János evangéliumának prológusa (Jn 1,1-18)

1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 2Ő kezdetben Istennél volt. 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 6Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. 9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. (RÚFO 2014)

janos1-1

A Prológusban János Jézust örök, préegzisztens [a teremtés előtt is létező – a ford.], most testté lett (1.14) és az Atya egyetlen Fiaként mutatja be, aki szintén Isten (1.18). Isten kinyilatkoztatása és megváltása Jézusban és Jézus által az üdvtörténet formálódó kicsúcsosodásként mutatkozik meg, amely előzőleg már magában foglalta a törvény Mózesen  keresztüli adását (17), Istennek a népe között való lakozását a szent sátor és a templom által (14), és az előfutár – Keresztelő János – küldését (6-8.15). A Prológus sok nagyobb téma bevezetőjéül is szolgál, amelyek az evangélium későbbi szakaszaiban lesznek kifejtve, például: Jézus mint az élet (4), a fény (5-9), és az igazság (14.16-17); a hívők mint Isten gyermekei (12-13); és a világ elutasítja Jézust (10-11).

1. Kezdetben volt az Ige a Genesis (1Móz) kezdő mondatát visszhangozza: “Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”. János ezt az Igét nemsokára Jézussal azonosítja (14), de itt Jézus Atyával való egzisztenciáját az örökkévaló múltba helyezi. Az “Ige” (gör. λογος) szó az isteni ön-kinyilatkoztatás vagy beszéd fogalmát közvetíti és gazdag ószövetségi háttérrel rendelkezik. Isten szava hatékony: Isten szól és dolgok jönnek létre (Gen 1,3.9; Zsolt 33,6; 107,20; Ézs 55,10-11), és szava által teremt személyes kapcsolatot népével (ld. Gen 15,1). János azt is megmutatja, hogy az “Ige” ezen koncepciója mennyivel magasabb rendű, mint a görög filozófia személytelen Logosz-elvéé, amely ősokként rendet vitt az univerzumba. És az Ige Istennél volt jelzi az Istennel való személyes kapcsolatot, de utána az és az Ige Isten volt azt erősíti meg, hogy az Ige ugyanaz az Isten, amely “kezdetben” a világot teremtette. Itt találhatók azok az építőkövek, amelyek a Szentháromság tanába vezetnek: az egy igaz Isten több mint egy személyt foglal magába, akik kapcsolatban állnak egymással, és akik mindig léteztek. A patrisztikus időszaktól kezdve (Arius, Kr.u. 256-336) mind a mai napig (Jehova tanúi) némelyek azt feltételezik, hogy “az Ige Isten volt” alapján Jézust mint egyik istent azonosítják és nem istenként, mert az Istent jelölő θεος (theos) szót nem előzi meg határozott névelő. A görög nyelvtanban – Colwell szabályai szerint – nem kötelező az “az egyik isten” fordítás, mert a névelő hiányából fakadóan nem következik szükségszerűen a meghatározatlanság (“egyik isten”). A kérdéses szó (“Isten”) a határozott alanynak (“az Ige”) inkább főnévi állítmánya. Ez azt jelenti, hogy itt a szöveg kontextusa határozza meg a theosz jelentését, és a kontextus világosan jelzi, hogy az az “Isten”, akiről János beszél (“az Ige”), az az egy igaz(i) Isten, aki minden dolgot teremtett (lásd még Jn 1,6.12.13.18 a névelő nélkül álló theosz szó előfordulásaira, amelyek egyértelműen “Isten”-t jelentik).

3. A Minden magába foglalja az egész univerzumot azt jelezve, hogy (Istenen kívül) minden, ami létezik, teremtve lett és hogy (Istent leszámítva) semmi sem létezik örökké. Az Általa lett követi az Írás konzisztens mintáját azzal, hogy azt mondja: Isten, az Atya teremtő munkáját a Fiú aktivitásán keresztül fejtette ki (ld. 1Kor 8,6; Kol 1,16; Zsid 1,2). Ez a vers megcáfol minden olyan feltételezést, mely szerint az Ige (vagy a Fiú, Jn 1,14) teremtve lett és ogy ezt az Atya maga tette volna. János azt is mondja, hogy semmi sem így lett teremtve, mert nélküle semmi sem lett, ami létrejött.

4-5. Az élet, világosság (fény) és sötétség említése a Genesis (1Móz) motívumaira való hivatkozást folytatja (ld. Gen 1,3-5.14-18.20-31; 2,7; 3,20; lásd még Ézs 9,2; 42,6-7; 49,6; 60,1-5; Mal 4,2; Lk 1,78-79). Ebben a háttérben Jézus mint “fény” hozza a sötétségbe az igazi ismeretet (tudást), erkölcsi tisztaságot és azt a fényt, ami megmutatja Isten igazi jelenlétét (ld. Jn 8,12; 1Ján 1,5).

11. János elmozdul az ő dolgaitól, ami teremtés, az ő népe irányába, akik a zsidók. A Messiás zsidók általi visszautasítása – messiási személyiségével kapcsolatos meggyőző bizonyítékok ellenére – az evangélium egyik legnagyobb hangsúlya (lásd különösképpen 12,37-40).

12-13. Befogadni őt nem pusztán néhány Jézussal kapcsolatos ténnyel való intellektuális egyetértést jelent, hanem a vele való személyes kapcsolatban elfogadni őt és neki alávetni magunkat. A πιστευω εις (piszteuó eisz) magába foglalja a személyes bizalmat is. Az ő nevében mindarra vonatkozik, ami igaz vele kapcsolatban, és így az ő személyének teljessége. Nem vérből…, hanem Istentől születtek világossá teszi, hogy sem a fizikai születés, sem az etnikai leszármazás, sem az emberi erőfeszítés nem tehet Isten gyermekévé, csak Isten természetfeletti cselekedete (8,41-47; ld. 3,16). Ezzel annak a lehetősége, hogy Isten gyermekeivé váljanak nemcsak a zsidók számára áll fenn, hanem a pogányok számára is (11,51-52; ld. 10,16). Lásd még 3,3-8. Azoknak …, akik hittek … hatalmat [ESV: jogot] adott azt jelzi, hogy a megmentő hit megelőzi az Isten családjában való tagság adoptáció (Isten gyermeke) általi elnyerését.

14. Az Ige folytatja a prológus nyitó szavait (1). A testté lett nem azt jelenti, hogy az isteni Ige megszűnt Istennek lenni, hanem inkább azt hogy az Ige, amely Isten volt, felvette az emberséget is (ld. Fil 2,6-7). Ez az egész történelem legelképesztőbb eseménye: az örök, mindenható, mindenütt jelenlévő, végtelen Isten-Fiú felvette az emberi természetet és az emberiség között élt, mint aki mind Isten, mind ember is volt egyszerre egy személyben. A közöttünk lakott szó szerint “felverte a sátrát” (σκηνοω, szkénoó) jelentéssel bír, és arra utal, hogy Isten az izraeliták között lakott a szentek szentjében (ld. Ex 25,8-9; 33,7). A múltban Isten a jelenlétét népe számára a szent sátorban és a templomban nyilvánította ki. Most Isten a népe közötti lakozását a testté lett Igében, Jézus Krisztusban (ld. Jn 1,17) valósítja meg. Így a Felkent eljövetele az ószövetségi szimbolika (Isten együtt lakik az emberrel a szent sátorban és a templomban) beteljesülése. Később a Szent Lélek által Krisztus mind az egyházat (1Kor 3,16), mind a keresztyén ember testét (1Kor 6,19) templommá teszi. Az Isten dicsőségére való hivatkozás azokra az ószövetségi szakaszokra hivatkozik, amelyek az Isten jelenlétének és dicsőségének a manifesztációit írják le a teofániákban (Isten megjelenései), a szent sátorban, vagy a templomban (ld. Ex 33,22; Num 14,10; Deut 5,22). Az Atya egyszülöttje – Jézus az “Isten Fia”, de nem a teremtettség vagy születettség értelmében (ld. Jn 1,3), hanem abban az értelemben, hogy a Fiú pontosan olyan, mint az Atyja minden attribútumában, és abban az értelemben is, hogy Atya-Fiú kapcsolatban áll Istennel, mint Atyával. A μονογενης (monogenész) jelentése “egyedi”, “a maga nemében egyedülálló”, mint Izsák esetében, akit Ábrahám “egyszülött” fiának neveznek a Zsid 11,17-ben (Ismáéllel ellentétben; ld. Gen 22,2.12.16). Ilyen módon az “egyedüli” vagy “egyszülött” jobb fordítás, mint “egyedül létrehozott” [ang. only begotten], amit leginkább a KJV [King James Version] Biblia szövegéből ismerhetünk. A kegyelemmel és igazsággal tekintetében lásd a 16-17. versekkel kapcsolatos megjegyzéseket.

16-17. A kegyelem Isten (általunk ki nem érdemelt) kedvezésére utal, ami áldást és örömet hoz számunkra. Kegyelem és igazság leginkább a szöveg mögötti héber terminológiát hívja elő: “állhatatos szeretet” (cheszed), “hűség” (’emet) az Ex 34,6-ból (ld. Ex 33,18-19), ahol ez a kifejezés Istennek a népe iránti szövetségi hűségére utal. János szerint Isten szövetségi hűségének legtökéletesebb kifejeződése az, hogy elküldte az ő egyedüli Fiát, Jézus Krisztust (ld. Jn 1,14). Itt nem az a kontraszt jelenik meg, hogy a mózesi törvény rossz és Jézus jó, hanem inkább az, hogy mind a törvényadás, mind Jézus Krisztus jövetele döntő esemény volt az üdvtörténetben. A törvényben Isten kegyelmesen megmutatta karakterét és igazságos követelményeit Izráel népének. Jézus Isten kegyelmének és igazságának végső és meghatározó kijelentésének a jele. Ő nagyobb, mint Ábrahám (8,53), Jákob (4,12) és Mózes (5,46-47; lásd még 9,28).

18. Istent soha senki sem látta – ez teljes mértékben így van (ld. 6,46), de néhány ember az Ószövetségben részlegesen látta Istent kinyilatkoztatva. Istent látni a Krisztusban messze jobb (ld. 14,6). Néhány régi kézirat ezen a helyen azt mondja “Isten egyetlen Fia”, de a legkorábbi kéziratokban az egyedüli Isten kifejezést találjuk ugyanazzal a szóval kifejezve, mint a 14. versben – “egyedüli”, “egyedülálló” jelentéssel. János itt két különböző személyre hivatkozik Istenként, amint azt már az 1. versben is tette. János annak hangsúlyozásával zárja a prológust, amit az 1. versben is kifejezni szándékozott: Jézus Igeként Isten, és ő jelentette ki és magyarázta el Isten mibenlétét az emberiségnek.

esvstudybible

forrás: http://www.esvbible.org/John%2B1/
fordította: Halász Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s