A BIBLIA SZÖVEGE ÉS A BIBLAIKRITIKA – 3. rész

Szerző: Alexander Achilles Fischer

A cikk eredetije: https://www.die-bibel.de/ressourcen/wibilex/altes-testament/bibeltext-textkritik-at

Fordította: Halász Zsolt

3. A héber Biblia korai szövegtörténete

3.1. A Holt-tengeri tekercsek

A 20. századig a középkori kéziratok és kódexek voltak a héber Biblia legfontosabb szövegtanúi, bár ezeket több mint ezer év választotta el az Ószövetség könyveinek eredetijeitől. Viszont a qumráni barlangokban és a Holt-tenger többi lelőhelyén talált szövegek felfedezésével a helyzet alapvetően változott meg. Bibliai tekercsek találhatók Kr. e. 3. századtól az Kr. u. 1. századig, amelyek betekintést nyújtanak a szöveg korai történetébe.

3.1.1. Jelölés

Minden Júdeai sivatagból származó irattekercs egy adott rendszer szerint van megjelölve: a barlang száma, a felfedezés helye (Q = Qumrán, Hev = Nahal Hever, Mas = Massada, Mur = Wadi Murabba’at), a bibliai szöveg (Gen = Teremtés (1Móz) könyve stb., XII = A Tizenkét Próféta könyve), egy adott könyv kéziratainak megkülönböztetése a, b, c. További jelölések járulhatnak ehhez (pap = papirusztöredék, palaeo = óhéber írásmód, LXX = Septuaginta, tg = Targum, p = Pescher, RP = Reworked Pentateuch, átdolgozott Pentateuchus). Ezek alapján a 4QpalaeoExm jelentése: a Kivonulás könyvének „m” kézirata óhéber írással, Qumrán 4. sz. barlangból. Ezen a rendszeren felül a qumrani kéziratok és kézirattöredékek egyedi számozást kaptak, hogy még a legkisebb töredékeket is gyorsabban lehessen a szöveges kiadásokban megtalálni, numerikus rendben: 4QpalaeoExm = 4Q22 (lásd a Fischer-féle áttekintést, 79. oldal, 6. ábra).

3.1.2. Állomány

A qumrani kéziratok között mintegy 200 bibliai kézirat található. Eszter könyvét leszámítva minden héber bibliai könyv képviselve van. A leggyakrabban azok a zsoltártekercsek (36 példány) vannak dokumentálva, amelyek közül néhány eltér a bibliai Zsoltárok könyvétől sorrendben és kiválasztásban, és ezért külön liturgikus gyűjteményként kezelhető (vagy ez azt is mutatja, hogy a zsoltárok sorrendje még mindig ingadozhat, legalábbis  egyes részek tekintetében). A zsoltárokat követi a Deuteronomium (30) és az Ézsaiás könyve (21), továbbá a Pentateuchos Genezis (19-20), Exodus (17), Leviticus (13) és Numeri (7) könyve. Az Ezsdrás–Nehémiás és a Krónikák könyve csak egy-egy példánnyal képviseltetik. A deuterokanonikus könyvek közül csak Tóbiás, Baruch és Sirák fia van jelen. Ehhez járulnak a bibliai szövegek folyamatos kommentárjai. Ezek bibliai idézetekből és azok magyarázatából állnak. A qumran tekercsek között körülbelül 30 Pesarim található, amelyeket főként a próféták könyveihez íródtak (lásd az 1QpHab szövegét és fordítását a Lohse, 227–243.). Ezek esetében szövegkritikai szempontból olyan szintén fontos szövegsorozatról van szó, amelyeket „Rewriten Biblical Compositions”-nak (= „újraírt bibliai kompozíciók”) neveznek a tudományban. Ezek az ismert bibliai szövegek parafrázisai. Némelyik felismerhetően követi az alapvető bibliai szöveget, amelyet értelmeznek és ki is egészítenek (pl. 4QRPa-e = 4Q158, 4Q364-367). Mások távolabb kerülnek a bibliai hivatkozási szövegektől, így csak a hasonló anyag kezelése közös bennük.

A körülbelül 200 db bibliai kézirat összessége nem téveszthet meg bennünket abban a tekintetben, hogy alig több mint 20 tekercs maradt fenn teljes egészében. Sok kézirat csak töredékes, némelyik csak néhány bibliai verset tartalmaz. Minden bibliai kézirat részletesen le van írva A Holt-tengeri szövegleleltek kézikönyvében, melyben információkat találhatunk a bennük található szövegrészekről. A függelékben található a bibliai szakaszok mutatója, amely segítségével meghatározható, hogy mely bibliai szövegeket bizonylatolják a qumráni kéziratok (Lange 2009, 533–559.).

3.1.3. Kor

A qumráni kéziratok többsége a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 1. század közötti időszakból származik. Számos kézirat ebből az időszakból egy különleges írásmódot (qumráni írástípus) mutat, amely utalhat az ókori Qumrán település felirataira. Ugyanakkor vannak olyan bibliai kéziratok is, amelyek Kr. e. 3. századból származnak. Ezért Qumrán település megalapítása előtt kellett létrejönniük. Hogy ezek honnan származnak – egyesek a jeruzsálemi templom könyvtárára gondolnak – és hogy hogyan kerültek Qumránba, már nem tudni. A külső szövegkritika és ezzel a szövegtanúk értékelése szempontjából fontos egy kézirat kora, de ez még nem számít döntő kritériumnak. Ez azért van, mert egy régi kéziratot esetleg gondatlanul vagy helytelenül készítettek el, míg egy fiatalabb kézirat (egy régebbi, megbízható kézirat másolataként) talán jobb szöveget őrizhetett meg.

A legrégebbi qumráni tekercsek az Kr. e. 3. század közepéről származnak: 4QEx–Levf (4Q17), 4QpalaeoDtns (4Q46) és 4QSamb (4Q52). Még a 3. századba vagy már a Kr. e. 2. századba tartozhatnak a következők: 6QpalaeoGen (6Q1), 6QpalaeoLev (6Q2), 4QExd (4Q15); 4QDtna (4Q28); 4QJera (4Q70); 4QJerb (4Q71); 4QPsa (4Q83); 4QpalaeoJobc (4Q101); 4QQoha (4Q109). A legrégebbi görög kézirat a Kr. e. 2. század elejéről vagy közepéről származik: 4QLXXDtn (4Q122).

3.2. A kéziratok osztályozása

Nem sokkal a qumráni kéziratok felfedezése és első vizsgálata után derült ki, hogy ezek a leletek ragyogóan megerősítik „a” bibliai szöveg hagyományát. Viszont az állítás ebben az általánosságban nem helyes. Először is, csak egy fontos fő forrásáramlat lett a szöveghagyományban megerősítve, nevezetesen a masszoréta szöveghagyomány. Másodszor, az állítás a qumránban talált bibliai kéziratok éppencsak 50%-án alapul. A megtalált állomány másik fele viszont olyan olvasatok bizonyítékát jelenti, amelyek jelentősen eltértek a masszoréta szövegtől vagy korábban éppenséggel ismeretlenek voltak. A qumráni kutatások kezdetén azonban a szöveghagyomány ezen a felét nagyrészt elhanyagolták, különösen azért, mert a többi kéziratot még nem vizsgálták és nem jelentek meg. Ma már áttekinthetők az egész szöveggel kapcsolatos eredmények és felmerülhet a kérdés, hogy miért tér el annyi olvasmány a masszoréta szövegtől ebben a korai szövegtörténeti szakaszban, és ezek az eltérések mivel megmagyarázhatók. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a szöveghagyomány a Kr. u. 2. századig még képlékeny volt, és ezen időszak előtt nem számíthatunk rögzített, változatlan szövegre.

Fontos lépés a korai szövegtörténet új átfogó képe felé a Holt-tenger környékén talált összes bibliai kézirat osztályozása. Ezek alapján négy olyan kéziratcsoport írható le, amelyek mindegyike egy adott szöveghagyományt képvisel. A csoportfelosztás azon alapul, mennyire állnak közel a későbbi szövegtanúk csoportjaihoz: Masszoréta szöveg (M vagy MT), Szamaritánus (Smr), Septuaginta (G vagy LXX). Az áttekintés a következő vázlatos rendszert eredményezi, amelyben 128 bibliai kézirat osztályozható (ld. Tov 2002, 153.): (1) a kéziratok mintegy 50%-a közel áll a későbbi masszorétikus mássalhangzós szöveghez, és a pre-masszoréta szövegcsoportot alkotja; (2) a kéziratok 5%-a olyan olvasmányokat tartalmaz, amelyek a Szamaritánus Pentateuchosban is megtalálhatók, így a szamaritánusok előtti szövegek csoportjába tartoznak; (3) kéziratok 5%-ának olyan olvasatai vannak, amelyek G és M ellen együtt dolgoznak, amelyeket a Septuaginta fordítása egyes könyveinek héber szövegeinek is tekinthetjük; (4) a fennmaradó 40%-nyi kézirat számos független és ismeretlen olvasatot kínál, és nem lehet a fent nevezett három szöveghagyományhoz hozzárendelni. Ez a csoport tehát azokat a kéziratokat foglalja magába, amelyek részben független szöveget, részben pedig az iratelőzmények szabad kezelését mutatják.

Hogy mennyire nehéz egyértelmű osztályozást készíteni, azt az Ézsaiás tekercs mutatja 1QJesa kiemelkedő példája. Kezdetben a pre-masszoréta csoportba sorolták M-hez közelállóként. Azonban egy közelebbi vizsgálat számos változatot mutatott, melyek nemcsak a nyelvi sajátosságokon, hanem egy aktualizáló tendencián is alapulnak. Úgy tűnik, hogy a leíró nemcsak másolóként tevékenykedett, hanem olyan írnokként is, aki esetről esetre érdeklődött a pre-massszoréta szöveg interpretatív megjelenítése iránt is (Steck 1998, 18).

3.2.1. A pre-masszoréta szövegcsoport

Ehhez a csoporthoz tartozó kéziratok közel állnak a masszoréta mássalhangzós szöveghez, amely a Kr. u. 2. század körül a zsidóság szabványos szövegévé vált. Elképzelhető, hogy ezeket a kéziratokat a templom hatókörében készítették és gondozták. A későbbi szabványos szöveggel való nagy arányú egyezésen túl ezek a szövegek meglepően sok az M-től való kisebb és apróbb eltérést is tartalmaznak, főként helyesírás tekintetében. Időnként azonban a mondatszerkezetben és a szóválasztásban is eltérnek anélkül, hogy ez komolyabb jelentéskülönbséget mutatna az M-hez képest. Így világos, hogy a masszoréta szöveghagyomány ebben a szakaszban még némileg képlékeny, és a későbbi szabványos szöveget az egységesítési folyamat eredményének kell tekintenünk. Egyik pre-masszoréta kézirat sem tartalmazta az adott bibliai könyv szövegét oly módon, ahogy azt akkoriban a masszoréta mássalhangzós szövegben írták le, és azokat a masszoreták átvették. Érdekesség, hogy a pre-masszoréta szövegcsoport szinte az összes óhéber írással írt kéziratot is magában foglalja (kivéve a 4QpalaeoExm = 4Q22-t). Mindösszesen 57 qumráni kézirat tartozik a pre-masszoréta szövegcsoporthoz. Qumránon kívül olyan bibliai kéziratok is ide sorolhatók, amelyek a heródesi Massada erődjéből származnak, és körülbelül a Kr. u. 66–74 közötti időszakra datálhatók.

A legújabb kutatások azt javasolják, hogy a pre-masszoréta szövegcsoportot további felosztásnak kellene alávetni, nevezetesen olyan kéziratokra, amelyek csak kevéssé térnek el M-től (pre-masszoréta), illetve azon kéziratokra, amelyek M-hez csak közel állnak (szemi-masszoréta). A határkijelölést statisztikailag kell elvégezni az M-től való eltérés kevesebb, mint 2%-ára, illetve több mint 2%-ára. Ezután a felosztás után már csak 7 és 8 pre-masszoréta kézirat marad. (a Lange-féle felosztásban 2009, 16. oldal áttekintésében a 4QGenb nem szerepelt.) Ez a differenciálás azonban a szövegkritika szempontjából nem célravezető, mivel még azok a kis és apróbb eltérések is bekerülnek a statisztikákba, melyeket M variánsaként értelmezhetjük, így megfelelnek a fent említett pre-masszoréta szövegcsoport karakterizálásának. A „szemi-masszoréta” kifejezés azért is problémás, mert azt a félreértést okozhatja, hogy ennek a csoportnak a kéziratai csak a masszoréta mássalhangzós szöveg olvasatának a felét igazolják. De ez nem így van.

3.2.2. A pre-szamaritánus szövegek csoportja

Ennek a csoportnak a kéziratai hasonlóságokat mutatnak a későbbi szamaritánus Pentateuchosszal (Samaritanus, Smr). Ugyanakkor még nem tartalmazzák azokat a tipikus szamaritánus értelmezéseket, amelyeket a szamaritánus közösségnek a zsidóságtól való elkülönülésével lehet magyarázni. (A szakadás összefüggésbe hozható a Garizim szentélyének elpusztításával és Sikem I. Iohannes Hyrcanos [lásd: Hasmoneusok] általi Kr. e. 110 körüli meghódításával.) Például hiányzik a Dekalógus azon parancsolata, amely a Samaritanusban a tizedik parancsolatnak számít, és parancsba foglalja egy szentélynek a Garizim-hegyen való építését (Dexinger, 111–133.). A Smr előtti szövegek tehát azt az időszakot mutatják, amelyben a szamaritánus kultuszi közösség még jelentős mértékben nem avatkozott be a hagyományba. A pre-masszoréta szöveghagyományhoz képest meglévő különbségek tehát más szinten vannak: a Smr előtti kéziratok egyértelműen hajlanak a nyelvi egyszerűsítésre, másrészt pedig a tartalom harmonizációjára. Például különféle változtatásokkal és javításokkal igyekeznek közelebb hozni a az üdvtörténet bemutatását a Deuteronomiuban, szorosabban kapcsolódva a kivonulás elbeszéléséhez, így kompenzálva a Pentateuchos teljes szövegében meglévő esetleges ellentmondásokat. Meglepő módon kiderült, hogy a Kr. e. 2. században más szövegtanúk is léteztek, melyek bár nem tartoznak a pre-szamaritánus csoportba, de ahhoz hasonlóan megpróbálták a nyelvezetet leegyszerűsíteni és a feszültségeket kiegyenlíteni (ld. 4QRPa-e). Emiatt számolhatunk azzal a lehetőséggel is, hogy a garizimi közösség már a szamaritánus-zsidó szakadás előtt is ilyen harmonizáló Pentateuchos szövegekhez nyúlt vissza, és ebből alkotott egy alapszöveget, amelyből később a szamaritánus Pentateuchos is kialakult. Mindent összevetve, a pre-szamaritánus szöveghagyomány egyedülálló módon világít rá a Samaritanus őstörténetére, és két dolgot tár fel. Először is, az alapszöveg egy olyan szöveghagyományon alapul, amely független a pre-masszoréta szövegcsoporttól. Másodszor, a zsidó masszoréta szövegtől való eltérések többsége nem későbbi javításokkal, hanem az Kr. e. 2. században alkalmazott másolói gyakorlat sajátosságaival magyarázható, ami a bibliai szöveget azonnal érthető módon, jelentős ellentmondások nélkül akarta közvetíteni. A pre-szamaritánus szövegek csoportja 5 kéziratot tartalmaz: 4QpaläoExm (4Q22), 4QEx-Levf (4Q17), 4QLevd (4Q26), 4QNumb (4Q27), 4QDtnn (4Q41).

3.2.3. A Septuaginta eredeti szövegei

Ennek a csoportnak a kéziratai kiemelkedő jelentőséggel bírnak a korai szövegtörténet szempontjából, mivel hosszú ideig tartó vitát oldanak meg. A qumráni leletek előtt nem lehetett tisztázni, hogy a görög hagyomány esetében, amely egyes esetekben jelentősen eltért a masszoréta szövegtől – például a Jeremiás könyvében vagy a Sámuel könyvében – az eltérésekért a fordítókat lehet-e hibáztatni, vagy héber eredeti szövegeken alapulnak-e, amelyek eltértek a masszoréta szöveghagyománytól. A helyzet ez utóbbi. Ez azt jelenti, hogy a Septuaginta szövegei valójában egy független, korai héber szövegváltozathoz vezethetők vissza. Sámuel könyvei esetében a görög változat még megbízhatóbbnak tűnik, mint a részben rosszul megőrzött masszoréta szöveg (ld. 4QSamb = 4Q52). Sajnos ilyen, a Septuagintához közeli héber szövegek csak korlátozott mértékben találhatók Qumránban, így ennek a szövegcsoportnak a Septuagintával való kapcsolatát csak korlátozott mértékben lehet kutatni. Eddig egyetlen olyan héber kéziratot sem találtak, amely a Septuaginta fordítás előszövegeként egyértelműen azonosítható lenne. Ez azonban nem meglepő. A görög Biblia fordítása könyvről könyvre történt, egyetlen kéziratból (példányból), így szerencsés véletlen lett volna, ha egy ilyen kéziratot megőriztek volna. Két következtetés vonható le az eredményekből: (1) a Septuaginta szövegtanúként a feltételezett héber alapszövegek miatt rendelkezik nagyobb hitelességgel. (2) valószínű, hogy ebben a korai szövegkiadási szakaszban nemcsak egy, hanem több különböző bibliai szövegváltozat létezett. A Septuaginta alapszövegei közé tartozik a 4QExb (4Q13), 4QLevd (4Q26), 4QDtnq (4Q44), 4QSamb (4Q52), 4QJerb (4Q71), és korlátozott mértékben a 4QSama (4Q51), 4QJerd (4Q72a).

3.2.4. Szabad és független szövegek

Bizonyos értelemben ehhez a csoporthoz tartoznak azok a kéziratok, amelyeket nem lehet egyértelműen a már leírt három zsidó szöveghagyomány egyikébe sem sorolni, és amelyek másolói-szerkesztői az alapszövegekhez való szabadabb megközelítést alkalmaztak. Jellemző rájuk egyrészt a masszoréta szöveg, a Samaritanus vagy a Septuaginta eredeti szövegeinek olvasatával kapcsolatos váltakozó tanúság, és mindez különösebb felismerhető ok nélkül. (2) Számos független és ismeretlen olvasatot tartalmaznak. Ez utóbbi jellemző ezt a csoportot a szövegkritika szempontjából két szempontból teszi különösen fontossá. Először is, valóban megőrződhedtek bennük régebbi vagy eredeti olvasatok. Másodszor, különféle bibliai könyvek szövegváltozatait ismerik, és így szemben állnak – legalábbis a pre-masszoréta szövegtörténet esetében, azaz a szövegfejlődés korai szakaszában (!) – a szentírási hagyomány háromrészű áramlatának (M, Smr, G) elméletével. Az egyes szövegek esetében azonban nehéz eldönteni, hogy az eltérések fiktív változatokat vagy régebbi értelmezéseket tükröznek-e. Emellett az a nehézség is fennáll, hogy ezek közül sok szöveg úgynevezett „vulgáris szöveg”. Ezek „nem hivatalos” szövegek, amelyek széles körben terjedtek el, és amelyek másolói a szövegen sok változtatást és javítást engedtek meg maguknak. Ezeknek a szabad, független szövegeknek a qumráni barlangokban való elhelyezése végül a szövegváltozatok lezárását jelentette, vagyis ezek már nem befolyásolhatták a szövegek további fejlődését.

3.3. Korai szövegtörténet egy modellje

A bibliai kéziratok fenti osztályozása azt mutatja, hogy a három ismert szöveghagyomány (M, Smr, G) nem a szövegtörténet kezdetén áll, hanem olyan fejlődés eredményeként jelennek meg, amely képes volt szabványosítani szövegformáikat a megfelelő hagyomány áramlatain belül. A qumráni leletek rámutattak, hogy a masszoréta mássalhangzós szöveg is olyan szöveg, amelyet már a Kr. u. 2. században egységesítettek és véglegesen szabványosítottak. A Második Templom elpusztítása után a hagyományozók láthatóan igyekeztek csökkenteni a helyesírási eltérések és szövegváltozatok számát. Ennek bizonyítékaként a Murabba’atban megtalált Tizenkét Próféta-tekercs (MurXII) említhető, amely a Kr. u. 2. századból származik, és szinte teljes egészében tükrözi a középkori mássalhangzós szöveget. Ezzel szemben a korai pre-masszoréta szövegek még mindig viszonylag sok különbséget mutatnak egymás között, amelyek általában különböző helyesírásokra korlátozódnak, és – tartalmi eltérések esetén – egyes szavakra vagy kifejezésekre korlátozódnak.

A korai szövegtörténet és a különböző szövegváltozatok változatossága esetén tehát a következő eredetmodell feltételezhető (ld. Tov 1997, 133–135.; Fischer, 86–89., 8. ábrával): Minden bibliai könyvhöz, valamint minden szövegkorpuszhoz (pl. Tóra, a Tizenkét Próféta könyve) megjelenik egy termékeny szövegalakítási fázis, amely magában foglalja a szöveg összerakását, szerkesztését, továbbírását és aktualizálását. Ez a szakasz azonban nem hirtelen ér véget, csak fokozatosan éri el teljességét. Ezért a kiadás során várható, hogy a hagyományozás időszaka a Kr. e. 4. és 2. század közötti periódussal számolhatunk, amikor egy adott bibliai könyv vagy szövegkorpusz leírt példányok formájában jelenik meg, bár végleges formáját még nem érte el. Így az ilyen másolatok megsokszorozzák a szövegváltozatokat, ahogy azt a Holt-tenger mellől származó kéziratleletek is bizonyítják. Ennek következtében a korai vagy pre-masszoréta szövegtörténet szempontjából egy adott bibliai könyvnek vagy szövegkorpusznak nincs egyetlen „eredeti szövege”, hanem „eredeti szövegek” vagy kiadások egy bizonyos tartományban, amelyek a hagyományozás területén keletkeztek. Másképp fogalmazva: a produktív szövegnövekedés szakasza csak lassan áll meg, miközben az írott hagyomány szakasza már elkezdődött, és ez számos szövegvariánst eredményez. Mindenesetre a független szövegek csoportjához tartozó szövegtanúk, amelyek a Qumránban és környékén található bibliai kéziratok mintegy 40%-át teszik ki, ebbe az irányba mutatnak. A felvázolt fejlődés kezdetben még áttekinthető volt, és ezért nem jelentett problémát. Ugyanakkor ez a bibliai iratok további hagyományozása, megőrzése és felhasználása szempontjából sem kívánatos, sem célszerű nem volt, mivel a példányokat nem lehetett visszavonni, miután forgalomba kerültek. Ezért egyre inkább meg kellett fékezni a szöveghagyomány diffúzzá válását. Ezért a felelősök a hagyományozók azon csoportjai, azaz a kultuszközösségek azon másolói voltak, akik szöveghagyományaikhoz ragaszkodtak. Ez a fontos közbenső szakasz a korai szövegtörténet szempontjából jelenti azt az előfeltételt, amelyben az egységes héber, szamaritánus és görög bibliai szöveg kialakulhatott. Durva leegyszerűsítésként ez azt jelenti, hogy a ma elérhető masszoréta szöveg nem egyenlő az úgynevezett „eredeti szöveggel”. Inkább egy szabványosítási folyamat eredményének mondhatjuk, amelyet a rabbinikus hagyományok hoztak létre, és amely a Kr. u. 2. század táján tett szert mértékadó tekintélyre. A szövegkritika szempontjából ez azt jelenti, hogy a masszoréta szöveget nem kell másként kezelni, mint a többi szövegtanút, amikor egy olyan régebbi, megbízható szöveg helyreállításáról van szó, amely a termékeny szövegalakítás szakaszának végéhez közeledő, és adott esetben korai kiadásként (archetypal text = archetípusos szövegként) is létezhet.

(folytatás következik)

Irodalomjegyzék

1. Lexikonbejegyzés

  • Theologische Realenzyklopädie, Berlin / New York 1977-2004
  • Religion in Geschichte und Gegenwart, 4. Aufl., Tübingen 1998-2007

2. Tudományos szövegkiadások

  • Biblia Hebraica Stuttgartensia (= BHS), hg. v. K. Elliger / W. Rudolph, Stuttgart 1967-1977, 5. verbesserte Ausgabe Stuttgart 1997.
  • The Hebrew University Bible (= HUB): M.H. Goshen-Gottstein (Hg.), The Book of Isaiah, Jerusalem 1995; C. Rabin / S. Talmon / E. Tov (Hg.), The Book of Jeremiah, Jerusalem 1997; M. Goshen-Gottstein / S. Talmon (Hg.), The Book of Ezekiel, Jerusalem 2004.
  • Biblia Hebraica Quinta (= BHQ), hg. v. A. Schenker u.a., Stuttgart 2004ff.
  • The Hebrew Bible. A Critical Edition (= HBCE): V. Fox, Proverbs. An Eclectic Edition with Introduction and Textual Commentary (Bd. 1), Atlanta, Georgia 2015.

3. Bevezetések a szövegkritikába

  • Barthélemy, D., Studies in the Text of the Old Testament. An Introduction to the Hebrew Old Testament Text Project, Textual Criticism and the Translator Vol. 3, Winona Lake, Indiana 2012.
  • Brotzman, E.R. / Tully, E.J., Old Testament Textual Criticism. A Practical Introduction, 2. Aufl. Grand Rapids, Michigan 2016.
  • Fischer, A.A., Der Text des Alten Testaments. Neubearbeitung der Einführung in die Biblia Hebraica von Ernst Würthwein, Stuttgart 2009.
  • Tov, E., Der Text der Hebräischen Bibel. Handbuch der Textkritik, Stuttgart / Berlin / Köln 1997.
  • Tov, E., Textual Criticism of the Hebrew Bible. Third Edition, Revised and Expanded, Minneapolis 2012.

4. További szakirodalom

  • McCarthy, C., The Tiqqune Sopherim and Other Theological Corrections in the Masoretic Text of the Old Testament (OBO 36), Freiburg (Schweiz) / Göttingen 1981.
  • Delitzsch, F., Die Lese- und Schreibfehler im Alten Testament, Berlin / Leipzig 1920.
  • Dexinger, F., Das Garizimgebot im Dekalog der Samaritaner, in: G. Braulik (Hg.), Studien zum Pentateuch (FS W. Kornfeld), Wien / Freiburg / Basel 1977, 111-133.
  • Freedman, D.N. / Beck, A.B. / Sanders, J.A. (Hgg.), The Leningrad Codex. A Facsimile Edition, Grand Rapids, Michigan 1998.
  • Haug, H., Zur abweichenden Kapitel- und Verszählung im Alten Testament. Ein Fund aus der Hinterlassenschaft von Eberhard Nestle, ZAW 113 (2001), 618-623.
  • Hendel, R., The Oxford Hebrew Bible. Prologue to a New Critical Edition, VT 58 (2008), 324-351.
  • Jepsen, A., Von den Aufgaben der alttestamentlichen Textkritik, in: Congress Volume Bonn 1962 (VT.S 9), Leiden 1963, 332-341.
  • Lange, A., Handbuch der Textfunde vom Toten Meer, Bd. 1: Die Handschriften biblischer Bücher von Qumran und den anderen Fundorten, Tübingen 2009.
  • Meyer, R., Hebräische Grammatik, Berlin / New York 1992.
  • Orlinsky, H.M., The Origin of the Kethib-Qere System. A New Approach, in: Congress Volume Oxford 1959 (VT.S 7), Leiden 1960, 184-192.
  • Quast, U. (Hg.), Septuaginta. Vetus Testamentum Graecum, Bd. IV,3: Ruth, Göttingen 2006, 194-207 (Anhang I).
  • Schenker, A., Urtext, Kanon und antike Bibelausgaben, in: ders., Studien zu Propheten und Religionsgeschichte (SBA 36), Stuttgart 2003, 201-210.
  • Schenker, A., Art. Textkritik der Bibel. Altes Testament, in RGG 4. Aufl., Bd. 8, Tübingen 2005, 200-201.
  • Steck, O.H., Die erste Jesajarolle (1QIsa). Schreibweise als Leseanleitung für ein Prophetenbuch (SBS 173/1), Stuttgart 1998.
  • Steck, O.H., Exegese des Alten Testaments. Leitfaden der Methodik, 14. Aufl. Neukirchen-Vluyn 1999.
  • Tov, E., The Biblical Texts from the Judaean Desert – an Overview and Analysis of the Published Texts, in: ders. / E.D. Herbert (Hgg.), The Bible as Book. The Hebrew Bible and the Judaean Desert Discoveries, London 2002, 139-166 (wiederabgedruckt in: ders., Hebrew Bible, Greek Bible, and Qumran. Collected Essays (TSAJ 121), Tübingen 2008, 128-154).
  • van der Kooij, A., Art. Textgeschichte / Textkritik der Bibel, I. Altes Testament, in: TRE 33, Berlin u.a. 2002, 148-155.
  • Williamson, H.G.M., Do we Need a New Bible? Reflections on the Proposed Oxford Hebrew Bible, Biblica 90 (2009), 153-175.
  • Wonneberger, R., Leitfaden zur Biblia Hebraica Stuttgartensia, 2. Aufl. Göttingen 1986.

5. Web-oldalak

Hozzászólás

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑