A creatio ex nihilo latin kifejezés, aminek a jelentése: teremtés a semmiből, azaz semmiből való teremtés. Ez a kifejezés arra a hitre, meggyőződésre utal, mely szerint az anyag nem örök, hanem valamilyen isteni cselekmény folytán meg kellett azt teremteni. Ez a theista válasz arra, hogy miként is jött létre az univerzum. Ez az elv ellentétben áll az ex nihilo nihil fit, azaz a semmiből nem lesz semmi elvvel, ami azt jelenti, hogy minden preexistens, azaz a teremtés előtt létező dolgokból jött létre. Ez a gondolat Parmenidész (Kr.e. kb. 440–480) görög filozófustól származik, aki a dolgok természetét kutatta. Ugyanezt az elvet később sokkal formálisabban állította Titus Lucretius Carus (Kr.e. kb. 99–55).
Ezzel ellentétben a Big Bang elmélet természettudományos elméletnek számít. Nem magyarázza a kozmosz létezését, hanem csak ennek a létezésnek az első néhány pillanatáról szól.
Teológia
Ex nihilo nihil fit – a teremtetlen anyag
Az ex nihilo nihil fit azt mondja ki, hogy semmiből nem lesz semmi. Az ókori teremtési mítoszokban a világmindenség az örök formátlan anyagból formáltatik, nevezetesen a káosz sötét és csendes ősóceánjából. A sumér mítoszokban ez a kozmikus óceán meg van személyesítve Nammu istennő alakjában, „aki a mennyet és a földet szülte” és örökkévalóan létezett. A babiloni Enuma elis c. teremtés-eposzban a preexistens káoszt az Apszu nevű édesvíz és a Tiamat nevű sósvíz alkotja. Marduk isten Tiamatból alkotta a mennyet és a földet. Az egyiptomi teremtésmítoszokban a preexistens vizes káosz Nun istenben személyesíttetik meg és a sötétséggel kapcsolják össze, aki megszülte az őshegyet (más verziókban az ős-lótuszvirágot, vagy a mennyei tehenet). A görög hagyományokban az univerzum végső forrása – forrástól függően – néha Ókeanosz (a földet körülvevő folyó), Éjszaka, vagy víz.
A fentiekhez adhatjuk még a bibliai Teremtés könyvének (1Móz) a beszámolóját, amely azzal kezdődik, hogy Isten elválasztja és korlátok közé szorítja a vizeket – nem pedig teremti azt a semmiből. A Teremtés könyvének kezdő héber mondata legalább háromféle módon fordítható le:
- állításként, mely szerint a kozmosznak van egy abszolút kezdete (Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet);
- állításként, mely azt írja le, hogy milyen volt a világ állapota, amikor Isten elkezdte a teremtés folyamatát (Amikor kezdetkor Isten megteremtette az eget és a földet, a föld vad volt és alaktalan);
- háttérinformációként (Amikor kezdetkor Isten megteremtette az eget és a földet, lévén a föld vad és alaktalan, Isten azt mondta: Legyen fény!).
A középkor óta tudjuk, hogy szorosan vett nyelvi és exegetikai szempontok alapján a fenti lehetőségek közül az első változat nem lehet preferált fordítási változat. A mi társadalmunk az anyag eredetét kritikus fontosságúnak tartja, de az ókori kultúrákban nem ez volt a helyzet. Ebből eredően a Teremtés könyvének a szerzői a teremtésről úgy írtak, hogy Isten volt az elsődleges témájuk, aki azzal indítja el a kozmosz működését, hogy a dolgoknak szerepet és funkciót ad.
A keresztény teológusok közül sokan állítják (és sokszor így is fordítják), hogy a Zsid 11,3 is a creatio ex nihilo elvét közvetíti, pedig az tulajdonképpen azt mondja, hogy hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Szó sincs a »semmiről« és a »valamiről«.
Creatio ex nihilo – az anyag teremtése
A semmiből való teremtés – ellentétben a semmiből nem lesz semmi elvvel – azt a gondolatot fejezi ki, hogy az anyag nem örök, hanem Isten teremtette azt a kezdeti pillanatban.
A második században új kozmogónia született, amit Plotinusz dolgozott ki, mely szerint a világ Isten emanációja volt és mint ilyen egyúttal Isten része is. Az egyházatyák számára ez a szemléletmód visszataszító volt (mivel az isteni »emanáció« tulajdonképpen az isteni nemzőanyag kiáramlásának, vagyis egy isteni ejakuláció eufemizáló kifejezése) és egyre inkább érveltek Isten és az ő teremtésének az addigi elképzelésektől való jelentős eltérése mellett, illetve amellett, hogy Isten minden dolgot a semmiből teremtett a szavával. A semmiből való teremtés gondolatának első megfogalmazása egy II. századi műben található meg, melyet Antiochiai Theofilus írt Autocylushoz címmel. A III. század kezdetén a feszültség feloldódott és a creatio ex nihilo a keresztény teológia egyik alapvető tanítása lett. Antiochiai Theophilus az első Újszövetség utáni szerző, aki egyértelműen úgy érvel a semmiből való teremtés mellett ontológiai alapon, hogy az szemben áll Platón és Lucretius filozófiájával, akik egyértelműen a preexistens anyagot állították.
A másik jelentős keresztény filozófus ebben a témában Tatianos volt. A görög filozófia Melissos óta előfeltételként állította az örök és rendezetlen anyag (chaos) létezését, mivel lehetetlen, hogy a semmiből bármi is létrejöjjön. Monoteista szemszögből Isten az egyetlen oka a világ teremtésének. A tér és az idő is csak az Istenen kívüli valóság megteremtésével jöhet létre. Mivel Isten abszolút időn kívüli, tehát mindenféle időtartam nélkül létezik, ill. él. Ebből eredően Istenről nem tudjuk azt kijelenteni, hogy ő a világ teremtése »előtt« létezett, »kizárólag« annyit mondhatunk, hogy ő a világ »nélkül« volt. A semmiből való teremtés által minden Istenen kívüli létező az Istentől való függés valós viszonyában áll, és lényegét tekintve viszonylagos (relatív) létező.
A modern korban bizonyos teológusok amellett érvelnek, hogy bár a Biblia explicite nem beszél a semmiből való teremtés gondolatáról, bizonyos szakaszok sugallják vagy implikálják azt. Mások szerint azért érvényes ez az elv, mert sokáig sokan vallották. Megint mások a Big Bang (ősrobbanás) elméletet körülvevő modern kozmológiai elméletek miatt tartják érvényesnek. Vannak, akik megvizsgálják a semmiből való teremtés alternatíváit is, miszerint Isten önmagából, illetve Krisztusból teremtett, de úgy tűnik, hogy ez is csak azt a koncepciót rejti magában, hogy a világ többé-kevésbé azonos Istennel, vagy hogy Isten preexistens anyagból teremtett, aminek legalábbis van bibliai alapja. Ez viszont azt foglalja magában, hogy a világ a saját létezésében nem függ Istentől.
Metafizika
A kozmológiai érv és a Kalam kozmológiai argumentum
A semmiből való teremtés elvét támogató egyik legfőbb érv a kozmológiai argumentum, amely vázlatosan a következő:
- Minden, aminek a létezésének van kezdete, van oka.
- Az univerzum létezésének van kezdete.
- Tehát az univerzumnak van legalább egy oka.
Az első okkal kapcsolatos érv kiterjesztése a Kalamból (a középkori iszlám skolasztika, amely Al-Ghazalitól, a XI. századi perzsa muszlim filozófustól eredeztethető) eredő kozmológiai érv, amelynek szintén szüksége van a semmiből való teremtés elvére:
- Minden, aminek a létezésének van kezdete, oka van.
- Az univerzum létezésének van kezdete.
- Tehát az univerzumnak van legalább egy oka.
- Ha az univerzumnak van oka, akkor létezik az ok nélküli személyes teremtő, aki az univerzum nélkül kezdet nélküli, változás nélküli, nem anyagi, időtlen, tér nélküli és végtelen hatalommal bír.
- Tehát a világegyetem ok nélküli személyes teremtője létezik, aki az univerzum nélkül kezdet nélküli, változás nélküli, nem anyagi, időtlen, tér nélküli és végtelen hatalommal bír.
A zsidó filozófia
A teológusok és a vallásfilozófusok kiemelik, hogy a zsidó filozófiában a Kr.e. I. századtól (vagy korábbról) kifejezetten megjelenik a semmiből való teremtés elve – függően attól, hogy mikorra datáljuk a Makkabeusok második könyvét (2Makk 7,28). Mások amellett érvelnek, hogy ez a meggyőződés nem lehet a Makkabeusok könyveinek eredetileg a része.
Az első században alexandriai Philón – hellenizált zsidó filozófus – leteszi a creatio ex nihilo elvének alapjait, bár nem minden esetben képes megőrizni koncepcionális konzisztenciáját azzal. Elutasítja az univerzum örökkévalóságának görög eszméjét és fenntartja, hogy az időt is maga Isten teremtette. Más helyeken amellett érvel, hogy Isten mellett jelen volt a preexistens anyag is. Más tudósok, mint például Harry Austryn Wolfson, másként látják Philo gondolatainak az értelmezését és amellett érvelnek, hogy az ún. preexistens anyag is teremtetett.
Saadia Gaon a Kr.u. X. században vezette be a zsidó Biblia olvasásába a semmiből való teremtés alkalmazását. Az ő művének a címe: Hitek és vélemények könyve. Ebben a könyvében egy lényegesen csodálatosabb és omnipotensebb (ha egyáltalán fokozható a mindenhatóság) Istent képzel el, mint a rabbiké, azon zsidó tanítóké, akik addig a judaizmusban domináltak, akiknek az Istene a preexistens anyagból teremtette a világot. Manapság a zsidók – a keresztényekhez hasonlóan – hajlanak a creatio ex nihilo elvében való hitre, bár néhány zsidó tudós elismeri, hogy a Gen 1,1 ismeri a preexistens anyagot, amely Isten beszéde nyomán ölt formát.
Az Iszlám
Az Iszlám osztja a kereszténység és a judaizmus azon nézetét, hogy Isten az első ok és az abszolút teremtő, tehát a világot nem preexistens anyagból teremtette.
Az Iszlámban a Korán egyértelműen állítja, hogy Isten a vízből teremtette az egeket és a földet (ld. a Korán 11. szúra 7. ajat).
Összegzés
Megállapítható, hogy az Ex nihilo nihil fit – semmiből nem lesz semmi – elve lényegesen régebbi elképzelése az emberiségnek, mint a Creatio ex nihilo – semmiből való teremtés – értelmezési elve. Ez utóbbi inkább egy fajta viszolygásból fakadóan állt elő. Különleges szempontként jelenik meg az is, hogy a semmi tudományos megjelenése is a Kr.u. VII-VIII. század tájára tehető, amikor az iszlám által művelt matematikában megjelent a nulla fogalma, és ez csak lényegesen később jelent meg Európában a velencei kereskedők hatására az arab számokkal együtt.
A két elv, szemlélet- és értelmezésmód tulajdonképpen – bár vallási eredetű –, de a kereszténységben legalábbis egyelőre egyenlő legitimitásúnak tekinthető. Ezt támasztja alá az is, hogy egyik sem lett dogma szintjére emelve, hanem megmaradt a filozófiai logika, ontológia és a bibliai hermeneutika, ezek következtében pedig a rendszeres teológiai magyarázatok területén. Vagyis nem közvetlen bibliai kijelentés, illetve a Szentírás első mondata és más, a teremtéssel kapcsolatos bibliai locusok is mintha inkább az Ex nihilo nihil fit elvét preferálnák.
További, e témához kapcsolódó cikkeink:
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?