Ézsaiás könyve 47. rész

Ésa. 47,1–15. Babilónia bukása elkerülhetetlen.

Ez a fejezet művészi szépségű költemény. Babilónia bukásáról szól. Hasonló hozzá Ézs 13–14; Jer 50–51 is. Nem gúnydallal van dolgunk: a próféta nagyon is komolyan veszi Babilóniát, mint Isten eszközét. Inkább prófétai igehirdetésnek tekinthetjük ezt a fejezetet. A költemény nagy szemléletességgel és változatos eszközökkel: megszemélyesítéssel, kontrasztokkal, drámai megszólításokkal, imperativusokkal, egyben prófétai bátorsággal és éleslátással megírt, valódi jövendölés. Öt versszakból áll.
1–4. Az első versszak. Babilóniát, megszemélyesítve, nőalaknak ábrázolja. Szűznek azért mondja, mert még nem érte háborús pusztítás. Még úrnő, aki luxushoz szokott. De hamarosan le kell szállnia trónjáról, le kell vetnie a fátylát és uszályát, s a földön ülve kell hajtania a kézimalmot, mint rabnők tették, Ex 11:5. Nem ül többé luxushajóba, 43:14; hanem mezítláb gázol át a folyókon, 43:2.
Mindez a Seregek Urától jövő büntetés. Kérlelhetetlen az Úr. De nemcsak bosszút állni akar az Úr. A bosszúállás Izráel „megváltását” szolgálja, 41:14. A Babilóniát utolérő ítélet örömüzenet a foglyoknak.
5–7. A második versszak. Isten haragjának az okát mondja el. Babilónia embertelen volt, nem gyakorolt iragalmasságot, 49:25–26; 51:13.17; Ám 1:11; Mik 6:8; Mt 9:13; Jak 2:13. Különösen súlyos bűnnek számított az öregekkel szemben elkövetett kegyetlenség, Lev 19:32; Deut 28:50; JSir 5:12. Biblián kívüli dokumentumok is tanúsítják, hogy Babilóniában a foglyokkal hatalmas kőtömböket cipeltettek és hajcsárok kínozták őket. Igaz ugyan, hogy Isten maga szolgáltatta ki népét Babilóniának, de Babilónia túllépte hatáskörét. Deuteroésaiás itt prófétai tradíciók alapján áll, Ézs 10:5–19; Jer 12:7. Azonban a próféta nem öntudatlan eszköznek tartja Babilóniát, hanem látja felelősségét. Nem lett volna szabad Babilóniának elbizakodnia, hatalmát öröknek képzelnie. Meg kellett volna gondolnia, hogy az ő uralmának is vége lesz, hiszen nincs örök földi birodalom, csak Isten uralkodik örökké.
8–9. A harmadik versszak – az előző versszakban említett embertelenségen túl – az Isten ellen való lázadásban és gőgben látja Babilónia bűnét. Babilónia kimondta azt, amit csak Isten mondhat ki: „Csak én vagyok, kívülem nincs több!” 45:14.21; 46:9. Itt, Ézs 14:14-hez hasonlóan, Istent éri támadás. Az önistenítést Isten nem tűri el. Hirtelen, váratlanul közbelép. Nem menti meg Babilóniát nagy hadereje sem. Hiába bizakodott abban, hogy nem lesz „gyermektelen”, nem pusztulnak el fiai háborúban, és nem lesz „özvegy”, nem lesz magányos a népek között. Isten erősebb a legnagyobb haderőnél is, Jel 18:7–8.
10–12. A negyedik versszak Babilónia ősi bűnét: a varázslást említi. „Ifjúságától fogva” foglalkozott ezzel Babilónia. A varázslásnak, jövendölésnek és mágiának fejlett technikáját, „tudományát” tárják elénk a fennmaradt írásos emlékek. A varázslás a démonok haragjának kiengesztelésére, ártó hatásuk elhárítására, a démonok „elijesztésére” szolgált, 12. v. A vallásuk nagy része védekezés volt. De Isten ellen nem segít a varázslás sem, Num 23:23. Haragja utoléri azokat, akik ellene lázadnak és nem számolnak hatalmával, 10. v.
13–15. Az ötödik versszak a híres babilóniai csillagászatot is bűnnek mondja. Az ókorban ugyanis nem tisztán tudományos érdeklődéssel vizsgálták a csillagok járását, hanem azért, hogy ezen a módon az emberi sors uraivá legyenek. Az eget részekre osztották, s a csillagok járása alapján kalendáriumot készítettek a „jó” és a „rossz” napokról. A jó napokon szerencsével jár az emberek minden vállalkozása, de a rossz napokon nem szabad belefogni semmibe, mert úgyis rosszul végződik. Az ítélő Istennel szemben azonban ez sem segít, rajta ilyen módon nem lehet úrrá lenni. Hiszen a csillagok az ő teremtményei, hadvezérként parancsot ad nekik, 40:26! A csillagok nem önálló sorshatalmak. A bibliai teremtéstörténetnek is ez az egyik üzenete. – Az ítéletet súlyosbítja az is, hogy Babilóniát az emberek is cserbenhagyják bajában. Pars pro toto a kereskedőket említi a próféta. Mihelyt az érdekük nem köti őket Babilóniához, menekülnek, csak magukkal gondolnak.
Az öt versszak Babilónia bukásának először a célját, majd az okát mondja meg. A cél Isten népe „megváltása” (első versszak). Az ok az embertelenség (második versszak), égretörő hybris (harmadik versszak), varázslás (negyedik versszak), csillagjóslás (ötödik versszak). Mindez eredménytelen, Isten őrködik az emberiesség törvénye fölött, nem tűri a hybrist és nem fogad el emberi engesztelést („nem vagy képes a kapperáh-ra”, 11. v.). Bár itt az engesztelés közelebbről a csapás elhárítására vonatkozik, tágabb értelemben gondolni kell arra is, hogy az engesztelésnek Isten az alanya, a kegyelem Isten műve.

(szerző: Dr. Karasszon Dezső; forrás: Jubileumi Kommentár)