Szerző és cím
Ennek a könyvnek a címe szerzőjének nevéből származik; Jakab az igaz (ahogy őt nevezték), Jézus féltestvére (Mt 13,55) és a jeruzsálemi gyülekezet vezetője (ApCsel 15). Szerzősége tekintetében általánosnak mondható a konszenzus, bár némelyek megkérdőjelezik ezt a következők alapján:
1.) a szöveg görögsége túl kifinomult és a retorika túl hellenisztikus egy olyan személyt tekintve, aki sohasem hagyta el Palesztinát;
2.) a szerző sohasem nevezi magát Jézus testvérének;
3.) úgy tűnik, hogy a szerző a hit és a cselekedetek, a megigazulás s a szabadság páli problémáival folytat párbeszédet, és így sokkal később íródhatott, mint ahogy Jakab írhatta volna, mivel Kr.u. 62-ban kivégezték.
Ennek ellenére nincs arra vonatkozóan elég erős érv, hogy elutasítsuk Jakab az igaz szerzőségét. Amint azt a teológusok manapság elismerik, valóban létezett kapcsolat a zsidók és a pogányok között, különösen Galileában, ahol Jakab felnőtt. Ezenfelül Jakab nem páli témákra reagál, hanem inkább a saját gyülekezetében felmerülő problémákat céloz meg. Lehetséges, hogy Pál tanításának a félreértelmezésével vitatkozik, ez viszont viszonylag korai lett volna, mivel Pál a Galatákhoz írott levelet Kr.u. 48-ban írta. Az is lehetséges, hogy Jakab annyira korán írta a levelet, hogy nem is ismerte Pál leveleit.
Jakab az igaz történetisége az irodalomban jól meg van erősítve (ld. Josephus Flavius: A zsidók története, 20.200-201; Eusebius egyháztörténete, 2.23).
Datálás
Mivel Jakab Kr.u. 62-ben halt meg, a levélnek ezen dátum előtt kellett keletkeznie. Továbbá, ha a levelet a jeruzsálemi apostoli konzílium előtt írták (Kr.u. 48-49), akkor biztosan meg lennének említve ennek az eseménynek a témái. Tehát a levelet nagy valószínűséggel a Krisztus utáni 40-es évek korai vagy középső szakaszában írták.
Téma
Jakab fő témája, hogy hogyan élheti meg valaki a hitét, miként lehet cselekvője is és nem csak hallgatója az Igének. Ez a téma a gazdag és szegény társadalmi konfliktusában, illetve a gyülekezeten belüli pártok spirituális konfliktusában fejlődött ki. Jakab megdorgálja olvasóit világi gondolkodásukért és arra szólítja fel őket, hogy keressék az isteni bölcsességet ezen problémák megoldása során, és rendezzék kapcsolatukat Istennel.
Cél, alkalom, háttér
Jakab levelének hallgatóságát szinte bizonyosan zsidó-keresztyének alkotják, amint azt a “tizenkét törzs” is (1,1) és a “gyülekezet” (gör. συναγωγη; 2,2) szavak használata, a zsidó okfejtés és Jakab gyakori Tórára (mózesi törvény) való hivatkozása is bizonyítja.Amennyiben a “szórvány” szó szerint értendő, valamint metaforikus (vö. ApCsel 2,9-11), akkor ezek Palesztinán kívüli zsidó-keresztyén házi gyülekezetek, ami egybevág a levélben említett üldöztetéssel és szegénységgel. Ennél többet nem lehet mondani, de a levélből kiolvasható a társadalmi helyzet. A nehézségek eredményeként konfliktusok keletkeztek a gyülekezetekben, és emiatt egymással harcoló pártokra szakadtak. Ezenfelül többen visszaestek a világi életmódba (1,27; 4,4) és nem tették át a gyakorlatba a hitüket (1,19-26). Ennek az lett az eredménye, hogy “kétlelkűek” (kettős gondolkodásúak; a ford.) lettek, Isten és a világ között ingadozva (1,8; 4;8).
Kulcstémák
| 1.) Istent kegyelmes ajándékozó, változatlan Teremtőnek, kegyelmes és könyörületes, bíró, az egyetlen Isten, féltékeny Isten, kegyelmes Isten és gyógyító Isten | 1,5.17-18; 2,5.13.19; 4,5-6; 5,1-3.9.15 |
| 2.) A bölcsesség „felülről” jön és lehetővé teszi mind a kísértéseknek való ellenállást, mind azt, hogy béke legyen a viszály helyett. | 1,5; 3,13.17 |
| 3.) Isten megengedi a vizsgákat és a próbákat (1,2-4), de a kísértés nem Istentől jön, hanem az embertől és a sátántól. A szükséges válasz a türelmes kitartás. | 1,3.13-14; 4,7; 5,7-8 |
| 4.) Az elsődleges kísértés a szegénység és a gazdagok általi elnyomás. Isten gondviselésének speciális fókuszában a szegények állnak és emiatt az ő népének is figyelniük kell rájuk, és velük szemben mutathatnak nem előítéletet és nem ignorálhatják őket. | 1,9.27; 2,1-5.15-16; 4,13-17; 5,1-6 |
| 5.) Az apokaliptikus témák a jövőbeli ítélet és megjutalmazás fogalmaiban jelenik meg. | 1,12; 2,5.12-13; 3,1; 4,12; 5,1-7.9.20 |
| 6.) A romboló nyelv hatalma és a béke megvalósítása dominálja a középső szakaszokat. | 3,1-4,12 |
| 7.) Már korán és nyíltan megjelenik az Ige hallgatásán túl annak naponta való megélésének az etikai mandátuma és az egész levélen burkoltan végigvonul a téma. | 1,19-27; 2,14-26 |
| 8.) Az imádság a próbákra adott megfelelő válasz, de az nem lehet önző. Az életben központi helyet kell elfoglaljon nemcsak lesújtott vagy beteg állapotban, hanem jókedv idején is. Istennek nagy hatalma van a gyógyításhoz mind spirituális, mind fizikai értelemben. | 1,5-7; 4,2-3; 5,13-18 |
| 9.) A hit mind a tettekkel, mind a megigazulással való viszonyában nincs ellentmondásban Pál tanításával, hanem kiegészíti azt. Jakab és Pál egységesek a tanításban annyiban, hogy a megigazulás kizárólag Isten kegyelme által a hiten keresztül érkezik, de szükségszerűen a tettekben is megnyilvánul. Ha nincsenek meg a hit eredményéül kapott cselekedetek, akkor nem beszélhetnénk megigazulásról. | 2,14-26 |
Üdvtörténeti összefoglaló
A keresztyéneknek azzal a bölcsességgel kell élniük (Péld 1,2.7), amely hasznos a Krisztus követői számára.
Irodalmi jellegzetességek
Még akkor is, ha Jakab levélben használatos köszöntéssel kezdi, az irat hátralévő része nem rendelkezik a levélben megszokott formátummal, hanem inkább nevezhetjük bölcs mondások valamiféle gyűjteményének, ami erősen hajaz az Ószövetségben megszokott bölcsességi irodalomra. Annak a bölcsességi irodalomnak az általános formátuma a bölcsességek gyűjteménye. Ráadásul Jakab levele a szatíra ókori görög formáját is képviseli, amit vádbeszédként ismerünk, melynek a következők a jellemvonásai: elképzelt dialógusok (távollévő személyek vagy dolgok közvetlen megszólítása úgy, mintha jelen lennének és hallanák); a természetből és a mindennapokból vett metaforák; célzás, utalás a múlt híres személyeire (jellegzetes események, vagy vitatott emberi tulajdonságok jól ismert megjelenései); az olvasók kemény megszólítása; és felerősített kontrasztok.
Jakab levelének legjellegzetesebb irodalmi eszköze a bölcsmondás vagy aforizma a régi tanítók bölcsességének stílusában. Gyakoriság szempontjából a következő a közvetlen parancs retorikai eszköze, az adott ige imperativusaként ragozva (pl.: “Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói…” 1,22). A Jakab levelének 108 versében legalább 50 imperativus található. A parancsok ilyetén bősége annak a jele, hogy a szerzőnek erősebb a gyakorlati kötődése és jobban érdekli a cselekvés, mint a keresztyének megkülönböztetésének szempontjai. Nagyon erősnek mutatkozik a szerző részéről a rábeszélő álláspont, amikor az olvasókat a cselekvés irányába akarja elmozdítani. A hangnem folyamatosan energikus, és a szatirikus hangnem soha sincs messze a felszíntől, néha kifejezetten szidalmazó jelleget ölt.
Időrend
A Jak időbeli és földrajzi elhelyezése
kb. Kr.u. 40-45
Jakab levele dominánsan Palesztinában élő zsidó származású, házi gyülekezet(ek)et alkotó keresztyének számára íródott, ami a “szórványban élő tizenkét törzs” említése alapján állítható (1,1). A levélnek jól elkülöníthető zsidó eredetű tartalma van és az üldözésre és a szegénységre fókuszál a mondanivalója. Ez azt is jelentheti, hogy az egész ókori mediterrán világnak küldték. Hagyományosan úgy vélekednek, hogy a szerző Jakab az igaz, Jézus féltestvére, a jeruzsálemi gyülekezet egyik korai vezetője.
A levél szerkezete
1. Köszöntés (1,1)
2. A hit megpróbálása (1,2-18)
2.1. Öröm a próbákban (1,2-4)
2.2. Istentől jövő bölcsesség a próbákhoz (1,5-8)
2.3. A gazdag és a szegéyn helye Isten előtt (1,9-11)
2.4. Azok jutalma, akik kitartanak (1,12)
2.5. A kísértés folyamata (1,13-18)
3. Az igét hallgatni és cselekedni (1,19-27)
3.1. Az ige hallgatói (1,19-27)
3.2. Az ige cselekvői (1,22-25)
3.3. Igaz, gyakorlati vallás (1.26-27)
4. A részrehajlás bűne (2,1-13)
4.1. A gazdagok előnyben részesítése a szegényekkel szemben a gyülekezetben (2,1-7)
4.2. A szeretet királyi törvénye (2,8-11)
4.3. Cselekedni az ítélet fényében (2,12-13)
5. A hit cselekedetek nélkül halott (2,14-26)
5.1. A hit cselekedetek nélkül (2,14-17)
5.2. Egy kritikus válasza (2,18-20)
5.3. Ábrahám és Ráháb példája (2,21-26)
6. A széthúzás bűne a gyülekezetben (3,1-4,12)
6.1. A nyelv megszelidítése (3,1-12)
6.2. A megoldás: felülről való bölcsesség (3,13-18)
6.3. Figyelmeztetés a világiassággal szemben (4,1-12)
7. A jómódúak bűnei (4,13-5,12)
7.1. Dicsekedni a holnappal (4,13-17)
7.2. Figyelmeztetés a gazdagoknak (5,1-6)
7.3. Türelem a szenvedésben (5,7-12)
8. A hit imája (5,13-18)
9. Záró intések (5,19-20)
forrás: http://www.esvbible.org/resources/esv-study-bible/introduction-to-james/
ford.: Halász Zsolt
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?