus gondolat csúcsidőszaka viszont a 2. századtól az 5. századig tartott, vagyis jóval az újszövetségi iratok keletkezésének időszaka után. Nem lehet sem bizonyítani, sem kizárni, hogy Jánosnak ez a mozgalom lebegett a szemei előtt, amikor a levelet írta.
A tanulmányozáshoz nyújtott megjegyzések arra fognak fókuszálni, hogy mi az az 1Ján-ban, ami határozottan állítható és nem arra, ami elképzelhető, kispekulálható. János azoknak a keresztényeknek írt, akik tanúi voltak a soraik közül történő kivonulásnak (2,19). Ez nem azt jelenti, hogy mindent, amit János írt, a hasadásra való válaszként kell értelmezni – János sem nem anti-gnosztikus, sem nem anti-schismatikus. János fókusza pozitív és nem polemikus. Az ő célja megmentő jellegű és nem reakciós (bárhogy is hangzik ez a jelző a mai Magyarországon – a ford.). Arra ösztönzi olvasóit, hogy finomítsanak teológiai látásmódjukon, élesítsék etikai szigorukat, és emeljék hitbeli buzgóságuk intenzitását. Ez azt jelenti, hogy növekedniük kell hitben, engedelmességben és szeretetben. Ennyiben a levél nem kötelező és kerülendő tennivalók listája, hanem inkább egy manifesztum: „Megtörtént!” – utalva Jézus kereszten mondott szavaira: „Elvégeztetett!” (Jn 19,30). János első levele azt emeli ki, hogy az Atya mit „tett” Krisztusnak, Fiának elküldésével, bűnért való áldozatként való feláldozásával, és az „élet beszédének” elküldésével (1Ján 1,1), amely eltünteti ennek a világnak a sötétségét és felragyogtatja a következő korszak igaz fényét (2,8).
Isten tette válik mindazok számára mandátummá, akik hisznek a Fiúban: „aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (2,17). Isten akarata az olvasók számára az, hogy elfogadják a Krisztus eljövetelének megmentő üzenetét, örvendezzenek Krisztus tanításának parancsolataiban és viduljanak az Atya szeretetében, amint ezek folyamatosan átfordulnak az egymás iránti keresztény szeretetbe és a világ irányába való szolgálatba. Ezt jelenti a „ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem tettekkel és igazsággal” (3,18).
Kulcstémák János első levelében
|
1,1-3; 4,2; 5,20 |
|
1,3-10 |
|
2,1-2; 4,10 |
|
2,3-11; 3,4-24; 4,7-21 |
|
2,22-23; 4,2-3; 5,10-12 |
|
5,12-21 |
Az 1Ján teológiai témái
Amint azt a Stílus és tartalom c. szakaszban írtuk, a szerző bemutatja a levél témáit, eltávolodik azoktól és aztán visszatér azokhoz, hogy összefoglalást adjon. Noha az 1Ján-ban nem jelenik meg a lineáris előrehaladás, a megismételt témák az alábbi módon folytatódhatnak.
Isten a világosság és a szeretet. Azok, akik már keresztények, átmentek a halálból az életbe. A keresztények ezt nem saját képességeik alapján teszik; Isten szerette őket és Jézus küldte a bűneikre adott kegyelemként. Isten ezzel azt tette, hogy akik holtak voltak, azok újjászülettek azáltal, hogy életet ad nekik. Az élettel együtt Isten adta a Lelket is és a lelki megértést azzal az eredménnyel, hogy a hívők többé nem a „világból valók” vagy a „gonosztól valók”, hanem „Istentől/ből” és az „igazságból” vannak. Isten most népében lakik, szava is bennük van és ők is Istenben vannak; ilyen módon a világosságban vannak, Isten maga a világosság. Az életre keltett állapot, a Lélek vétele és Isten ismerete természetszerűleg vonja maga után a viselkedés megváltozását is, amit János Isten szeretetének, az Istennek való engedelmesség és egymás szeretetének a fogalmaival ír le.
| Isten a világosság (1,5; 2,8) | Isten a szeretet (4,8.16.19) |
| A keresztények spirituálisan halottak voltak: ők „átmentek a halálból az életre” (3,14) | |
| Isten szerette népét és elküldte értük Jézust, hogy meghaljon értük (3,16; 4,10.14.19; 5,10) | |
| A keresztények Istenből születtek (2,29, 3,9; 4,7; 5,1.4.18) | |
| Isten életet adott nekik (3,14; 4,9; 5,11.16) | |
| Isten adta a Lelket a keresztényeknek (2,20.27; 3,24; 4,13) a megértéssel együtt (5,20) | |
| A keresztények Istenből/től, azaz az igazságból vannak (3,10.19; 4,4.6; 5,19) | |
| Isten a keresztényekben van és szava bennük van (2,14.24.27; 3,9.24; 4,12.13.15.16) | A keresztények Istenben vannak és ezáltal világosságban is (2,5.6.27.28; 3,6.24; 4,13.16) |
| A keresztények ismerik Istent (2,13.14; 4,6.7), ismerik az Atyát (2,13; 5,20), ismerik Jézust (1,3; 2,3) és ismerik a Lelket (4,2.6) | A keresztények szeretik Istent (2,5; 4,21; 5,2.3) |
Az újjászületés, a Lélek vétele, Istenben való lét és Istennek a keresztényekben való léte, Isten ismerete és szeretete folytán a keresztények látható gyümölcsöket hoznak:
|
|
Üdvtörténeti összefoglaló
A keresztényeknek szeretetben kell élniük, ahogyan a Krisztus is szeretett minket (lásd a Jn 13,35-35 jegyzeteit). (Az üdvtörténet magyarázatához lásd a Biblia áttekintése c. fejezetet.)
Irodalmi jellegzetességek
János első levele kétségtelenül egy levél, de tartalma sokkal képlékenyebb, mint más újszövetségi leveleké. Nincs szerzői köszöntés, sem konvencionális levélírói zárás . A levél lényegesen akkurátusabb megjelölése értekezés vagy pamflet lehetne. Más szempontból olvashatjuk a levelet megszólító vagy lazán strukturált prédikációként. A téma szinte minden bekezdéssel változik, így a legjobb tanács, amit az irat olvasásához adhatunk, az az, hogy gondolkodjunk tematikus bekezdésekben.
Mindazonáltal, ha az 1Ján szerkezete nem is lineáris, a szerző mindig visszatér a korábban felvetett témákhoz, miáltal az olvasók közeledhetnek úgy ehhez a könyvhöz, mint ami úgy lett felépítve, mint egy szimfónia. A fő téma: tesztek, amik alapján megtudhatjuk, hogy keresztények vagyunk-e – vagyis azok a hitek és attitűdök, melyek alapján valaki azt feltételezi magáról, hogy ő keresztény. Ez alatt az ernyő alatt különféle altémák is megjelennek: krisztológia (Krisztus személyéről és művéről szóló doktrína); világosságban járni; szeretet; az elbukott világi kultúra visszautasítása. Ezek a témák az egész könyvben ide-oda hullámzanak. A könyvet egy rejtett dialektikus elv alapján építették fel, amellyel János folyamatosan próbál olyan véleményekkel szembeszállni, melyek az ő kijelentésével szemben állnak. Például, ilyen kijelentés János számára, hogy Krisztus testté lett (1,1-3 és 4,2), ami rejtett cáfolat azok számára, akik elutasítják az inkarnációt. Végül: létezik egy bizonyos fajta miszticizmus János írásával kapcsolatban, ami azt állítja, hogy nagyon sok dolog, amit János kijelent a keresztény életről, azok nagy szimbólumokban vannak elrejtve, mint például világosság és sötétség, vagy Krisztusban járni és lenni.
Időrend
Az 1Ján elhelyezése időben és földrajzilag
Kr.u. 85 körül
János valószínűleg Efézusból írta az 1Ján-t, ahol kétségtelenül Jeruzsálem rómaiak által történő bevétele (Kr.u. 70) után telepedett le. A levelet valószínűleg az efézusi gyülekezetben és talán az Efézus körüli városok gyülekezeteiben való felolvasásra szánták. Efézus gazdag és erős befolyással bíró kikötő volt a római Asia provinciában, és Artemisnek (Diana) szentelt templomáról volt híres.
Szerkezet
- Isten a világosság és Krisztus az út (1:1–2:6)
- A maradandó parancsolat az átmeneti világban (2:7–17)
- Az antikrisztus legyőzése Krisztus megvallásával (2:18–3:10)
- A gonosz legyőzése az apostolra való figyelés által (3:11–4:6)
- Isten bizonyossága Isten szeretetén keresztül (4:7–21)
- A Fiúban való hit és az életre vezető út (5:1–12)
- Végső hívás a hitre és a megértésre (5:13–21)
(Crossway, ESV Study Bible-ből fordította Halász Zsolt; eredeti szöveg fellelhető: http://www.esvbible.org/resources/esv-study-bible/introduction-to-1-john/)
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?