Az imádság NEM szolgálat

Prayer_hands-1024x682

A 2019-ben kiadott, Szabó Imre prédikációit, tanításait és jegyzeteit tartalmazó könyvben található Küldetésünkről c. tanulmányban vagy tanításban, a 297. oldalon a szerző az ApCsel 6,4-re hivatkozva azt állapítja meg, hogy “tehát az imádkozás is szolgálat – mégpedig az első helyen”. A kérdéses igevers a következőképpen hangzik a Károli-Biblia szövegében: mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában. A RÚF2014-ben ez a következőképpen jelenik meg:  mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett. A Szent István Társulat által kiadott Bibliában: mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat.

A magyar szöveg némi gyanakvást váltott ki bennem, mivel itt egy és-kapcsolatos kételemű felsorolással és egy genitivus-szerkezettel is dolgunk van. Első olvasatra valóban úgy tűnik, mintha a “szolgálat” szó egyaránt vonatkoznék az “imádkozás” és az “ige” szóra. Első lelkészem (Bereczki Sándor) egyszer elhangzott mondata, miszerint »minden lényegi hitbeli újszövetségi dolog a görög nyelvben dől el”, és későbbi teológiai tanulmányaim alapján éltem a gyanúperrel és utána néztem ezen az igevers görög verziójának az NTG28-ban, ahol ez  a következőképpen hangzik: ἡμεῖς δὲ τῇ προσευχῇ καὶ τῇ διακονίᾳ τοῦ λόγου προσκαρτερήσομεν. Ez alapján azt láthatjuk, hogy az és-kapcsolatú felsorolásban a τῇ προσευχῇ (az imádkozás) és a τῇ διακονίᾳ τοῦ λόγου (a szolgálata az igének) két külön entitást képvisel, vagyis a “szolgálat” nem »tulajdonolja« az “imádkozás”-t. Ennél fogva az apostolok esetében imádkozás cselekménye és az ige szolgálatának a cselekménye (vagyis a Krisztusról szóló igehirdetés) két külön tevékenység volt, és a Biblia szerint nem létezett/létezik az imádkozás mint szolgálat az Újszövetségben.

A fentiek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy az imádság egyetlen pillanatig sem olyan gyakorlati tevékenység, melyben teljesítendő erőkifejtés jelenik meg, vagyis nem egy fajta istentiszteleti vagy egyéni lelkiségi/kegyességi teljesítmény, amit magunkért, másokért, dolgokért, eseményekért “kell” elvégeznünk, és ennek fejében Isten majd teljesíti a kért dolgokat, ezzel mintegy jó arminiánus módjára kicsikarva Tőle a szükségleteink, akaratunk, kívánalmaink teljesítését. Az imádság tehát tisztán kommunikáció Istennel, melyben mindenkor elsősorban elismerjük Isten szuverenitását. Isten nem presszionálható, nem zsarolható, nem kényszeríthető. Ha akarja teljesíti a kéréseinket, ha nem akarja, akkor nem teljesíti, sőt el is vehet: Az Úr adta, az Úr elvette – áldassék az Ő neve (Jób 1,21).

Most lehetne azzal érvelni, hogy általában minden istentiszteleti szolgálatban van imádság, tehát akkor az imádság is szolgálat. Ezzel viszont az a gond, hogy bár az istentisztelet egésze a szolgálat, az nem jelenti azt, hogy minden egyes eleme szolgálat – legyen szó akár ószövetségi áldozati jellegű, akár újszövetségi istentiszteletről. Vagyis az istentiszteleti szolgálat nem kis »szolgálatocskák« meghatározott sorából áll. A másik nagy tévedési terület az ún. közbenjáró imádság lehet, ami szintén nem szolgálat, hanem pusztán másokért (betegségük, nehéz helyzetük, elkárhozott állapotuk stb. okán) elmondott imádság(ok)ról, kérésekről van szó, melyeket Isten meghall, de a döntés joga az Ő oldalán van.

Ez is arra int bennünket, hogy ne képzeljük azt, hogy hosszú, “sokbeszédű” imádkozással, vagy bármilyen más cselekménnyel bármire is rávehetjük Istent saját vagy mások üdvössége kimunkálásában, hiszen Isten sem kényszerít bennünket semmire, illetve – ami a legfontosabb – Ő már megtette azt, ami teljes egészében szükséges és elégséges volt az ember üdvösségéhez. Ehhez mi magunk hozzátenni nem tudunk.

A fenti írásom nem Szabó Imre személyének, szolgálatának az elhiteltelenítését hivatott szolgálni, hanem egészen egyszerűen az a célja, hogy mindent megvizsgáljatok. Szabó Imre személyét és szolgálatát nagyra becsülöm és csak ajánlani tudom mindenkinek a PRÉDIKÁCIÓK, TANÍTÁSOK, JEGYZETEK c. gyűjteményes munkát, amelyben a kiadó Szabó Sándor komoly megalapozottságú szövegeket adott közre.

Mindenesetre teológusok, igehirdetők, lelkészek számára nagy tanulság, hogy

EXEGETÁLNI EREDETI SZÖVEGBŐL KELL!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s